Maffia-trilógia I. Körközéppont ✔

19.rész

Alkonyodott. Azon imádkoztam, hogy találkozzak vagy Timmel, vagy Jacksonnal. Nagyon vigyáztak, hogy Dominicről egy szót se ejtsenek. Mégis, most nagyon kellene a segítségük.

-Sajnálom, hogy látnotok kellett- szóltam hátra a szüleimhez.

-Megölted őket kicsim!- szólalt meg anyám, hangja igen keserű volt. Ő nem ilyennek nevelt.

-Igazából már öt embert- szorongattam a kormányt.

-Hogy mennyit?- vette édesanyám egyre nehezebben a levegőt.

-Egyet, aki elrabolt és négy orosz maffia tagot- magyaráztam.

-De nem erre tanítottunk! Mivé lettél kislányom?- ha tovább beszélek lassan undorodni fog tőlem.

-Nem akarlak elveszíteni titeket! Más választásom nem volt, ha nem akarjátok a halálhíremet kapni- emeltem meg picit a hangom, de azonnal visszacsúsztam halkra, mert a szüleimmel nem beszélhetek így.

Egy rendőrautó állt az út szélén. A kocsinak háttal támaszkodott egy rendőr, amint meglátott minket, kérte, hogy húzódjunk le. Fellélegeztem.

-Kicsim, ilyenkor szoktak idegesek lenni, te meg megnyugszol?- kérdezte apám.

-Intézem- szóltam hátra, majd a kocsi okmányaival kiszálltam a kocsiból.

A rendőr furcsállva nézett rám. 

-Forgalmi és jogosítvány- nyújtottam oda neki. Leellenőrizte a papírokat.

-Elnézést a zavarásért, további jó utat- motyogta egyhangúan.

-Kérem!- fogtam meg a karját.

-Baj van? Segíthetek?- fordult vissza.

-Azt hiszem, ismer egy Jacksont, vagy Timet, mindkettőjüknek van egy dinamitos tetoválása a kezén- kezdtem.

-Kisasszony!- nézett aggódó szemekkel.

-Kérem! Nagyon kérem! Ha tudja valamelyikőjük elérhetőségét, legyen szíves kapcsolatba lépni vele, sürgős- mondtam. 

Elővette a telefonját és három csöngés után felvette valaki.

-Szervusz  Archie!- szólt bele vidáman a telefonba Jackson.

-Jacks! Egy hölgy érdeklődik utánad- majd átnyújtotta  telefont.

-Utánam állandóan- mondta vidáman.

-Jackson, nem vicces, a segítséged kéne, azonnali hatállyal- hangom remegett. A vonal másik végén pár perc csönd.

-Találkozzunk ott, ahol legelőször összefutottunk, itt van Tim is- mondta, majd bontotta a vonalat.

-Nagyon köszönöm- adtam vissza a rendőrnek a mobilját. Csak bólintott.

Beültem a kocsiba és elindultunk.

-Mi tartott ennyi ideig? Hova megyünk?- kérdezte apám.

-Hogy biztonságba vigyelek titeket- válaszoltam a két kérdésre egybe.

Begördültem a Dynamite Club parkolójába. Szinte üres volt. Csak egy autó állt ott. Leparkoltam mellette. 

-Maradjatok a kocsiban- mondtam a szüleimnek. Majd ki szálltam az autóból.

-Állj! Ki vagy?- ugrott ki a kocsi mögül Jackson és Tim egyszerre.

-Én vagyok- tettem fel a kezem.

-Cynti, mesélj, mi a gond?- rakták el a fegyvert.

-Miután elmentetek, jött két orosz- nem folytattam. A két férfi kitágult szemmel nézett egymásra.

-Rád szálltak- mondta ki Tim.

-El kéne takarítani a kettőt a házunkból- mondtam halkan.

-Lepuffantottad őket?- nézett meglepődve Jackson.

-Csak egy bibi van az egészben, a szüleim végig nézték, most bent ülnek a kocsiban- mutattam magam mögé.

-Cynti- tette a vállamra a kezét Tim.

-Nem tudom hova mehetnénk- sírtam el magam. A felgyülemlett stressz lehetett az oka. Tim magához vont és megölelt.

-Bízol bennem?- kérdezte Tim.

-Igen- szipogtam. Próbáltam vissza tartani a sírást.

-Elviszem a szüleidet, egy maffiamentes biztonságos helyre, rendben?- nézett a szemembe.

-Én meg téged viszlek el, mert te kellesz nekik- mutatott a másik kocsira. Bólintottam.

-Anya, apa. Ő Tim. Egy olyan helyre visz titeket, ahol megmenekültök a maffiáktól. Én nem mehetek veletek, mert vadásznak rám, de én is biztonságba leszek, ígérem. Vigyázzatok Bentlyre, jó?- öleltem meg anyukámat. Tétovázott, de visszaölelt. Nem válhatunk el haragban. Apukám is megöleltem, majd Tim kigördült az ezüst Sedan-nal a parkolóból.