Maffia-trilógia I. Körközéppont ✔

43.rész

-Elmehetnénk Hawaiira, Bora-Borára, Dubaiba, de nem, neked Spanyolország kell- tanulmányozta az arcom.

-Ha ennyire szigetekre akarsz menni, mehetnénk a Maldív-szigetekre- adtam be a derekam.

-Nem hiszlek el! Ott nincs házunk- dobta hanyatt magát Dominic az ágyon. Egy szép hétvégi reggelen, már egy órája azon vitatkozunk, hova menjünk nyaralni.

-Tudod, nem feltétlen kell veled mennem és akkor oda mész ahova szeretnél- mondtam neki.

-Nos te úgy négyszer közölted, hogy nem tudok vigyázni magamra és nélküled meg nem megyek sehova- fordult felém. Szemei csillogtak. Egy telefoncsörgés zavart meg minket, amit Dominic fel is vett.

-Dominic, gond van- hallatszódott a telefonból

-Mekkora?- komolyodott el az arca.

-Andreast lelőtték- remegett a hangja a telefonban. Dominic falfehér lett.

-Ezio? Vasyklo egyben van?- kérdezte maga elé bámulva.

-Annak az öregnek nem árt semmi- hangzott a válasz. Dominic valamivel nyugodtabb lett.

-Kik lőtték le?- kezdte összeszedni a gondolatait.

-Átjöttek Olaszból- mesélte Ezio a vonal másik végéről.

-Nagyon nem jó- vett egy mély levegőt Dominic.

-Nem hát!- helyeselt.

-Nem hagytak üzenetet valahol? Csak úgy nem támadnak le egy keresztapát, nem hülyék az olaszok se- járkált körbe a szobában.

-Nos egy kincskeresős játék első részét hagyták Andreas hullájának a kezében- sóhajtott a mobilból.

-Küldjük el Angelot és az embereit erősítésnek, ha nagyon nem megy nekik, akkor eldőlt hova megyünk nyaralni- álltam fel Dominicra nézve. Dominic csak bólogatott.

-Ezio, küldök egy előőrsöt hozzátok, új tag, de a szakmában elég jártas, szóval azért figyelj oda miket csinál, de hagyj neki teret. Értve vagyok?- utasítgatott a telefonon keresztül, mire nekem mosoly szökött az arcomra. Észre is vette, majd megvárta Ezio válaszát, ami természetesen egy "Igen" volt, letette a telefont és rám nézett.

-Olyan aranyos vagy, ahogy parancsolgatsz- kuncogtam.

-Aranyos?! Adok neked aranyosat!- gyorsan felállt és elém lépett. 

-Már mondtam, nem félek tőled- néztem a szemébe, még mindig vigyorogva.

-Nem is akarom, hogy félj tőlem- kapott fel az ölébe, majd bedobott az ágyba.

-Egyébként ki ez az Ezio?- ültem fel a párnák között.

-Ha azt mondom, hogy Görögország fele papíri alapon most szállt rá, elhiszed?- vonta kérdőn fel az egyik szemöldökét.

-Kemény! És az a V betűs?- kíváncsiskodtam tovább.

-Vasyklo? Ő Tim apja, Ezio apja meg Andreas volt- avatott be.

-Mindent értek- bólogattam, miután összeraktam a kapcsolatokat a fejemben.

-Timnek ne mondd el, mert azonnal odarepülne, de rá itt van szükség- kérlelt.

-Lakat van a számon- és a kezemmel imitáltam, hogy becipzározom a szám. Mosolyogva ő is bedőlt mellém az ágyba. Kezével a fejem maga felé fordította.

❣

Felém hajolt és megcsókolt. Ujjait végig húzta a kulcscsontomon. A nyakamat behintette apró csókokkal. Majd mély levegőt vett és és felült az ágyon. Pólóját megmarkolva visszahúztam magamhoz és megcsókoltam.

-Szabad?- kérdezte. Bólintottam. Másodpercek töredéke alatt megszabadítottuk egymást a ruháinktól. Óvatosan és figyelmesen bánt velem, minden rossz emlékemet elfeledtetve. Élveztük egymást. Szenvedélyes volt. Szeme szerelmesen csillogott rám. Hátam ívbe hajolt már másodjára.

Zihálva támaszkodott meg a fejem mellett. Hétvégére mintha teljesen kicserélnék, de hétközben felveszi az úgymond alfa szerepét. Mintha két személyisége lenne. Pedig szó sincs erről. Csak keresztapaként nem mutathatja ki az érzelmeit.

❣

-Madison írta tegnap, hogy délre itt lesznek- mosolyodtam el.

-Fél tizenkettő van!- ugrott fel hitelen. Kirohant a szobából.

-Nehogy elindulj kajáért, hoznak!- kiáltottam utána. 

-Rendet rakok a nappaliban akkor- kiáltott vissza.

Dominic szülei Timmel és Jacksonnal léptek be a bejárati ajtón.

-Elmondom apáméknak az Andreassal történteket, addig vidd el valahova Timéket- súgta oda nekem.

-Rendben- adtam egy puszit az arcára.

-Fiúk, el szeretnék menni a szüleimhez. Elvisztek?- léptem oda hozzájuk.

-Dom valami fontosat akart közölni, utána szívesen- vont vállat Tim, majd megindult volna de elé léptem.

-Dom maga is elvinne, de most nem tud, szóval légyszi ti vigyetek el- ragaszkodtam.

-Vidd el, már itt rágja a fülem mióta, ezt meg lerendezzük apámmal- puhította Timet Dominic is.

-De hátul ülsz- fordult felém.

-Tökéletes- majd kiléptünk az ajtón. Visszafordulva egy diadalittas mosolyt küldtem Dominicnak, aki fellélegzett távozásunkra.