Az Élet Fája

12. fejezet ❀ Az éjszaka hősei

A csapat kettéválik, amint leérnek a hajóról. Még nagy búcsúra sincs idő, mindenki megy a kijelölt helyére. Wiley az egyetlen, aki duzzogóra veszi. Kelletlen baktat társai mögött egy kissé lemaradva. Nem érti, miért nem mehetett a kapitánnyal. Helyette ezzel a bagázs furcsa emberrel van most... Katze alapon idegesíti. De Hoyt se a szíve csücske. Biztos benne, hogy a kapitány direkt osztotta közéjük. Ám nem tud mit tenni, a tisztelet és szeretet, amit iránta érez túl nagy, hogy megharagudjon rá.

- Ne kullogj már ott hátul! - szól rá a semmiből Hoyt. - Most mit kell duzzogni?

- Nem duzzogok! Ne szólj hozzám! - vág neki vissza ideges hangon.

- Cöh... Érzékenyebb vagy, mint egy nő! - forgatja szemeit és legyint felé egy nagyot, majd folytatja útját. Katze, Nathaneal és Guy sétálnak legelöl.

Wiley fogcsikorgatva rázza az öklét a nagydarab férfi irányába.

- Átnézünk újra mindent, amit már egyszer átnéztünk? - érdeklődik Guy a terv után.

- Jobbat nem tehetünk - válaszol Katze, közben alaposan végigkémlel az utcán. Azon viszont egy lélek sincs. Minden üres. Bár már elég késő van.

- Eléggé kihalt minden, mi? - nézelődik Hoyt is zsebre tett kézzel.

- Mintha otthon lennék - mormog Katze.

- Óó, hallottam Zurincia híres fővárosáról. Persze legtöbbször csak szépeket és jókat! - kap a témán Hoyt. - A kapitány viszont sokszor mesél róla, hogy mi folyik ott igazából. Nem semmi meg kell mondjam.

- Gyomorforgatónak mondanám - horkan fel Katze.

- Rólad is sokat beszélt, pajtás, és minden elismerésem! Lehet, ha veled találkozok előbb, inkább a ti csapatotokhoz csatlakozok. Értek ám a verekedéshez meg az effélékhez! - dicséri magát.

- Attól azért tartózkodunk - vakarja a fejét zavarban, főleg, mert eszébe jut a jelenet a templomban pár nappal ezelőttről. Még mindig bánja, amit tett.

- Viszont Yao odalenne érte, az biztos - szólal fel Nathaneal kissé mogorva hangon.

- Ó, csak nem egy hölgyike? - kap a témán ismét Hoyt.

- Olyasmi...? - felel Katze nevetve, és egy kis kérdő hangsúly van szavában.

- Cöh... Koncentráljatok a feladatra, balekok...! - szól rájuk hátulról a még mindig rosszkedvű Wiley.

- Most mi van abban, ha kicsit dumálunk? - vág vissza rögvest Hoyt.

- Nem. Igaza van - szól Nathaneal. - Katze, melyik utca is volt az, amin végigmentél, amikor Haylee után szaladtál?

- Hú... - áll meg egy pillanatra. - Eléggé hasonlóak errefelé a házak, de... ha jól emlékszem, akkor a gyümölcsárus férfitól számolva a második kis utca volt.

- Nézzük meg ott! - bólint Nathaneal.

- Hogy jutott eszedbe? - érdeklődik Guy.

- Muszáj az elejétől kezdenünk megint mindent. Még ha végig is mentünk már egyszer, más kiindulópont nem igazán van - érvel. - Gyerünk! Meg akarom találni végre azt a lányt.

- Akkor visszasétálunk egészen annak az idős embernek a boltjáig? - kérdez Katze.

- Ártani nem árthat - vonja meg vállait Rire és előre is indul.

A többiek jobb terv híján követik is.

Az utcákon a világítás és a kezükben lévő lámpások ellenére is sötét van. Nyomokat aligha találhatnának ennyi fény segítségével. Ennek ellenére Hoyt és Guy vállalkoznak rá, hogy alaposan szemügyre vesznek mindent, amit csak tudnak.