Maffia-trilógia I. Körközéppont ✔

41.rész

Miután Madisonék elmentek Dominic csatlakozott hozzám az ágyba. 

-Nagyon jó fej anyukád- fordultam felé.

-Múltkor nem ezen a véleményen voltál- simított ki egy tincset a szememből.

-De most elmagyarázta miért volt olyan, amilyen és teljesen megértem- néztem a csillogó szemébe.

-Jobban vagy?- tette meleg kezét a hasamra.

-Sokkal jobban- bólogattam.

-De komolyan mit lehet két órán keresztül beszélgetni?- könyökölt fel.

-Kérdezgetett fura dolgokat- mosolyodtam el.

-Mint például?- ráncolta össze a szemöldökét.

-Ha megkérnéd a kezem, a válaszom mi lenne- vontam fel az egyik szemöldököm. A szemei pajkosan csillogtak.

-És mi a válasz?- harapta be az ajkát. Nem válaszoltam, csak kacsintottam egyet és a hátára döntve megcsókoltam.

-Na? Megkaptad a választ?- vigyorogtam, mint a tejbetök.

-Kissé félreértettem, elmondanád még egyszer?- hajolt közelebb.

-Ahányszor csak szeretnéd- szájam újra az övére tapasztottam.

-Nem értem, annyi férfival lehetnél boldog, miért pont engem bolondítottál meg?- ült fel, majd a hátát nekitámasztotta a falnak.

-Eleinte csak hálás voltam neked, utána meg beléd estem- vörösödtem el.

-Mondd ki!- súgta.

-Szeretlek!- néztem a szemébe. Magához húzott. Átkarolt. A nyaka köré fontam a kezem és a vállára támasztottam a homlokom. Egyik kezével a fejemet fogta meg, másikkal a derekamat.

-Én is téged- döntötte neki a fejét az én fejemnek.

-Anyukád elhívott holnapra vásárolni- néztem fel rá.

-Ha szeretnél menj, nem tartalak vissza, két marhára erős és okos nőnek nem lesz nagy baja- mosolygott rám. Szemei huncutul csillogtak. Kiskifli-nagykifli pózban aludtunk el. Kezével átkarolt.

Másnap a vásárlás vidáman telt, gazdagodtunk pár ruhadarabbal és ékszerekkel. Én még egy cipőt is kinéztem magamnak, amit meg is vettem. Madison nagyon boldognak tűnt. Gondolom minden álma egy lány volt, de fia lett.

A parkolóban a mi kocsink mellett egy sárga Lamborghini parkolt, annak neki támaszkodva pedig egy középkorú férfi telefonozott. Madison amint felismerte, megállt.

-Cynti pácban vagyunk- súgta nekem.

-Mert ki ez?- néztem vissza rá kérdőn.

-Háromszor utasította vissza a partnerkedést velünk- suttogott.

-Szóval nem komáljuk, értettem- bólintottam. Lassan felnézett a telefonjából.

-Madison! Rég nem láttalak!- mondta nyájas hangon.

-De ki kellett erőltetned magadból a kedvességet- szólaltam meg.

-Te meg ki vagy?- mért végig.

-Közöd? Egyébként is, te ki a halál vagy?- léptem egyet felé.

-Van benned bátorság meg kell hagyni. Nem akarsz hatalmat?- járt körbe. A szemét legeltette rajtam, éreztem.

-Mégis mekkoráról van szó?- csatlakoztam a játékába. Madison összeszűkített szemmel nézett rám, mire én kacsintottam egyet, arca visszaállt pókerarccá.

-Jó nagyról, 160 embert tudnál irányítani- vigyorgott.

-Na jól figyel ide kispöcs, mert csak egyszer mondom el. Egyetlen egy férfi térdepel a lábam előtt, az óhajaimat várva, én irányítom őt, de ő meg az egész országot. Nyuszifül, egy jó embert kell irányítanod, nem külön 160-at- mondtam ki halál nyugodtan. Amíg daráltam neki a szöveget Madisonnak intettem a fejemmel a kocsi felé, megértette mit akarok.

Szeme kikerekedett. Amíg ő feleszmélt, én beugrottam a kocsinkba és Madisonnal elhajtottunk onnan. Madison vezetett. A Halálos iramban ehhez képest semmi volt. Hamar megjelent mögöttünk a sárga Lambo.

-Van egy sárga árnyékunk, bár gondolom észrevetted- szólalt meg a nő mellettem.

-A baj az, hogy az ő kocsijának a motorja elég bika, hamar utólér- néztem a visszapillantó tükröt.

-Tudsz olyan helyet, ahol le tudod rázni?- kérdezte, majd rátaposott a gázra.

-Lehet van egy ötletem. Dominic ugye nem szed szét ha leamortizálódik a kocsi?- néztem kérdőn az említett anyjára.

-Előre félek, de cseréljünk helyet- mondta, majd hátra ugrott én meg alrébb csusszantam a volán mögé. A rakpart felé vettem az irányt, lassabban, hogy követni tudjon. A rakparton, annak is a szélén folytatódott a hajsza. Hirtelen egy satuféket nyomtam, mire a sárga Lambo nagy csattanással nekünk jött. Rükvercbe raktam a kocsit és a sportkocsi belecsobbant a vízbe.

-Ússzál kiskacsa!- mosolyogtam. Beindítottam a kocsit és elhajtottunk onnan.