Maffia-trilógia I. Körközéppont ✔

32.rész

-Két hete kávészagom van!- nyavalygott Elis.

-Egy kávézóban elég nehéz lenne nem kávé illatúnak lenni- mondtam miközben készítettem egy rendelést.

 -Máskor én keresek munkát- súgta a fülembe, majd fogadott egy rendelést.

-Akkor éhen fogunk halni- súgtam vissza neki.

-Lányok! A támogatónk ide jönne megbeszélésre. Tudnátok maradni egy órával tovább? Lefoglalta az egész kávézót, úgyhogy addigra mindenkit zavarjatok ki, kaptok plusz órabért- hadarta a főnökünk.

-A plusz bérért mindent- tettette lelkesedését Elis.

-Be tudtok zárni, ugye?- nyomta a kezembe a kulcsot.

-Be, persze, de maga nem tud maradni?- kérdeztem a tulajt.

-A kiszolgálásra is kíváncsi és ti szolgáltok ki, úgyhogy ne okozzatok csalódást- ezennel itt hagyott minket.

-Miért kell mindig nekünk helyette mosolyogni, nagyon idegesít- játszotta a hattyú halálát Elis.

-Rosszabb munkák és munkakörülmények is vannak, drága barátnőm- vigasztaltam.

-Lassan ki kell üríteni a helyet- mutatott maga mögé.

-A sarokasztalt lepucolom, tied a tábla- mondtam. Elis elindult az ajtón függő táblához és a nyitva feliratot átfordította zárva feliratra. Nehogy valakinek most legyen kedve besétálni.

-Lassan fogyasszák el italukat, mert hamarosan zárunk, köszönöm!- mondta hangosan, hogy az összes vendég hallja. Én egy sarokban lévő asztalt pucoltam le. Az az asztal volt a legnagyobb és legközelebb a pulthoz.

-Na végre kitettem mindenkit!- sóhajtott nagyot barátnőm.

-Már csak a maradék akárhány embert kell tenyerünkön hordozni- támaszkodtam neki a pultnak.

-Tiszta hulla vagyok, mindenkivel csak jópofizni kell- forgatta szemét Elis.

-Ezért kapunk fizetést- mondtam. Az ajtón egy idő után berobbant öt férfi.

-Már vártuk magukat- mosolygott Elis.

-Két latte, egy fekete arabica kávé, a másik két úrnak mit adhatok?- szólaltam én is meg. Elis értetlenkedve nézett rám.

-A másik két úr egy eszpresszót és machiattót kér- tenyerelt rá a pultra az egyik idegen. 

-Öhm...Cyntia, melyik az asztalunk?- kérdezte Dominic. Ugyanis Dominic, Tim és Jacks állt előttünk két másik férfival.

-Elkíséred a tiszteletreméltó urakat az asztalukhoz?- mosolyogtam barátnőmre. Bólintott. Én nekiláttam a kávék elkészítésének.

-Még mindig nem tudom, hogy tudtad, mit rendelnek- érkezett meg mellém Elis.

-Rájuk néztem és láttam rajtuk- mondtam.

-Fenét! Ismered őket, az egyik vitt ki minket a klubból, még régebben- tette csípőre a kezét és utamat állta.

-Egyiket sem láttam soha- mondtam olyannyira hangosan, hogy ők is hallják. Rám néztek, majd visszatértek egy papírlaphoz.

-Végeztél a kávékkal?- állt meg egy tálcával mellettem. Felraktam a tálcára három italt. Egy másik tálcára a maradék két kávé került. Kivittük a rendelést, majd hagytuk őket tárgyalni.

Az egyik idegen férfi, előhalászta a pisztolyát. Tüsszentettem egyet direkt.

-Bocsánat pisztoly allergia- néztem egyenesen arra a személyre, aki elővette a fegyverét.