Az Élet Fája

13. fejezet ❀ Búcsút intünk, hogy újra találkozzunk

A kései órákra tekintve, próbálnak igyekezni, hogy minél hamarabb ágyba kerülhessenek. A tisztaság viszont most talán egy kicsit jobban feltüzeli őket, mint az alvás gondolata. Rég volt alkalmuk ilyen alapos fürdőt venni, tehát kihasználják az alkalmat teljesen. Megmossák minden porcikájukat az utolsó szálig.

A tisztálkodás után pedig végre nyugovóra térhetnek, és ekkor szembesülnek vele, hogy nem is akárhová. Egy igazi ágyba! Valamiért fel sem fogták ezt addig, amíg oda nem értek, hogy belefeküdjenek. Ennél jobb valóban nem lehetne ez az éjszaka. Innentől kezdve már tényleg csak az alvás maradt hátra.

Akármennyire is tudták kényelembe helyezni magukat, és az eddigi viszonyokhoz képest, tökéletes környezetben álomra hajtani a fejüket, Haylee éjszakája nem telik annyira jól, mint amit várt. Borzalmas rémképekkel van tele az elméje, nem egyszer ébred meg ijedtében. Voltak olyan álmok, melyekben még mindig ott volt azzal a két férfival, kikötözve, minden segítség nélkül. Aztán akadt olyan is, amiben az Úrnőt rabolták el, ő Haylee pedig egyedül kereste égen földön, minden segítség nélkül. Arról nem is beszélve, amikor egy olyan álmot látott, amiben Iris ott volt előtte, a három félelmetes alak bántotta, kínozta, de ő, Haylee, egy tapodtat sem tudott mozdulni. Mindegyikből feleszmélt szerencsére viszonylag hamar, ám amint visszaaludt, jött egy újabb, ami talán még rosszabbnak tetszett, mint az előző. Az utolsó, amiből felébredt már olyan volt, hogy fizikai fájdalmat érzett. Amikor ijedtében felült az ágyon még mindig érezte az álomban őt érő fájdalmat. Ám fogalma sem volt, hogy mi is volt az álomban, csak azt érezte, hogy jobb lábába iszonyatos fájdalom szúrt. Megtapogatta viszont, és semmi baja nem volt, tehát valóban csak az agya játszott vele csúnya játékot.

Nem képes ezek után visszafeküdni most már végképp. Úgy dönt, jobb, ha feladja. Inkább megvárja a reggelt ébren most már. Egyébként sem tűnt úgy, hogy messze van.

Kikászálódik az ágyból, Iris még alszik, legalábbis ő úgy hiszi, mivel biztosan szólt volna valamit, ha ébren lenne és hallaná, hogy Haylee megy valahova.

Kiszáll tehát az ágyból, és a viszonylag sötét szobában, amihez szeme már hozzászokott, felveszi cipőjét, valamint ruháit. Ezután az ablakhoz sétál. Még sötét van kint. Talán hamarosan feljön a Nap.

Hirtelen elfogja egy érzés, hogy jó volna megnézni, ahogyan felkel. Már úgy hozzászokott, hogy amíg a szabad ég alatt feküdtek, mindig látta. Ám az is megfordul a fejében, hogy nem lenne túl jó ötlet kimenni teljesen egyedül. Ha megint bajba kerül, akkor biztosan mérgesek lesznek rá a többiek, és ő se akar gondot okozni.

Na, de ha csuklyát vesz a fejére... Bár tegnap is bajba került úgyis... Az a Gary nevű fiú pedig elvileg még mindig odakint van. De egyedül, a többieket elfogták és bezárták. Magában biztosan nem lenne képes semmire. Látható volt, hogy mennyire elesett a társai nélkül.

Haylee szemei ekkor nagyra nyílnak. Most jön rá, mennyire is hasonlít ő erre a fiúra, vagy a fiú rá, mindegy igazából. Talán még jó is lenne, ha összefutna vele! Talán a lelkére beszélhetne, hogy ne kövesse azt a Sergio nevű férfit, keressen jobb barátokat! Igazán nagy tett lenne valakit a jó útra vezetni. Tetszik neki a gondolat, még akkor is, ha... kicsi az esély rá, hogy működne.

Végül úgy dönt, mégis kimegy. Ha sikeresen összefut azzal a fiúval odakint, akkor talán tud tenni valami példamutatót. Túlságosan megtetszik neki az ötlet.

Így történik meg, hogy megkeresi köpenyét, amit az akasztóra tettek az ajtón, majd elfordítja a kulcsot nagyon halkan a zárban, és már a szobában sincs.

Körbenéz a folyosón, nincs sehol egy lélek sem. Tovább indul hát, a lépcső felé, majd azon le. Odalent sem talál senkit, minden csendes és magányos. Remek alkalom, hogy kisétáljon a kijáraton.