A végzet árnyéka (Befejezett)

Prológus

  Amikor kijössz a viharból, többé már nem leszel ugyanaz az ember.  És éppen ez a vihar lényege.

 Brí utcáin csak úgy zuhogott az eső.  Egy árva lélek sem volt az utcán. Az éjszaka elég hűvösnek ígérkezett , így nem csoda , hogy az emberek vissza húzódtak a házaikba.  Az utakat sár borította és néhol egy-egy elakadt lovaskocsival is lehetett találkozni. A talaj az eső hatására meglazult így a kerék könnyen bele süppedt a sárba.

A lány csukjáját szorosan a fejére húzta és kikerült egy útjába kerülő részeg férfit.  Nem ismerte ezeket az embereket , nem szeretett ismerkedni senkivel. Sosem maradt sokáig egy helyen így feleslegesnek vélte az efféle formaságokat.                                                                                                         Nem sokszor járt Bríben , ha tehette inkább el kerülte egészen a mai napig amikoris egy levelet talált az otthonában. A feladó szürke Gandalf volt a mágus. A lány jól ismerte a varázslót , már párszor volt hozzá szerencséje.                                                                                                                       A levélben csak annyi állt, hogy haladéktalanul arra kéri jöjjön Bríbe a Pajkos Póni nevű fogadóba . A többit , majd személyesen elmondja.

Először nem akart tudomást venni a hívásról , de a lány feltételezte , hogy valami fontos dologról van szó. Gandalf csak úgy nem keresné fel őt , ha nem lenne fontos.                            

Így történt hát , hogy a lány át lépte a fogadó küszöbét és a szemével egy szürke ruhás , ősz hajú férfit kezdett keresni. Pár szem felé irányult, de nem túlzottan foglalkoztak vele.             
A fogadó legeldugottabb sarkához ment , ahol az öreget vélte , hogy vár rá.  Nem kellett csalódnia , ugyanis ahogy közelebb ért meg pillantotta hegyes, szürke kalapját. Háttal ült neki így nem láthatta , hogy a lány már meg érkezett. 

- Szép estét - mondta , majd le ült a mágussal szembe.

- Hát el jöttél - üdvözölte őt Gandalf egy fej hajtással. - Nem voltam biztos benne.

- A szavaidból úgy véltem fontos dologról van szó. Mi lenne az? - tért egyből a tárgyra a lány.

- A magányos hegy - mondta óvatosan a mágus.

- Mi van vele?- kérdezte kissé már idegesen a lány. Már gyanította , hogy hova vezet ez az egész.

- Eljött az idő, hogy a törpök vissza foglalják - halkította le a hangját.

- És én talán törpnek nézek ki ? Nem az én hegyem és nem az én dolgom - már épp állt volna fel mikor egy tőle talán pár centivel alacsonyabb férfi lépett az asztalukhoz. Egy törp. 

- Mi szükségünk erre a némberre aki még a csukját sem hajlandó le venni a fejéről ? Talán rejteget valamit? - a törp hangja nyers volt és megvető.

- Minek neveztél?- rántott tőrt a lány és pillanatok alatt a törp nyakának szegezte.

- Ugyan , erre tényleg semmi szükség - tette Gandalf a lány tőrt szorongató kezére az övét.-Kérlek csak hallgass meg.

A lány még küldött egy szúrós pillantást a törpnek, amit ő nem láthatott majd helyet foglalt az asztalnál immár egy törpel az oldalukon.

- A kincseden egy sárkány trónol törp - horkantott fel a lány.- Remélem ezzel mind tisztában vagytok. 

- Nekünk az Arkenkő kell , majd utána foglalkozunk a sárkánnyal- vázolta fel Gandalf. - Lesz egy betörőnk aki ezt a problémát is meg oldja. Neked csak az lenne a dolgod , hogy vigyázz rájuk és ha én nem lennék ott akkor vezesd őket.

- Egy kavicsért menjek veletek a halálba ?- kérdezte a törptől a lány.   

- Nincs rád szükségünk . Csak egy zsoldos semmi több. Boldogulunk nélküle is  - fordult Gandalf felé.

- Ebben én nem ennék olyan biztos- rázta meg a fejét a mágus. - Úgy ismeri a vidéket, mint a tenyerét és még nem láttam nála jobb harcost. Még téged sem Thorin.

- Mi hasznom nekem ebből Gandalf?- dőlt hatra a székén a lány.

- Meg lesz a jutalmad , ha célba érünk - biztosította őt.

- Legyen - mondta végül.- De felelősséget nem vállalok értetek és megsiratni sem foglak ha úgy adódik- állt fel és magukra hagyta a két megdöbbent férfit.