Amikor kijössz a viharból, többé már nem leszel ugyanaz az ember. És éppen ez a vihar lényege.
Brí utcáin csak úgy zuhogott az eső. Egy árva lélek sem volt az utcán. Az éjszaka elég hűvösnek ígérkezett , így nem csoda , hogy az emberek vissza húzódtak a házaikba. Az utakat sár borította és néhol egy-egy elakadt lovaskocsival is lehetett találkozni. A talaj az eső hatására meglazult így a kerék könnyen bele süppedt a sárba.
A lány csukjáját szorosan a fejére húzta és kikerült egy útjába kerülő részeg férfit. Nem ismerte ezeket az embereket , nem szeretett ismerkedni senkivel. Sosem maradt sokáig egy helyen így feleslegesnek vélte az efféle formaságokat. Nem sokszor járt Bríben , ha tehette inkább el kerülte egészen a mai napig amikoris egy levelet talált az otthonában. A feladó szürke Gandalf volt a mágus. A lány jól ismerte a varázslót , már párszor volt hozzá szerencséje. A levélben csak annyi állt, hogy haladéktalanul arra kéri jöjjön Bríbe a Pajkos Póni nevű fogadóba . A többit , majd személyesen elmondja.
Először nem akart tudomást venni a hívásról , de a lány feltételezte , hogy valami fontos dologról van szó. Gandalf csak úgy nem keresné fel őt , ha nem lenne fontos.
Így történt hát , hogy a lány át lépte a fogadó küszöbét és a szemével egy szürke ruhás , ősz hajú férfit kezdett keresni. Pár szem felé irányult, de nem túlzottan foglalkoztak vele.
A fogadó legeldugottabb sarkához ment , ahol az öreget vélte , hogy vár rá. Nem kellett csalódnia , ugyanis ahogy közelebb ért meg pillantotta hegyes, szürke kalapját. Háttal ült neki így nem láthatta , hogy a lány már meg érkezett.- Szép estét - mondta , majd le ült a mágussal szembe.
- Hát el jöttél - üdvözölte őt Gandalf egy fej hajtással. - Nem voltam biztos benne.
- A szavaidból úgy véltem fontos dologról van szó. Mi lenne az? - tért egyből a tárgyra a lány.
- A magányos hegy - mondta óvatosan a mágus.
- Mi van vele?- kérdezte kissé már idegesen a lány. Már gyanította , hogy hova vezet ez az egész.
- Eljött az idő, hogy a törpök vissza foglalják - halkította le a hangját.
- És én talán törpnek nézek ki ? Nem az én hegyem és nem az én dolgom - már épp állt volna fel mikor egy tőle talán pár centivel alacsonyabb férfi lépett az asztalukhoz. Egy törp.
- Mi szükségünk erre a némberre aki még a csukját sem hajlandó le venni a fejéről ? Talán rejteget valamit? - a törp hangja nyers volt és megvető.
- Minek neveztél?- rántott tőrt a lány és pillanatok alatt a törp nyakának szegezte.
- Ugyan , erre tényleg semmi szükség - tette Gandalf a lány tőrt szorongató kezére az övét.-Kérlek csak hallgass meg.
A lány még küldött egy szúrós pillantást a törpnek, amit ő nem láthatott majd helyet foglalt az asztalnál immár egy törpel az oldalukon.
- A kincseden egy sárkány trónol törp - horkantott fel a lány.- Remélem ezzel mind tisztában vagytok.
- Nekünk az Arkenkő kell , majd utána foglalkozunk a sárkánnyal- vázolta fel Gandalf. - Lesz egy betörőnk aki ezt a problémát is meg oldja. Neked csak az lenne a dolgod , hogy vigyázz rájuk és ha én nem lennék ott akkor vezesd őket.
- Egy kavicsért menjek veletek a halálba ?- kérdezte a törptől a lány.
- Nincs rád szükségünk . Csak egy zsoldos semmi több. Boldogulunk nélküle is - fordult Gandalf felé.
- Ebben én nem ennék olyan biztos- rázta meg a fejét a mágus. - Úgy ismeri a vidéket, mint a tenyerét és még nem láttam nála jobb harcost. Még téged sem Thorin.
- Mi hasznom nekem ebből Gandalf?- dőlt hatra a székén a lány.
- Meg lesz a jutalmad , ha célba érünk - biztosította őt.
- Legyen - mondta végül.- De felelősséget nem vállalok értetek és megsiratni sem foglak ha úgy adódik- állt fel és magukra hagyta a két megdöbbent férfit.
YOU ARE READING
A végzet árnyéka (Befejezett)
FantasyEgy lány, aki hatalmas titkot őriz. Egy törp király, aki az otthonát akarja vissza szerezni a sárkánytól. És egy tünde herceg, aki szembe megy apja parancsaival. Mi történik, ha mind két férfi útját keresztezi a titokzatos lány? Vajon meg tudja őriz...