Maffia-trilógia I. Körközéppont ✔

44.rész

Amint beléptünk a kertajtón, Bently Tim ölébe ugrott.

-Féltékenynek kéne lennünk?- néztem Jacksonra.

-Talán egy kicsit- mondta, majd leguggolt a kutyához és megdögönyözte.

-Úgy látszik Bently nem szeret engem- pislogtam a kutyámra.

-Megtarthatjuk?- néztek egyszerre fel, mint valami kisgyerekek. Bármennyire is fájna megválni tőle, tudom, hogy ők többet tudnának foglalkozni vele, mint jelenleg én.

-Biztos, hogy készen állnátok egy kutyára?- néztem rájuk halál komolyan.

-Addig elvinnénk sétálni, amíg te a szüleiddel beszélsz. Addig is ismerkednénk. Mit szólsz?- nézett rám könyörgő szemekkel Tim.

-Tagadj le 20 évet legalább- forgattam meg a szemem. Beléptem a bejárati ajtón, szüleim nagy meglepetésére. Bentlyre ráadtam a hámot, majd a pórázát Tim kezébe nyomtam. 

-Egy óra?- kérdezte Jackson.

-Ameddig meg nem unjátok- vontam meg a vállam.

-Akkor vissza se hozzuk- poénkodott Jacks.

A szüleimmel való találkozás nosztalgikus volt. Dominic írt, hogy elrendezte a beszélgetést, így lassan indulhatunk vissza, ha szeretnénk.

Egy kis idő után visszatértek a fiúk Bentlyvel, mondván, hogy Dominic vár engem. Bepakoltuk a kocsiba a kutya dolgait. Tudtam, hogy jobb lesz neki.

-Előre szólok, hogy neki gyenge a szíve, úgyhogy úszni ne nagyon hagyjátok. Imád úszni, csak nem bírja nagyon a szíve- figyelmeztettem a fiúkat.

-Akkor átköltözünk hozzád, Jacks- nézett az imént említettre Tim.

-Ja tényleg, nálad medence van!- esett le Jacksonnak.

-Már előre látom, hogy jó sarad lesz kiskutyám- ölelgettem Bentlyt.

-Úgy ám, kirakunk Dominicnál, mi meg megyünk kutyázni- mosolygott Tim. Ahogy mondta úgy is lett, kiraktak Dominic lakása előtt. Mielőtt kiszálltam volna a kocsiból, Dominic kiviharzott a házból, füléhez tapasztva a mobilját. Meglátott minket és lépteit még gyorsabbra fogta.

-Várj!- futottam utána. Bepattant a kocsijába és elhajtott.

-Ez mi volt?- nézett a kocsi után Jackson.

-Van egy tippem- meredtem az eltávolodó autó után.

-Igen? Mégis mi?- faggatott Jacks. Nem válaszoltam. Pittyent egyet a telefonom, jelezve, hogy üzenetem érkezett.

"Azt hittem még mindig a szüleidnél vagytok. Ezio talált egy levelet, amin a logó van. Lefotózta a tartalmát, ami  valami titkosírás lehet, az aláírás K=J. A közeli benzinkútnál állok. Vagy hajtsd el Timéket, vagy te gyere ide! D."

-Lekéste a fodrászt, csak annyi volt a probléma, teljesen megfelejtkezett az időpontról- tettem el a telefont, mire Jackson a szemét forgatva visszasétált a kocsihoz.

-Fel tudsz menni?- nézett vissza kérdőn, mielőtt beült volna.

-Tudok a pótkulcsról, szóval igen- bólogattam

-Akkor mi mentünk, ha nem gond- mondta, majd beszállt és elhajtottak.

Felhívtam Dominicet, hogy tiszta a terep, így perceken belül belépett az ajtón.

-Csak, hogy tudd, fodrásznál vagy és lekésted az időpontod, azért rohantál úgy el- mondtam köszönés helyett, mire mosolygott.

-Egy zseni vagy- lépett oda hozzám és csókolt meg.

-Várj, kitalálom! Még nagyobb zseni leszek, ha kitalálom ki írta a levelet, mi?- mosolyogtam rá, majd lecsaptam az ajkaira.

-Ahogy mondod- emelte el a fejét. A zsebében kezdett kutakodni.

-Tudom ki küldte, ne keresd- ültem le a kanapéra.

-Az aláírásból?- kérdezte.

-Pontosan- tettem keresztbe a lábam.

-Na ki küldte?- érdeklődött.

-Gondolkozz egy kicsit, K=J- próbáltam rávezetni.

-Szerinted, ha tudnám, akkor megkérdezném?- kezdte elveszteni a maradék türelmét.

-Jelena írta- mondtam. Rájött mennyire nem gondolt pont arra az emberre.

-Hogy lehetek ekkora idióta?- takarta el az arcát.

-Az én idiótám- öleltem át. Farzsebéből kihalászta a mobilt. Feloldotta és megmutatta a képet, amin a levél állt.

-És azt is ki tudod bogarászni, hogy mi van oda írva?- kérdezte.

-Fonetikusan írt oroszul, nem titkosírás- világosítottam még jobban fel, miután vagy háromszor elolvastam és rájöttem mi van odaírva.

-Mit ír?- tudakolózott.

-Azt, hogy nem volt nehéz észre venni a férfi kezén, itt gondolom Ezioról beszél, a logót és szeretne találkozni. Meg a telefonszámát betűkkel. Okos lány- bogarásztam ki a szöveget.

-Nem úgy volt, hogy soha nem látjuk többé?- nézett kérdőm rám.

-Ha te nem akarsz találkozni vele, akkor megyek én- vontam meg a vállam.

-Nem engedlek el sehova egyedül- karolt át hátulról.

-Akkor irány Görögország!- mosolyodtam el.

-Menjünk- adta be a derekát.

-Nem értem miért viselkedsz úgy, mint akinek púp lenne ez a hátán, mikor nagyon is szeretnél menni. Átlátok rajtad- boxoltam bele gyengéden a vállába.

-Jól van, nyertél! Na pakoljunk! Szólok a pilótámnak, 2 óra alatt elő is állítják a kisgépet- mondta és már a névjegyzéket bújta. Én meg mentem pakolni pár napra elegendő ruhát.