Maffia-trilógia I. Körközéppont ✔

27.rész

Megint iszonyúan fájt az oldalam. Kinyitottam a szemem. Levegőm kevés volt. A cipzár pont a fejemnél volt. A kocsi részének az alját körmömmel lehúztam, ezáltal kiszabadítottam magam a zsákból. Felültem és megint felköhögtem egy adag vért. A mentősöknek okozhattam egy enyhe szívinfarktust.

-Élesszék újra magukat és ha tudnak segítsenek- suttogtam. Majd újból köhögtem.

Szerencsére sikerült visszazökkenniük, és nekikezdtek műtétemhez.

Két hete a kórházban lakok, de hál' istennek nemsokára kiengednek. A mentősök nem szóltak senkinek sem, hogy mégse haltam meg, mert így kértem meg őket. A tüdőm teljesen kimosták.

-Utolsó vizsgálat- kopogtatott be a doki a szobám ajtaján. Kinyitottam az ajtót.

-Jó napot!- köszöntem neki.

-Hogy vagyunk ma?- pakolt le az ágyra.

-Remélem, hogy kimehetek végre- mondtam őszintén.

-Csak megnézem a sebét és szerintem mehet is- mosolygott rám az orvos.

Na most semmi ötletem nincs hova mehetnék. Elengedtek a kórházból. Először bepróbálkozom Elisnél, aztán meglátom.

Becsöngettem barátnőmhöz.

-Mi hagytál itthon anyu?- hallottam meg Elist az ajtón túlról. Ahogy kinyitotta az ajtót, a lány színe a fal fehérségével egyezett meg.

-Ki mondta el?- sóhajtottam.

-Anyudék hívtak egy hete nagyjából, hogy nem élsz, erre beállítasz- a falnak háttal lecsúszott ülésbe.

-Ennyire ne szeress, hogy temetni akarj- térdepeltem le mellé.

-Elcsapott egy kocsi, meghaltál! Mármint nem, mert itt vagy! Hol voltál?- áradtak a kérdések barátnőmből.

-Nem akarok hazudni neked, úgyhogy, nem kocsi csapott el. Meglőttek- na ezt nem kellett volna mondanom, barátnőm visszaváltott fehérre. Kész kaméleon ez a csaj.

-Mi vagy te, Superman, hogy nem árt a golyó?- vicceskedett.

-Szeretném mondani, hogy eltalálta a tüdőm és vért köhögtem, úgyhogy nem vagyok lövedék álló- tettem karba a kezem.

-Mi a...?- barátnőm teljesen lesokkolt.

-De jól vagyok! Anyuék visszajöttek a kiruccanásukból, nem tudod-e véletlenül?- próbáltam kiszaggatni az infót Elisből.

-Felhívhatom őket, hogy a ruháid amik nálam maradtak, azokat átvinném- csillant fel a szeme. Ismert már olyannyira, hogy tudta, hogy meglepetésként akarok belépni a házba.

-Legjobb vagy!- öleltem át.

-Halló! Molly, itt Elis. Megtaláltam Cynti ruháit, amik nálam maradtak, átvihetem-e?- kérdezte. A telefonját kihangosította.

-Drágám, ha foglalja nálad a helyet akkor nyugodtan, itthon vagyunk- édesanyám hangjára könnybe lábadt a szemem.

-Nemsokára ott leszek akkor- tette le barátnőm a telefont.

-Elfelejtetted említeni, hogy a ruhákba, amiket találtál benne vagyok- kuncogtam.

-Hoppá!- vigyorodott el.

Kopogtunk a házunk ajtaján. Valószínű Timék visszahozták őket, miután az orosz maffia megsemmisült. Édesapám nyitott ajtót, teljesen lefagyott, anyukám ijedten lépett ki a nappaliból.

-Cyntikém, te vagy az?- anyukám villámsebességgel termett mellettem és úgy ölelt, hogy megszorította a sebem.

-Anyu, ez fáj!- motyogtam a fülébe, engedett szorításán. Megmutattam nekik a sebem, ami félig volt meggyógyulva.

-Ki tette ezt veled?- nézett kíváncsian barátnőm.

-Halott az aki tette, úgyhogy nem tudlak bemutatni neki- mondtam.

-Valaki hamarabb intézkedett, mint én, sebaj- játszotta a durcást, mintha bárkit is képes lenne másvilágra küldeni. Bently amióta megjöttem folytonosan nyalogat. Lassan megmenekültem a többi kérdéstől.

-Elis, azt hiszem szerelmes vagyok- böktem ki.

-Kibe?- csillant fel a szeme.

-Abba a férfiba aki nézett engem a klubban- mondtam nem tudtam mit fog reagálni.

-Aki másik csajokat nyalogatott?- húzta el a száját.

-Igen- igaza volt. Akkor még nem ismertem ennyire.

-De hisz te mondtad, hogy nem lenne képes egy nőnél leragadni- nézett a szemembe.

-Igazad van! De azóta voltunk együtt, igen, úgy, ahogy gondolod és megismertem egy olyan oldalát, amit nem sokaknak mutat meg- rajta gondolkozva, eszembe jutott, hogy nem is szóltam még neki, hogy élek.

-És milyen volt?- barátnőm leragadt egy témánál.

-Csodás, gyengéd, türelmes- áradoztam neki.

-Hát ebből esküvő lesz!- nevetett fel Elis.

-Tristanra is ugyanezt mondtad- itt beugrott, hogy ő már nem él.

-Tris egy más tészta, köcsög volt és egyik napról a másikra elhagyott téged- emlékeztetett barátnőm.

-Tristan nem is olyan szent, mint hinnéd, oka volt elhagyni, mostmár meg főleg, hogy- itt elakadtam.

-Hogy?- barátnőm várta a folytatást.

-Lényegtelen- elfordítottam a fejem.

-Már belekezdtél, mondd el! Nem hagylak békén- rángatott meg.

-Halott, kész, ezt szeretted volna hallani?- néztem ingerültem a barátnőm szemébe.

-Ő lőtt meg?- kerekedett ki a szeme.

-Nem, de ugyanaz okozta a halálát, aki nekem a sebem- magyaráztam.

-Gyújtsunk mécsest?- kérdezte együttérzően.

-Lehet- fújtam ki a levegőm.

Egy mécses égett, de sok emberért. Lassan elaludtunk és álmomban Dominic karjaiban voltam.