blood

152 11 2
                                    

Miután felraktam magamra a csodás kis kellékeimet folytattuk a kutatást. Nem találtunk különösebb információkat csak néhány mantrát, talán még később jól jöhet úgxhogy lefotóztam. Péntek továbbra is keresett de Ő sem jutott sokra.

-Ne hagyjuk abba egy kicsit?-kérdezte a kapitány hátrahajtva fejét a kanapén.

-De..igen. Pihenhetünk.-dobtam el a könyvet a hátam mögé.

-Nem feltétlenül erre céloztam.-húzódott közelebb.

-Fáradt vagyok Steve.-nyögtem fel majd a vállára borultam.

-Oké, megnézünk egy filmet?-kérdezte kedvesen.

Nem gondoltam volna, hogy ilyen egyszerű lesz megértetni vele. Persze mi mást vártam hiszen Ő a nagy Amerika Kapitány. Felvonszoltuk magunkat a tv elé és lehuppantunk egymás mellé.

-Mr. Stark nem hiszi el, hogy mi történt!-ugrott be Peter a szobába a nyitott ablakon keresztül.

-Mi újság kölyök?-kérdeztem mosolyt villantva felé de egyből letöröltem mikor megláttam a fiút.

Az arca szét volt verve és orrából ömlött a vér. Ruhája vagy ezer helyen szét volt szakadva és alig kapott levegőt.

-A város központját..megtámadták.-mondta levegőért kapkodva.-Bucky és Sam ott maradtak de nem tudják sokáig feltartani őket.

-Induljunk.-ugrottam fel majd hívtam is a ruhát.-Péntek intézkedj arról, hogy a többiek kapjanak üzenetet.

-Igenis uram.

-Peter, kik támadták meg? Mennyien vannak?-kérdezt a kapitány miközben magára kapkodta ruháit és előkotorta a pajzsot.

-Nagyon sokan vannak, fegyverük van és borzalmasan erősek. Szerintem egy terrorista csoport lehet.

-Csodás, maradj itt.-válaszoltam majd kiléptem az udvarra és válaszra nem várva felkaptam a kapitányt.

Nem gondoltam volna, hogy egy embernek lehet ekkora súlya. Azt hittem megszakadok mire odaértünk. Parker igazat mondott, minden lángokban állt a körforgalom körül és a csoport bevette az épület tetejét.

Sam körülöttük repkedett és próbált minél több embert leszedni kisebb-nagyobb sikerrel a pajzsok miatt. Olyan volt mintha a hadsereg ellen harcolnánk, teljes mértékben felkészültek ránk. Ők a legfelső emeletet vették be így Stevet kidobtam egy alsóbb erkélyen majd felszálltam a Sólyom mellé.

-Minden okés Sam?

-Úgy tűnik, Stark?! Ideje volt már, hívd a többieket.

-Péntek megoldja.-válaszoltam kiközbrn lelőttem párat a korlát szélén.

-Ezúttal úgy vélem nem számítanak az áldozatok.-mondta fogait csikorgatva.

-Hol van Barnes?

-Segít kiüríteni a közelebbi épületeket.-kiabált felém miközben átpördült az épület túloldalára.

Pár percig még tüzeltünk de aztán megegyeztünk, hogy felesleges. Az emberek egyre csak özönlöttek felfelé és akarhányat lőttünk ki mindig újak jöttek. Közben Steve is felért és levert néhányat de hiába. Végül ki krllett ugrania, hogy oda szálljunk vissza ahonnan kezdtük. A láthatáron nem láttunk senkit és semmit, egy darabig esélytelennek tűnt amikor is egy hulla esett le a tetőről. A teste félbeszakadt és ömlött belőle a vér. Nem kellett ránéznem sem és már éreztem a nyakörv folytogatását. Rogers cselekedett és lerúgta az utcára a halottat. Az épület hangos nyikorgással ingadozott, az alsóbb emeletek megsérültek vagy pedig teljesen felrobbantak. Olyan volt mintha egy Jenga játék közepén harcolnánk.

-Ez így nem okés, kell valaki aki gyorsabban tud evakuálni.-mondta Sam miközben lepillantot az utcára.

Még mindig tele volt civilekkel akik az autók között ragadtak. Persze a terroristák sem húzták az időt, fentről lőttek rájuk mi pedig tehetetlenül vártunk a csodára. Éppen átfutott az agyamon egy olyan gondolat, hogy letépem magamról a nyakörvet és felszállok, hogy megegyek mindenkit amikor a fenti lövedékek hirtelen az ég irányába fordultak. Megláttak valamit, én is felnéztem és kedvem lett volna sírni. A láthatáron a vadászgép élénk fénye tűnt fel, a másik oldalról pedig Quill hajója szállt le a fellegek közül. Két oldalról vették körbe a fentieket, nem is a Bosszúállók lennének, ha nem az utolsó pillanatban érkeztek volna. Még mielőtt felugorhattam volna segíteni eltalált egy romhalmaz helikopter. Letörte a maszkom felét és mekkora csoda...mi mást még ezenkívül? Oh hát persze, hogy a nyakörvet ami megvédett a démontól.

-Ezzel rácsesztünk.-mondtam miközben tehetetlenül zuhantam, a ruhám borzalmas károsodáson ment keresztül.

Magam maradtam.

𝔄 𝔏𝔢𝔤𝔰𝔷𝔢𝔟𝔟 𝔇𝔢́𝔪𝔬𝔫Where stories live. Discover now