Az Élet Fája

10. fejezet ❀ Egy új barátság kezdete

A csapat bővülése kissé mássá teszi a helyzetet mindenki számára. Eddig olyan megszokott volt, hogy csak négyen voltak mindig. Katze jelenléte ennek ellenére természetesen nem igazán zavar senkit, talán csak Haylee puffog magában néha-néha. Neki nem kedvez a férfi jelenléte egyáltalán. Azonban ezt próbálja megtartani magának az út alatt. Azokból az ellenszeves pillantásokból tűnik csak fel, hogy valami nincs teljesen rendben. A többiek, vele ellentétben viszont, szívből örülnek az újoncnak. Ahogyan az várható is volt, Katze jártas szinte mindenfelé. Vele teljesen biztos, hogy nem fognak eltévedni még egy kicsikét sem. Sőt, nagy valószínűséggel a legrövidebb úton tudnak majd eljutni a kikötőig. Nathaneal válláról is egy nagy terhet vett le ezzel. Eddig ő felelt legfőképpen azért, hogy mindig jó irányba menjenek, most viszont alig néz rá a térképre.

Nem régóta ismerik Katzét, talán nem is kéne benne ennyire megbízniuk, azonban az talán lehetetlenség lenne. Magabiztosság, kedvesség sugárzik belőle, ezt pedig bőven megtapasztalják az együtt töltött napok során. Tipikusan egy olyan ember, akit nehéz nem kedvelni.

Mindannyian megkedvelik tehát, a napok múlásával egyre inkább. Két napon keresztül utaznak folyamatosan az éjszakák kivételével. Eddigi tapasztalataik után, úgy döntenek, hogy valóban a legjobb az, ha odakint éjszakáznak a szabad ég alatt.
Ezt az utat választják tehát, ezek szoktak lenni azok a pillanatok, amikor igazán közelebb kerülhetnek a férfihoz és még több érdekes dolgot tudhatnak meg róla és csapatáról is. Hiszen egytől egyig mind annyira érdekes figurák.

Visszafelé is ugyanez a helyzet, Katze nagy érdeklődést mutat feléjük. Tudni akarnak egymásról mindent, amit csak lehet, ez pedig remek beszélgetésekhez vezet.

Az indulás utáni első napon még nem fáradtak el annyira, pedig az előző éjszaka eléggé fárasztónk bizonyult mindenki számára azzal a sok izgalommal. Mégis mire besötétedik és elérnek egy kis tó partjára - amit Katze elvileg jól ismer - nem érzik magukat annyira kimerültnek. Gyorsan tüzet raknak, ellátják a lovakat. Minden úgy megy, mint szokott, csak van még egy plusz ember is a társaságukban. Bár a férfi tanít nekik egy-két dolgot. Például táskájából olyan holmikat vesz elő és hasznosít, amire főhőseinknek eddig nem volt lehetőségük.

Horgászbotot csinálnak. Katze hosszú ágakat keres az erdőben, majd táskájából előkerül pár zsinór, és már kész is a felszerelés. Aznap este halat vacsoráznak, aminek nem kicsit örül a társaság. Régen laktak már olyan jól.

- Gondolhattunk volna erre előbb is - dől Guy vállára Nathaneal és hasát fogja.

Már végeztek az evéssel mind, és most eljött a pihenés ideje. A tűz körül ülnek, Katze egy bottal piszkálja, azzal, amit nem régen még horgászatra használt.

- Mielőtt Zurinciába jutottam, egy ideig kint éltem egyedül. Az embernek olyankor minden eszébe jut, amikor csak teng-leng. Ha viszont egy konkrét cél van előtte, akkor az egyszerű ötletek is elkerülik az agyát néha - felel Katze.

- Miért pont Zurinciába jöttél? - érdeklődik Guy.

- Nincs különösebb oka - rántja meg vállait. - Azzal a gondolattal indultam útnak, hogy körbenézek a világban. Nem is igazán törődtem vele, hogy merre megyek, csak mentem. Pont Zurincia felé indultam el, néha eszembe jutott, hogy a másik irányba kellett volna, de... valami vonzott erre. Most már sejtem, hogy mi lehetett az - mosolyodik el. - Itt volt rám szükség.

- Ez érdekes - vigyorodik el Iris is. Haylee mellett ül a tűz másik oldalán, szemben a három férfival. A tűzbe néz elbambultan, szemeiben táncolnak a lángok. - Semmi sincsen ok nélkül, nem igaz?

- Én e szerint élek, igen - ad választ Katze. - A csapat otthon... közülök sokan olyan helyzetből jöttek, mint én. Amikor még azt hittem, hogy az élet értelmetlen, és csak azért van, hogy egyszer vége legyen. Nem mi választottuk, nem mi akarunk itt lenni, de mégis küzdenünk kell benne? Milyen felháborító ez, nem? Ilyen gondolataim voltak. Miért csináljak valamit, ha nem is azért vagyok itt, mert itt akartam lenni? Minek szenvedjek, ha a végén úgyis meghalok anélkül, hogy a szenvedésem kifizetődik? Ezen osztoztam velük régen. De aztán együtt rájöttünk, hogy azért ez nem teljesen igaz.