A végzet árnyéka (Befejezett)

Beorn

Még másnap este Thorin vissza küldte egy darabig Bilbót, hogy fel derítse a terepet. Az orkok még mindig a nyomunkban voltak és egyre közelebb értek már.

- Mit láttál? - szegezte neki a kérdést az épp visszatérő hobbitnak Bofur.

- Egyre közelebb érnek, már nincsenek messze - lihegte Bilbó.

- Megláttak? - kérdezte most Thorin.

- Nem, de volt ott valami más is- halkította le a hangját.

- Mégis mi? - álltam fel most már én is a helyemről.

- Olyan volt, mint egy medve csak sokkal nagyobb- magyarázta a hobbit mi pedig Gandalfal össze néztünk.

- Indulnuk kell! - kerekedett fel a varázsló is. -  Azonnal! - nyomatékosította a szavait.

- Mégis hova? - tárta szét a kezét Thorin.

- Van egy menedék nem messze innen - mutatott az irányába. - Ott biztonságban leszünk ha el érünk oda.

- Gandalfnak igaza van - helyeseltem és a többiekkel együtt már útra készen voltam. - Jártam már ott, nem lesz gond - néztem Thorinra aki mintha meg enyhült volna végül rá bólintott.

Óráknak tűnő ideig futottun nyomunkban az orkokkal. Már láttuk a menedéket és egyre jobban meg szaporáztuk a lépteinket.
És ha ez még nem lett volna elég Bilbó szava be igazolódott, mert a medve akit látott az éjjel szintén utánunk lihegett.

A házhoz érve mind egyszerre tódultunk be az ajtón, még pont időben mert épp csak annyi időnk maradt, hogy magunkra zárjuk az ajtót a medve már szinte a küszöbön volt és így is csak a törpök erejével tudtuk vissza szorítani.

- Mi ez a bestia? - fordult Thorin Gandalfhoz.

- Ő a vendég látónk- ismerte be Gandalf. - Beorn.

- Te tudtad!- szegezte nekem a tényt Thorin.

- Persze, hogy tudtam. De csak ez az egye esélyünk volt - mondtam ki a nyilvánvalót.

- Ha nem éppen medve akkor egy viszonylag kedves ember - támasztotta le a botját Gandalf. - Ő egy alak váltó. Ne aggódjatok itt már biztonságban leszünk.

A törpök ezt hallva mind el kezdtem maguknak alvó helyet keresni és én is így tettem.

A tünde köpenyemet amit még Völgyzugolyból hoztam el fel tettem az akasztóra és végre a bőr fűzőmtől is megszabadulhattam.
Már egy ideje ez lesz az első olyan éjszakánk, mikor nyugodt szívvel hajthatjuk álomra a fejünket.

Másnap reggel zümmögésre ébredtem. Két, a kelleténél hagyobb méh repkedett kíváncsian a fejem felett. Ahogy el hessegettem őket és körbe néztem láttam, hogy a többieket sem nagyon akarják békén hagyni.

Már nem lett volna értelme vissza feküdnöm, így fel csatoltam magamra a dolgaimat és a levetett ruhadarabokat is vissza vettem, majd le ültem Gandalf mellé, aki a bejárati ajtó mellett pipázott.

- Látom jól beilleszkedtél - mosolygott rám. - Kedvelnek téged, valaki lehet túlságosan is- bögött a fejévek az épp ébredező Thorin felé és ki fújta a bent tartott füstöt.

- Ugyan már Gandalf - kötöttem fel ló farokba a korom fekete hajamat, ami még így is a derekamig ért. - Én is kedvelem őket, mint barátokat - nyomtam meg a barát szót.

- Biztos ez? - súgta oda nekem, de már válaszolni nem tudtam, mert valaki oda lépett hozzánk.

- Jó reggelt Gandalf - jött az álmos és mély köszöntés. - Kicsi úrnő - küldött felém egy fél oldalas mosolyt amit viszonoztam.

