Vadászat (hunterxhunter [Killugon])

10. Régi barátok

Killua

A nap játszadozó sugarai melegítették arcom. Testem körül pedig erős de egyben most még is gyengéd karokat éreztem. Ahogy kinyitottam szemeim Gon selymes arca volt amit legelőször megláttam. Olyan volt mint egy valóra vált álom. Nem is tudnám megmondani hogy mennyit álmodoztam egy ilyen pillanatról a szerelmemmel. Tekintetem lassan lefelé csúszott puha ajkaira. Nem tudtam kontrollálni magam és egy gyenge csókot adtam rájuk. Gon abban a pillanatban hogy elakartam vinni onnan a fejem még jobban oda húzott magához és egyből vissza adta a csókomat.

-Jó reggelt Killua. - Álmos arca és ragyogó szemeitől az arcom lángolni kezdett.

-Jó reggelt Gon.

-Kaphatók még egy csókot? -Kiskutya szemeitől halkan elnevettem egy kicsit magam.

-Gon ezt nem kell megkérdezned. Ha megakarsz csókolni akkor bármikor megcsókolhatsz.

Nem is kellett többet mondanom azonnal megcsókolt. A reggeljeim emlékeim szerint mindig hidegek voltak. Az üres ággyal amiben csak én vagyok senki más se. De ez a reggel más. Ez forró és kellemes. Ha nem kelhetek fel ezentúl csak így akkor nem is akarok felkelni.

-Jóreggelt gerle pár! - Drága kishúgom ránk ugrott a semmiből megzavarva minket csók közben. Gonnal mindketten nagyon zavarban voltunk. -Tudtam hogy együtt vagytok nem kell megijedni.

-Alluka! - Mérges ráordításom elment a füle mellett.

-Bisky azt mondta ne jöjjek be mert lehet pucérok lesztek.

-Menj ki kérlek!

-Oké oké! Nyugodj meg. Úgy is megyek iskolában. Bisky lent csinált nektek reggelit. Menjetek le enni. - amilyen gyorsan ránk ugrott olyan gyorsan is kelt fel - Na sziasztok! - halkan vissza nevetett mikor eltűnt az ajtó mögött.

-Killua.

-Hm?

-Kicsit túlságosan vörös az arcod. Jól vagy?

-Zavarban vagyok te hülye persze hogy piros az arcom! - Gon magához húzott újra.

-Lemegyünk enni? - nem vagyok éhes azt akarom hogy öleljen.

-Nem!

-Öt perc múlva? - Ez is rövid. De úgy is sietnünk kell. Elkezdtem beleegyezően bólogatni.

Így is maradtunk öt percig. Minden egyes másodpercet élveztem de tudtam hogy indulnunk kell. Gonnak lesz egy nagyon jó meglepetésem.

-Oké Gon most már mehetünk. Gyors öltözz fel.

-Rendben Killua. - még egy gyors puszit adott az arcomra és elindult felöltözni amit én is rögtön elkezdtem utána.

Mikor kész lettünk lementünk a konyhába ahol Bisky fogadott minket a kért becsomagolt szendviccsel.

-Köszönöm Bisky. Mindent. -Átöleltem régi barátomat. Ez az utolsó nap hogy itt van.

-Ugyan Killu bármikor. Majd vigyázz erre a szörnyvadászra.

-Meglesz ne aggódj. - Gyors elbúcsúztunk egymástól majd pedig Gonnal útnak indultunk.

Tömegközlekedéssel mentünk egészen egy közeli városig. A város pedig azért kellett nekünk mert csak ennek volt leghajóállomása a közelben. Pont az állomás elött kiválasztottam egy nagyjából tiszta kényelmes kis padot. Ott leülve gyors megettük a szendvicseinket miközben vártunk. Gon folyton kérdezgette hogy kit vagy mit várunk. Erre a kérdésére csak akkor tudtam válaszolni mikor a két fiatalember megjelent az állomás ajtajában.