Maffia-trilógia I. Körközéppont ✔

1.rész

Bently arcon nyalt. Zúgott a fejem, látásom homályos volt. Mire visszanyertem az éleslátásom legalább két perc letelt. Egy szegényes világítású pici teremben voltam. A földön feküdtem. Bently boci szemekkel nézett rám. A zsebeimet tapogattam, de a telefonom sehol. Hatalmas pánik lett úrrá rajtam. Körbenéztem a szobácskában. A kutyának volt rakva víz. Milyen kedves. De egy kérdés jobban foglalkoztatott. Hol a fenébe vagyok? 

A szobához tartozó ajtó zárva volt. Az ajtótól legtávolabb lévő sarokba kuporodtam, Bently meg mellém telepedett. Nem tudom mennyi idő telhetett el, mire kattant az ajtó zárja.

Egy szintén középkorú, de nem az autós csávó lépett be a szobába. Bently odarohant hozzá és látszólag nagyon örült neki.

-Kedves kiskutya- vakargatta meg a férfi a kutyám fülét.

-Ki maga?- nem tetszett a helyzet. A pisztoly se az övén.

-Lawrence vagyok, tegeződjünk- mondta.

-Ne gyere közelebb!- figyelmeztettem a felém sétáló férfit.

-Nyugi! Nem harapok- vonta meg a vállát.

-Mit keresek én itt?- hangom a sírás kerülgette.

-A főnök kéretett ide téged, neked kell tudnod- húzta száját mosolyra.

-Főnök?- nem értettem.

-Bocsánat, keresztapa- még jobban elvigyorodott. Máshol nem hívják keresztapának a főnököt, csak egy helyen. A maffiákban. Hogy fogok én kijutni élve, lehetőleg a kutyámmal együtt? Megvan a válasz. Sehogy! 

-Van arra remény, hogy rossz embert hurcoltatok ide?- mutattam magamra.

-Az utasítás úgy szólt, hogy egy kutyát sétáltató lány, egy stafit sétáltató lány- mutatott rám. Hogy kerültem én ide? Nem tettem semmi rosszat a maffiának, főleg, hogy nem is tudtam, hogy létezik.