Az Élet Fája

2. fejezet ❀ Egy kaland kezdete

A már alkonyodó fények között egy jó nagy darab ember áll a piciny erdőszéli házikó ajtajánál.

- Szép jó estét! - köszön jó öreg Róka vidáman.

- Róka! Köszönjük, hogy eljött! - nyújtja felé a kezét Nath, amit szívesen fogad az öreg.

- Én köszönöm a meghívást! - lép felé, ugyanis Nathaneal beljebb hátrál, jelezve, hogy jöjjön csak.

- Szép estét! - terem ott Guy is egy kézfogásra.

- Hehe! Mintha már egy napja nem is láttuk volna egymást, pedig reggel volt! - nevet. - Haylee! Csillagom! - megy a lányhoz, aki már egy ölelésre tárja a karjait.

- Róka! Jó estét! - ölelik meg egymást.

- Még mindig milyen kicsike! Önt láttam legrégebben! - engedi el és végignéz rajta.

- Többet már nem is fogok nőni. - nevet a lány. - Na, de jöjjön beljebb! Üljön le! Nem éhes? Van még egy kis nyúlpörköltünk! Szívesen adok egy kicsit!

- Ah, azt megköszönném! Direkt éhesen jöttem! - kuncog és leveszi kalapját, majd a fogasra akasztja.

- Egy pillanat! - ugrik Haylee a kondér felé, amiben van még egy kicsike a finom ebédből.

- Tessék, üljön le! - mutat a székre Guy, amin az előbb még ő ült.

- Milyen vendégszeretők! Köszönöm! - ül is le az öreg. - Hú, nincs messze ez a kis kunyhócska, de azért nem volt semmi ideérni.

- Szekéren jött? - ül mellé Nathaneal.

- Igen-igen. Oliva és Zsálya hoztak el. Derék jószágok. - dicséri lovait. - Na, de hát a drága Szépség merre? - néz körbe a kis szobában.

A többi jelenlévő szomorúan néz össze.

- Hajaj, csak nincs valami baj?

- Hosszú történet. - mondja Haylee és éppen leteszi a férfi elé a tál ételt. - Van egy kis nézeteltérésünk.

- De azért megoldják, igaz? Hiszen olyan jó barátok!

- Jelenleg fontosabb dolgunk is van. - mondja Nathaneal. - Tud nekünk segíteni, igaz?

- Hát persze! Különben nem lennék itt! - nevet fel, majd veszi a kanalat és elkezd enni. - Hmm... Igazán finom! - dicséri meg. - Régen ettem már ilyen jót!

- Köszönjük! - kuncog Haylee és leül oda, ahol először is ült. Guy pedig Iris addigi helyét foglalja el.

- Nem sejtettem volna egyébként, hogy ilyenre szánják el magukat. - vallja be az öreg. - Egy mesebeli fa nyomába eredni...

- Nagyon fontos lenne! - mondja Nath. - Még ha nem is igaz a történet, meg kell próbálnunk.

- Persze, megértem. - bólint az öreg evés közben. - A szeretteinkért bármit, igaz? Bár nem tudom, hogy kit akarnak visszahozni, de... ez legyen az önök dolga.

- Köszönjük a megértést! - mosolyog rá Guy.

- Enyém az öröm! - mondja az öreg. - Na, de akkor hogyan tudok segíteni?

- Ön jól ismeri az utakat, nem igaz? Segítene nekünk, hogy mit merre találunk? - kérdezi Nathaneal.

- Azt hiszem, hogy menni fog. - gondolkodik el egy kicsit. - Hogy is van a mese? Mi kell? Most valamiért csak a rózsavíz jutott az eszembe. - töri a fejét erősen.

- Csillagfű! - vágja rá Haylee.

- És sóban gazdag föld. - mondja Nathaneal.

- Áh, igen-igen! A rózsavíz annyira nem ritka dolog, bár azért annyira nem is könnyű beszerezni. Sajnos az itteni piacon én még nem láttam és a városba sem tudok olyan helyet, ahol adnak. Viszont pár faluval arrébb fekszik Líva. Az egy sokkal nagyobb város. Biztos vagyok benne, hogy ott találhatnak a piacon! Egy nap lóháton.