Az Élet Fája

15. fejezet ❀ Rémálom

Iris a nap többi részét is a kabinban töltötte, ahogyan azt Pierre javasolta. Egyébként sem hagyta volna el a helyiséget valószínűleg. A hányinger hol alábbhagyott, hol felerősödött. Ezzel a folytonos bizonytalan állapottal elég nehéz lett volna akármit is csinálni a pihenésen kívül. Néha előfordult, hogy sikerült elbólintania, ami nagy előrehaladásnak bizonyult. Ám ezek nem tartottak tovább pár percnél. Mindig felébredt hamarabb, mint szeretett volna.

A többiek pedig a vacsoráig maradt időben csak tengtek-lengtek. Az Iris számára kijelölt szoba és a fedélzet között ingáztak. Odafent a végtelennek tűnő tengert kémlelték, és a kék eget, mely felhőtlenül mutatta meg szépségét. Odalent pedig Irisszel beszélgettek, vagy csak csendesen pihentek. Nem igazán volt semmi, amit tehettek volna.

Ahogyan a Nap viszont egyre lejjebb haladt a horizonton, és átadta helyét a holdnak, ami még elég messze volt attól, hogy teli legyen, úgy a vacsora is egyre közledett. Az ég még mindig tiszta volt, jól látszott az a rengeteg csillag, melyek szintén a hajósok jó barátai. A tengeren pedig vaksötét lett.

Na, de az Anasztázia fedélzetén természetesen más helyzet uralkodik. Ott van fény.

Pierre hálójában is jól hallható, hogy a vacsora ideje elérkezett. Nagyobb lesz a hangzavar a folyosón, mint eddig. A csizmák talpának kopogása is erősebben hallatszik most. Nagy kedvvel jön a legénység vacsorázni. Melyik is lenne a legjobb része a napnak, ha nem az, amikor enni lehet?

A mi kis csapatunk viszont kivárja ezt az időt a szoba rejtekében. Maguk között pedig készülnek a Pierre-rel való beszélgetésre. Wiley felbukkanását várják nagy hévvel. A legénység nem annyira hatalmas létszáma ellenére, pár órába beletelik ez a várakozás. A kopogás hangja viszont végül eléri őket. A nyúlánk fiú alakja megjelenik az ajtóban, mint már megannyiszor, szó nélkül bólint fejével kifelé, jelezve, hogy eljött az idő, mehetnek.

A szobában üldögélők fel is pattannak helyükről. Iris persze csak lassan, ne szédüljön meg nagyon. Haylee mellette is terem, hogy segítő kezet nyújtson. Egymásba karolva lépnek ki a férfiak előtt a folyosóra.

Ott már valóban nincs egy lélek sem. Wiley ennek ellenére sietésre ösztönzi a csapatot. Iris fejére kapta természetesen csuklyáját, tehát nagy baj nem történhet. A fiatal férfi inkább azért sietteti őket, mert nem akarja megváratni kapitányát az étkezőben.

Pár méteres utat kell megtenniük az ajtótól a másikig. Az étkező bejárata a folyosó jobb oldalán helyezkedik el, a második az. Oda vezeti őket Wiley, nem nehéz észrevenni, mivel nyitva is van direkt.

Ahogyan belépnek semmi hatalmas dolog nem várja őket odabent. Három darab elég nagy asztal van háromszög formában elhelyezve. Kettő a helyiség bal oldalán, egy pedig velük szemben, jobb oldalon. Pierre a belsőbb asztalnál ül, sőt nincs egyedül.

Ott vannak vele nem is olyan régen látott barátnak, azért talán nem nevezhető, de jó ismerősök. Frank, Preston és még Hoyt is.

– Húú, végre! Éhen halok! Gyertek beljebb gyorsan! – rikkant fel rögvest Hoyt, amint meglátja azokat, akikre mindvégig vártak.

– Nem kell túlreagálni... – vágja neki oda Wiley és becsukja az ajtót maguk mögött.

– Gyertek csak, van hely mindenkinek az asztalnál – tessékeli beljebb őket a kapitány is. Velük szemben vannak ezek a bizonyos szabad helyek, le is ül mindenki éppen ahogy érkeznek. Az asztal már meg van terítve, láthatóan ezek se porcelánból vannak és dísz sincs rajtuk egy pici sem. Kopottnak is tűnnek.

– Már mi is farkaséhesek vagyunk – dörzsöli össze Haylee tenyerét, és az üres tálakra néz.

– Akkor nem is kell tovább várni, elő azzal a vacsorával! – lesz megint izgatott Hoyt.