𝔄 𝔏𝔢𝔤𝔰𝔷𝔢𝔟𝔟 𝔇𝔢́𝔪𝔬𝔫

🅁🄾🅂🄴🅂 🄰🅁🄴 🅁🄴🄳 🄰🄽🄳 🄸'🄼 🅃🄾🄽🅈 🅂🅃🄰🅁🄺

S̑̈ȃ̈d̑̈ T̑̈ȇ̈x̑̈t̑̈ W̑̈ȃ̈ȓ̈n̑̈ȋ̈n̑̈g̑̈

Egy szőke sánta katona sétált le a lépcsőn, hogy megtegye szokásos reggeli sétáját. A nap alig kelt fel és kint csípősen fújt a szél. Ez egy veteránt egyáltalán nem zökkentene ki terveiből, főleg nem egy 97 éves férfit. A Kapitányt inkább a konyhában álldogáló zseni jelenléte zavarta meg.

-Tony? Miért vagy már fent?

-Nem már, Steve. Még.

-Nem aludtál semmit?-kérdezte hitetlenkedve a szőkeség.

-Nem, de ez nem meglepő szerintem. Na, megyek is vissza.

-Hol van Pepper és Morgen?

-Valahol máshol.-morogta vészjósló hangon Stark.

Steve megszeppenve lépett ki a süvítő szélbe. A nap már a hegy tetején csücsült és az izmos férfire kacsintott. Rogers Tonyról megfeledkezve kezdett el mosolyogva futni a város felé.

○Eközben a bázis mélyén○

Egy maszatos arcú férfi a gép felé görnyedve vizsgálta a felugró adatokat. Kedve lett volna sírni de bánatát inkább egy kis szerelésben adta ki. Feleségével, vagyis Pepper Pottsal már odáig is eljutottak, hogy kimondta a nő a válás szót. Tony csak reménykedni tud benne, hogy elfelejti, bár ez igencsak valószínűtlen. A legesélyesebb az az, hogy nem sokára felhívja az ügyvédje és egy hét múlva az összes újságban az Ő neve fog szerepelni. Az ügyet egyáltalán nem sajnálná, ha nem lenne képben a kislánya. Most, hogy ilyen helyzet alakult ki valószínűleg meg fogja utálni őt. Persze még kicsi de mégiscsak szomorú hír lesz számára, ha valóban így végződik.

A férfi letörölte izzadságát a trikója aljával majd nagyot sóhajtott. Fájdalmas csend ült a márványból készült falak között. Nem volt kedve zenet hallgatni, át kellett gondolnia a dolgokat akárnilyen szörnyű érzés is volt újra és újra átélni. Egy darabig még tűrte a magányt, összeszerelte a félbehagyott munkáját majd felvonszolta magát a földszintre.

A sötétítő függönyök be voltak húzva, csak a konyhai lámpa égett és az épületben csend volt. Ez nem megszokott hiszen legalább öten laknak itt egyfolytában. Olyan ez, mint valami hotel aminek Ő a vezetője. Mielőtt tovább fűzhette volna ezt az értéktelen gondolat menetet, belépett Steve. Pólója és haja vízes volt, nadrágja dereka alá csúszott. A két férfi tekintete találkozott és onnantól legalább fél percig megbabonáva bámulták egymást. Kínos volt kettesben lenni a történtek után, hiszen annyi de annyi minden történt.

Miután a hábkrúnak vége lett és Thanost végleg eltörölték a föld színéről a fele csapat kórházban sínylődött egy évig. Tony tovább is, a keze súlyosan megsérült de még bőven használható. Végülis minden rendben van, ha a végét nézzük. Persze a két férfi sokkal több mindenen ment keresztül, mint a többiek. Titkon mindketten egymásért aggódtak, minden gondolatuk az volt, hogy; "Vajon élsz még?".

Egy igen fájdalmas időszaknak lett vége, de vége van. Többet nem kell rá gondolni, nem fog hiányozni senkinek. Azóta eltelt három év és ugyanúgy mennek tovább a dolgok, eddig semmi nagyobb balhé nem állt utukba. Stark alig volt bevetésen, Rogers pedig olyan mintha ismét normális életet élne. Bucky és Ő újra régi jó barátok, Sam vett egy lakást valahol a belvárosaban és Barnessal ott élnek. A többiek nagyjából mind itt tanyáznak, Romanoff Oroszországban is, Strange pedig Londonban. A csapat szétszórodott, de ahogy annak idején Nick is mondta; "Majd visszajönnek!"

-Jól vagy?-zökkentette ki az ámulatból a szőke a zsenit.

-Persze. És te?

-Minden szuper.-mondta feszélyezve.

Nem volt minden olyan, mint régen. Hiányzott az őszinteség, nem tudták elmondani egymásnak a teljes igazságot. Mindkettőjüknek fájt volna.

-Merre jártál?-kérdezte Tony hirtelen.

-A városban voltam, futottam. Na és te..mikor aludtál utoljára?

-Nem tudom.-vonta meg a vállát.

Továbbra is nesztelenül álltak és maradt a kínos csend. Talán, ha nem hallanak újabb lépteket az emelet irányából örökre ott maradtak volna. Mintha karmok csattogtak volna a padlón a halk lépések mellett. Sejteni lehetett ki az, nem sokára meg is jelent a kócos mosómedve. Nyomában Groot és Clint. Mordály ügyet sem vetve a két férfira a konyhába sietett és kitöltötte magának az addigra rég kihűlt kávét. Groot és Clint ledobták magukat a tv elé, Stark ezt látva szemforgatással tűnt el. Gyorsan történtek a dolgok, Rogers még mondani akart volna néhány dolgot de a férfi elrohant így feladta a dolgot.

-Nem keresett Fury?-fordult oda Clinthez.

-Nem tudom..-mondta egy ásítást elnyomva az íjász.

Steve csalódottan baktatott fel az emeletre, hogy pihenjen egyet a futás után. Nagyon nem akart a bázison lenni, ez a hely máskor megnyugtató volt de most valamiért a makulátlan fehér falak és a rengeteg ablak csak undorral töltötte el. Érezte, hogy közeleg valami borzalom, ismét.