-Beorn már itt van - állt fel Gandalf és már a többiek is körénk gyűltek.

- Én és Bilbó ki megyünk és beszélünk vele - húzta maga mellé a rémült hobbitot. - Ti pedig majd sorban, kettesével jöttök ki. Majd küldöm a jelet és akkor. Ne feledjétek nem szereti a törpöket épp ezért jön Serenity ki utoljára. Tőled majd talán meg enyhül, hiszen ismer.

Én csak egyet értően bólogattam és le ültem az egyik székre, amíg Gandalf és Bilbó kint beszéltek Beornal.

- Ez a jel! - szólt Bofur és már ketten ki is mentek az ajtón.

- Szerintem ez még nem az volt, de már mindegy - mosolyogtam rajtuk.

A törpök mind sorban ki mentek míg csak Thorin és én maradtunk.

- Szerinted meg békél? - nézett rám a törp.

- Beorn kiszámíthatatlan, de jó ember - ráncoltam össze a szemöldökömet.
- Szerintem most menj - léptem mögé és el kezdtem őt tolni az ajtó felé.

- Mégis hány törp van még oda bent mágus? - kérdezte Beorn mérgesen mikor meg látta Thorint.

- Már csak én vagyok - léptem ki Thorin mellett és rá mosolyogtam a régi barátomra.

- Serenity - lepődött meg és le engedte a fejszét amit a kezében szorongatott.
- A barátaid?

- Igen azok. Küldetésünk van és csak itt tudtunk el bújni az orkok elől, kérlek ne haragudj - sétáltam elé és fel néztem rá, mivel kétszer akkora volt mint én, ha nem háromszor.

- Ez estben nem mondom, hogy örülök nektek - nézett a törpökre- de maradhattok reggelire.

- Köszönjük - hajtott neki fejet Thorin, amin kissé meg lepődtem, de valahogy örültem is neki, hogy nem játsza a nagy királyt.

Beorn ki tett magáért. Rántottát készített nekünk és friss tejjel kínált, amit örömmel fogadtunk. Bilbó a fajtájáról kérdezte és Beorn el mondta, hogy már csak ő maradt. A többi olyat, mint ő lemészárolták az orkok.

-Tovább kell mennünk a Bakacsin erdőn - mondta el neki Gandalf amire már én is fel kaptam a fejemet.

-El ment az eszed - rivalltam rá hirtlelen és már mindenki ránk figyelt. - A Ködhegység sem volt a legjobb ötleted vénember, de tudod te mi van abban az erdőben?

- Nincs más út - erősödött a mágus.

- Onnan nem jutunk ki - ráztam a fejemet.

- Serenitynek igaza van - öntött nekünk még egy pohár tejet Beorn. - Az az erdő nem erszet el ha be lépsz. Ráadásul ha rossz irányba mész könnyen tündék kezére kerülhetsz. Ott már Thranduil az úr - ezt hallva Thorin kissé meg feszült.

- Gandalf én még soha életemben nem jártam abban az erdőben és minden porcikam tiltakozik az ellen, hogy be menjek oda - lettem még idegesebb.

- Nem lesz baj- nyugtatott a mágus. - Csak az ösvényen kell maradni és ki érünk az erdőből biztonságosan.

- Meg kell próbálnunk Sery - mondta Thorin és én meg lepetten fordultam felé. Még soha senki sem rövidítette a nevemet. - Nincs más választásunk.

Haboztma még egy ideig, de a többiek arcát látva végül rá bólintottam, amit ők egy nyugodt sóhajjal díjaztak.

- Nem kedvelem a törpöket - mondta végül Beorn. - De az orkokat még jobban gyűlölöm, ezért adok nektek ponikat, hogy mihamarabb oda jussatok.

- Hálásan köszönjük - mondta teli szájjal Bofur én pedig magamban már hívtam is a Griffemet.