Maffia-trilógia I. Körközéppont ✔

39.rész

*Cynti szemszöge*

Egy teremben voltam. Kezemnél és lábamnál fogva ki voltam láncolva egy falhoz. Anyaszült meztelen voltam oda kikötve, de körbe néztem és nem csak én. Csomó sorstársam volt. Mind nők.

-Nézzük mit fogtatok- indult meg felém egy férfi. Eddig nem volt itt. Mögötte többen álltak.

-Nem volt könnyű fogás főnök- követte egy másik pasas.

-Honnan szereztétek?- vett szemügyre. 

-Mexikói leányzó- válaszolta az egyik elrablóm.

-Kicsik a melleid- szólalt meg az előttem álló férfi.

-Neked meg az IQ szinted- vágtam vissza. 

-Bátor vagy- lépett egyet hátrébb.

-Nem tudod mennyire- mosolyodtam rá.

-Nyugi, majd csak jönnek a kuncsaftok és elvisznek valahova örömlánynak- fordult el tőlem. Itt összeszűkült a szemem. Hogy tessék? Az ki van zárva!

Ahogy mondta, úgy is lett. Minden nap jöttek különböző emberek és csökkentették a létszámot. Hetek telhettek el így.

Hol hoztak még nőt, hol vittek. Engem meg meghagytak. Egy kutyának éreztem magam, ami a menhelyen szenved.

Ha jön látogató akkor kikötnek minket, ha épp nem jön senki, egy nagyon kicsi szobába vagyunk bezárva. Élelem és mosdási lehetőség hál' istennek van. Jelenleg 17 lánnyal vagyok összezárva, mindegyik elkeseredett.

-Mondd, téged nem aggaszt, hogy  úgy kereskednek velünk, mint valami zsák krumplival?- kérdezett az egyik.

-Egy zsák krumplit nem erőszakolnak meg, szóval a zsák krumplinak is jobb dolga van mint nekünk- fújtam ki a levegőt.

-Egyszer se láttalak elkeseredettnek- motyogta.

-Túl vagyok már egy ilyenen, nem ér sok meglepetés- bámultam magam elé.

-Veled már megtörtént egyszer? Hogy jutottál ki?- csillant fel a szeme. 

-Komplikált, maradjunk annyiban, hogy kimentettek- gondoltam vissza arra a napra. Bő 1 éve volt.

-Szerencsés lehettél- sóhajtott nagyot.

-Ha tudnák hol vagyok, már rég kivittek volna innen. De még én magam se tudom, hogy hol vagyok- temettem az arcom a tenyerembe.

Egy óra múlva megint kikötöttek minket a láncokra. Egy eléggé testes alak sétált végig előttünk.

-Mind megveszem- nevetett, miután végignézett rajtunk.

-Beszéljük meg az árát- mosolygott rá az értékesítőnk. Majd eltűntek a szobából.

-Azzal ott vigyázz, eléggé pimasz- mutatott rám az a férfi aki eladott minket. Az új tulaj egy teherautóba hajtott be minket egy bottal a kezében és túlméretezett régi ingeket adott ránk.

-Mi fog történni?- néztek rám a többiek.

-Valahova visznek, ahol ki tudja mit fognak csinálni velünk- hajtottam le a fejem. Nem erre vártak, viszont nagyobb lenne a csalódás, ha mást mondok.

Heteken keresztül vittek minket klubról klubra örömlánynak, de többszöri szökési kísérleteim után a kocsiba maradtam bezárva, így megmenekülve a kanos férfiaktól. Országok között ugráltuk Európában.