Maffia-trilógia I. Körközéppont ✔

16.rész

* vissza Cyntia szemszögébe*

Az egész Dominic dolog nem akart kimenni a fejemből, láthatóan Elis már rég elfelejtette, hogy mi is történt akkor.

-Nem igaz, már egy hete depizel! És megint nem figyelsz rám!- emelte meg hangját barátnőm, mire visszatértem a jelen történésekbe. Nem tudom miről beszélt eddig. Francba.

-De figyelek!- tagadtam.

-Akkor?- kérdezett bosszúsan barátnőm. Most csőbe húzott, fogalmam sincs miről van szó.

-Nem tudom- válaszoltam, ezzel a válasszal nem lőhetek nagyot mellé.

-Mi az, hogy nem tudod? Ha nem tudod miért, akkor ne is depizz itt nekem- magyarázta.

-Nincs most hangulatom a veszekedéshez- nyöszörögtem.

-Akkor megyek és itt hagylak, hadd depressziózzál magadnak- állt fel az ágyamról. Ahogy mondta úgy is tett, kiment a szobámból, majd a bejárati ajtó csukódását is hallottam. 

Bently aki eddig a földön feküdt, felugrott az ágyra Elis helyére és bociszemekkel nézett rám.

-Sajnos most te se vidítasz fel- simogattam meg a fejét. Újra a gondolataimba vesztem. Nem voltam egy bulizós típus, de egy hónapban kétszer is elmentem egy klubba, az agyam azt mondta, mert buzdítottak rá, de a szívem egészen mást diktált. 

Plátói szerelmem lett Dominic. Fogalmam sincs, hogy miért és hogyan. Egyszerűen beleszerettem a rosszfiúba. Amikor lelőttem Rafaelt, bátornak mutatta magát, pedig a szemében ott csillogott a hála, a banános esetnél, amikor meglátott, szintén bele volt a szemébe írva, hogy hálás. Amikor el a kartam menni és megfogadtam a hallgatásom, bízott bennem, nem láncolt le és tartott fogva. Már a legelső pillanattól nagyobb biztonságérzetem támadt mellette, mint a volt pasim, Tris mellett. Talán azért, mert van hatalma? Az agyam és  a szívem csatát játszik minden nap, azóta, hogy megláttam. Nem kellett volna beleszeretnem, de már késő.