Maffia-trilógia I. Körközéppont ✔

40.rész

Dominic nem engedett sehova egyedül, nem mintha annyira ki akartam volna menni az utcára, főleg egymagam. Nem hogy nem engedett el, nem is ment sehova. Kaját is csak hozatott vagy Timmel, vagy Jacksonnal, de nem hagyott egyedül. Hálás is voltam neki, de idegesített is kicsit a sok aggódásával. Egy hét után nem bírtam már tovább.

-Dom, kérlek, egy kis magánszférát!- ültem át a kanapé másik végébe, miután mellém ült.

-Ennyire zavarok?- kérdezte.

-Igen!- bólogattam.

-Megjegyeztem!- állt fel.

-Ne érts félre, nem lennék máshol szívesebben, mint itt, de az őrületbe tudsz kergetni néha- néztem a szemébe.

-Ne körözzek feletted, mint egy légy, értem én- tárta szét a karját.

-Tudod nem vagyok hercegnő, nem kell az óhajaimra várnod minden egyes percben- mondtam.

-De, az én hercegnőm vagy és várni fogom az óhajaid- mosolygott rám.

-Ezesetben egy kis magányra vágyom, hercegem- nevetem el magam.

-Na végre mosolyogsz!- fújt ki egy akkora levegőmennyiséget, ami még a bálnáknak is sok lett volna.

-Ha nem te lennél, tuti a szobámba kuksolnék, Bentlynek sírva- mondtam.

-Bemegyek a kastélyba, pisztoly van az éjjeliszekrényekben, ha kéne és légyszi ne menj ki a házból- vette magára a zakóját, majd kilépett az ajtón és bezárta azt.

Nagyjából 10 percre rá, hogy Dom elment, kopogtak az ajtón. Kinéztem a kulcslyukon és Tim állt velem szemben.

-Mondanám, hogy gyere be, de nincs kulcsom, az ajtó meg zárva- mondtam, remélem hallotta. Egy kis idő múlva kattant a zár.

-Rapunzelt játszol?- kérdezte komikusan.

-Nem, csak Dom túl, hogy is mondjam, kedves volt én meg egy cseppnyi magányra vágytam- magyaráztam.

-Akkor ő valószínű nincs itt- nézett körbe.

-Egy ideje elindult a kastélyhoz- tájékoztattam.

-Na megmozdította végre a bébibálna testét. Viszont nem zavarok, ebben kaja van- adott át egy jól megpakolt zacskót, majd rám zárta az ajtót kívülről. 

Az ok, ami miatt egyedül akartam lenni, az nem más volt, mint az elméletem, hogy amikor örömlánynak használtak valamelyik idióta miatt terhes lettem. De nem akarom egy ismeretlennek a gyerekét kihordani. Egy ideje nem jött meg a havi bajom.

Aznap késő délután éreztem, hogy az előző problémám miatt nem kell már aggódjak. Amilyen gyorsan tudtam a mosdóba siettem. Dominic még sehol. Pont abban a pillanatban kattant az ajtó zárja, ahogy ezt kigondoltam.

-Itt vagyok!- kiáltott. Nem válaszoltam. Csak remegtem a wc-n. Miután körbenézett és nem talált a többi szobában benézett a fürdőbe is. Lassan ráemeltem a tekintetem. Ilyen kitágult szemeket életembe nem láttam.

-Fogjuk rá, hogy ez természetes- nyöszörögtem neki.

-A véred felét elveszítetted legalább, hogy lenne természetes?- akadt ki.

-Vetéltem, Dom!- mondtam remegő hangon. Egy ideig csöndben letérdelt elém és próbált nyugtatni.

-Ha bármire szükséged van szólsz?- emelte meg a fejem, hogy belenézzen a szemembe.

-Pár csomag betét nem jönne rosszul- néztem félre.

-Rendben, de nem akarlak itt hagyni, hozatok anyámmal, ő nem zöldfülű, mint én- simogatta a karom.

Madisont mintha kicserélték volna. Teljesen felkarolt. Nem küldött el melegebb éghajlatra. Ellenben Dominicot kiütlegelte a fürdőből.

-Tudod, egyszer nekem is volt, még Dominic előtt. A nászéjszakánk után egy héttel. Nem mertem elmondani a férjemnek, se az édesanyámnak. De most megosztom veled- kezdett bele.

-De ti terveztétek valamennyire, engem megerőszakoltak- folyt le két könnycsepp az arcomon.

-Nem egészen. Nem voltam még felkészülve az anyaságra, stresszeltem, hogy milyen anya leszek. Ezután megtörtént. Egyedül voltam, úgy ahogy te is voltál. Magamnak kellett rájönni, hogy vészeljem át. Most pedig fürödj le, nem megyek el addig, ezeket pedig használd- nyomta a kezembe a betéteket.

-Mivel hálálhatom meg a segítséged?- néztem rá.

-A bizalmaddal már beérem, egy kígyó voltam múltkor, csak Dominicot egyszer- emlékezett vissza.

-Tudom, hallottam a történetet- vágtam közbe.

-Akkor nem mondom el újra- nevetett.

Bemásztam a kádba Madison segítségével. 

*Dominic szemszöge*

Apám lépett be az ajtón.

-Anyád egy órája eljött hozzád, azt mondta sürgős- telepedett le mellém a kanapéra.

-Az is volt, de már remélhetőleg minden rendben- sóhajtottam egy nagyot.

-Akkor hol van most? Mert otthon nincs- nézett rám.

-A fürdőszobába vannak Cyntivel, lelkiznek gondolom- vontam meg a vállam.

-A Turner lánnyal? Meglett?- nyílt tágra apám szeme.

-Fél év után, igen- bólogattam.

-Tudni hol töltötte azt a fél évet?- kérdezte.

-Hollandia- válaszoltam tömören.

-Hogy került oda?- érdeklődött.

-Elrabolták-mondtam.

Amit én tudtam kiszedni Cyntiből, mind megosztottam vele, plusz amiket láttam azokat is. Maga elé bámult. Ismertem ezt, gondolkodott.

-Igazi lovag vagy, jól van, nem hiába vagy a fiam- veregette meg a vállam.

-A fiunk! Nem csak a tied!- lépett ki anyám a fürdőből. Mosolygott. Mögüle Cynti lépett ki egy törölközőbe bugyolálva. Felugrottam és odasiettem hozzájuk.

-Szabad?- kérdeztem Cyntit. Csak bólintott. Menyasszonypózba felemeltem és bevittem a hálóba. Anyám követett minket, majd a törölközőt hozzám vágva kizárt a szobából.

*Cynti szemszöge*

Madison kizárta Dominicot, nem mintha érdekelt volna, hogy meglát, hisz már megtörtént párszor.

-Hadd kérdezzem meg, boldog vagy a fiammal?- nézett rám miközben öltöztem.

-Persze! Rég elfogadtam őt, a helyét, a munkáját egyszóval mindenét- válaszoltam.

-Ha megkérné a kezed elfogadnád?- kérdezte. 

-Valamiről tudnom kéne?- vontam fel a szemöldököm.

-Csak érdekel- mosolyodott el.

-Nyilván! De nem csak rajtam múlik, neki is ki kéne nyílni egy kicsit és merni befogadni új dolgokat- válaszoltam.

-Örülnék, ha holnap velem tartanál vásárolni- vigyorodott el.

-Miért is ne? Nincs jobb dolgom- vontam meg a vállam. Hihetetlen, hogy elérte ezt.