A végzet árnyéka (Befejezett)

Bakacsinerdő

Az utat a Bakacsin erdőig már ló háton vágtatva tettük meg.
Meraxes már kint várt rám, mikor el indultunk. Gandalf nekem el mondta, hogy ő nem jön velünk az erdőbe, csak el kísér minket addig.
Hogy őszinte legyek nagyon nem voltam el ragadtatva tőle, mert még nem jártam abban az erdőben és meg nyugtagott a tudat, hogy a mágus velünk lesz. De tévedtem, bár számíthattam volna rá.

- A pónikat hagyjátok itt - szólt Gandalf az erdő szélén. - Ez nem nekik való hely, majd vissza találnak a gazdájukhoz.

- Te nem jössz velünk? - szegezte neki a kérdést Thorin.

- Nem kedves barátom nekem más elintézni valóm van - ült vissza a lovára.- Vigyázz rájuk - mondta nekem és már el is vágtatott.

- Menj kislány - súgtam oda Meraxesnek. - Neked nem biztonságos, majd hívlak - mondtam neki és már fel is repült, magunkra hagyva minket az erdő szélén.

- Olyan mintha beteg lenne- nézett Bilbó a sűrű , szürke színű erdőre.

- Mert az is - léptem beljebb. - Nézzetek a lábatok elé és sose térjetek le az ösvényről - fordultam hozzájuk. - Az erdőt elvarázsolták és bármi lehet oda bent.

Eleinte az út zökkenőmentesen telt. Majd mikor minél beljebb értünk, a levegő el kezdett fogyni.

- Meg fulladok- kapott levegő után Kili és a többiek sem néztek ki jobban.

- Tovább kell mennünk - törtetett előre Thorin, de már ő is meg volt viselve.

Idebent elvesztettük az idő érzékünket és már csak mentünk előre. Ráadásul már egy ideje az ösvény is eltűnt, amin eddig mentünk.

- Nem kellett volna ide jönnünk - mondtam mikor meg álltunk pihenni.

- Sajnálom, hogy nem hallgattam rád - ült le mellém Thorin.

- Nem rudhattad - néztem körül.  - Egyikünk sem tudhatta.

- De te érezted és figyelmeztettél is minket - tette a kezét a térdemre.

- Ki jutunk innen ígérem - tettem a kezem az övére ami még mindig a térdemen pihent.
-Indulunk! - álltam fel így a többiek is kénytelen voltak így tenni, majd folytattuk utunkat be a rengetegbe.

-Napfényt kell keresnünk - mondtam ki, mikor már egy ideje meneteltünk.

- Mássz fel a fára betörő uram - fordult Thorin Bilbó felé.

- Veled megyek - mondtam neki nyugtatásképp.

A mászás elég ügyesen ment és elég hamar a fák tetejére értünk. Ahogy ki másztunk a sűrű levelek közül meg csapta az arcunkat a friss levegő.

- Navégre - mosolyogtam rá Bilbóra, aki épp oly megkönnyebbültnek látszott, mint én.

- Tudjuk hol vagyunk! - kiáltotta le a többieknek Bilbó, de válasz nem érkezett.

- Hol lehetnek? - kezdtem kétségbe esni, hátha valami bajuk esett.

- Ez meg mi? - nézett Bilbó a hegy felé, ugyanis olyan volt mitha a fák elkezdtek volna mozogni.

- Valami jön - mondtam ki és már vissza is másztam a sűrű levelek közé.
- Bilbó vigyázz! - kiáltottam, de már késő volt. Pillanatok alatt el sötétült előttem minden és zuhanni kezdtem a feketeségbe.

A következő amire fel eszméltem az volt, hogy valaki a nevemet mondogassa és valamit próbál leszedni rólam.

- Mi történt? - nyitottam ki a szememet kissé nehezen. És akkor meg láttam a pókhálót, amit Thorin és Bilbó próbál rólam le szedni és a többieket amint a hatalmas pókokkal küzdenek.