A végzet árnyéka (Befejezett)

Tömlöc

  Legolas egy tágas és gyönyörű szobába kísért, de az úton nem szólt hozzám. Gondolom jobbnak látta így. Idő kellett neki míg fel dolgozza a hallottakat.
Ami a többieket illeti később meg próbálok le jutni hozzájuk, mert kissé bűntudatom van, hogy én mindent meg kapok, míg őket bezárták.

Örültem, hogy végre le moshattam magamról a hosszú út mocskát és frissen folytathatom a napot.
A szekrényben rengeteg gyönyörű ruha volt , de én mégsem vettem fel egyiket sem.

A sajátomat akartam vissza venni, de rá jöttem, hogy egy kosz és néhol szét is szakadt. Így meg kértem egy tündér, hogy kerítsen nekem egy ehhez hasonlót. Eleinte vonakodott és engedélyt kellett hozzá kérnie Thranduiltól, de szerencsére egy kis idő után meg hozta amit kértem.

Inkább hasonlított egy tünde öltözékhez, mint a sajátomra, de nem volt ellenemre.
A frissen megtisztított hajamat is két oldalt fel fogtam hátul, mint a többségüknek van a többit pedig szabadon hagytam a derekamig lógni.

Mikor kész lettem mindenképp le akartam menni a többiekhez, de ehhez olyan személyt kellett keresnem aki le tud vinni hozzájuk.

Ahogy bolyongtam a folyosókon és a hosszú lépcsőkön nem kevés kérdő pillantást kaptam amíg el jutottam a keresett személyig.

- Segítened kell! - álltam elé, mikor épp meg láttam őt egy őrrel beszélni.
Először kissé zavartan nézett rám, majd el küldte a tündét és felém fordult.

- Mégis miben? - mért végig, de mást nem szólt.

- Le kell jutnom hozzájuk, hogy meg nézzem jól vannak-e  - utaltam ezzel a törpökre.

- Ki van zárva - és már lépett volna el mellettem mikor a karja után kaptam.

- Ha te nem segítesz magam oldom meg és garantálom, hogy annak nem lesz jó vége - mondtam baljósan és egy sóhaj kíséretében vissza fordult hozzám.

- Fenyegetsz? - kérdezte hitetlenkedve.

- Én ugyan nem - szegtem fel az állam és tettem egy lépést felé. - Csak el mondtam a lehetőségeket.

- Tudod - kezdte - rajtad kívül még egy Valával sem találkoztam, de ha mind ilyen idegesítő, mint te talán jobb is - mondta majd el indult a mellettünk lévő lépcsőn. - Na jössz?

- Nem vagyok idegesítő- követtem sértődötten.

- Hát hogyne- horkantott fel és le vezetett a tömlöcökhöz.

Ahogy le értünk rengeteg egymás mellett lévő rácsos ajtót láttam. Voltak olyanok amik egymás mellett voltak, de több emeletet foglaltak el.
A hely tágas volt így mindent be lehetett látni. Olyan volt mint egy hatalmas világos barlank tetőtől talpig tömlöcökkel.

-Serenity! - hallottam meg Kili hangját és ahogy az utolsó lépcsőn is le értem meg pillantottam amint a rácsot fogja és aggódva néz felénk.

- Kili! - siettem oda hozzá és már a többiek is észre vettek. - Mindne rendben? - kérdeztem aggódva.

- Mi meg vagyunk, de te? Azt sem tudtuk mi van veled mióta Thorin vissza jött - nézet a szemközti cellára.

- Semmi bajom Kili ne aggódj - nyugtattam meg majd Thorinra néztem, akin a megkönnyebbülést láttam, de folyton folyvást Legolasra pillantott, aki pár méterre tőlünk várt rám.

- Kicsi úrnőm- szólított meg Thorin és bár kissé meg lepett a birtokos megszólítása oda mentem hozzá.

- Morgó - léptem a cellája elé és magamban jót mulattam, mert tudtam ezzel mindig fel bosszantom.

- Egy újjal sem értek hozzád? - nézett szúrósan Legolasra aki keresztbe tett kézzel állt és megforgatta a szemeit.

- Semmi bajom ne aggódjatok - biztosítottam.

- Az ő ruháikat viseled- nézett végig rajtam.

- Az enyém el szakadt és muszáj volt ezt fel vennem- sóhajtottam. - Nincs semmi bajotok ugye?

-Ahogy Kili is már mondta meg vagyunk csak érted aggódtunk - nézett a szemembe.

- Ideje menni - szólt mögöttem Legolas és tudtam, hogy igaza van.

- Ha tudok még le jövök - tettem a kezem az övére ami a rácson pihent.

- Várni fogunk - szorította meg a kezemet, majd el léptem tőle és Legolashoz fordultam. Még utoljára vissza néztem rájuk, de a tünde hercek a derekamra téve a kezét kezdett el a lépcsőn felfelé tolni.
Még hallottam a rács zörrenését, mintha neki ütöttek volna valamit, de már nem láttam semmit.

- Köszönöm, hogy le vittél - mondtam Legolasnak, mikor már a fenti folyosón sétáltunk a szobám felé.

- Nem igen volt más választásom - sandított rám oldalról.

- Azért én még hálás vagyok - álltam meg az ajtóm előtt így kénytelen volt szembe fordulni velem.

- Csak ne legyen rendszeres - sóhajtott fel.

- Jó éjt Legolas - köszöntem inkább el tőle és be nyitottam a szobámba.

- Jó éjszakát Serenity - hajtotta meg a fejét és már el is tűnt a következő fordulóban.

Mikor be csuktam magam mögött az ajtót el gondolkodtam. Bilbót nem láttam egyik cellában sem, így van még esély nekik a kijutásra.
Ami pedig engem illet nem tudom ki verni a fejemből azt a szürke szempárt, de közben Thorin lágy érintését sem.
Félek, hogy olyasmibe keveredek, amiből nagyon nehéz lesz majd ki másznom. De valahol mélyen vágyom rá, hogy ki tapasztaljam ezeket az új érzéseket.