𝔄 𝔏𝔢𝔤𝔰𝔷𝔢𝔟𝔟 𝔇𝔢́𝔪𝔬𝔫

smile

~Tony~

Fogalmam sincs, hogy mégis mit tegyek. Mit kéne kezdenem egy démonnal? Persze, ha tényleg erről van szó..ami eléggé hülyén hangzik.

-Péntek, minden információt gyűjts össze erről a nyomorultról.

-Rendben, uram..megteszem amit tudok.

-Tony..találtam valamit.-szólt Steve a padló irányából.

Igen, nagyjából már 5 órája a könyveket bújjuk és még csak ugyanazt sikerült megtalálnunk amit Péntek is mondott. Őszintén szólva, csalódtam a könyvtárban. A családi filmekben vagy egy jó regényben ott mindig mindenki megtalálja a megoldást, ha a net nem segít.

-Mi az?-guggoltam le mellé.

-Asmodeus a fényűző démon..bla bla bla.-itt tartott egy kis szünetet.-Veszedelmes ragadozó, Ádám és Lilith gyermeke..vagyis fattyú?

-Nem..csak elfeledett.-mondtam magam elé bámulva, mintha nekem tervezték volna.-Ragadozó? Persze..mi más lenne?

A sors úgy tűnik utál engem, mindenki és minden utál engem. Mindenki szeret kibaszni velem és, ha azt nem is akkor a bolondját járatni biztosan. Akárhányszor kikelek az ágyból minden alkalommal csak arra tudok gondolni, hogy nem érek semmit, nem kellek senkinek. Vagyis eddig így volt, aztán jött Steve, végre minden rendben volt. Most meg kezdődik elölről minden, utálom az egészet.

-Mégis, hogy kéne ezt megoldanunk?-törte a fejét a szőkeség én azonban már nem tudtam figyelni arra amit mondott.

Minden gondolatom körülötte forgott, na meg persze akörül, hogy ne változzak vérengző vadállattá aki pillanatok alatt széttépi a barátját. Ha még egyszer bántom Rogerset akkor levetem magamat valahonnan. Várjunk csak...talán nem is kell megölnöm magam. Elég egy egyszerű büntetés vagy visszafogás, ha megint megakarnám tenni.

-Összedobok valamit, gyere velem.-kapartam fel a padlóról majd elindultunk a labor felé.

Odalent lehuppantam a gépem elé, Steve a kanapén helyezkedett el és tovább bújta a poros könyveket. Mikor már lassan fél órája pötyögtem a billentyűkön csak akkor nézett fel.

-Mit tervezel?

-Egy büntetést.-válaszoltam alig figyelve rá.

-Tony, a napokban többször kötöttünk ki az ágyban, kérlek fogalmazz valahogy máshogy, hogy megértsem mit is akarsz valójában.

-Ennek semmi köze ahhoz amit én akarok, amit én akarok az az amiről te beszélsz.-fordultam felé a székkel majd kivetítettem a tervet.-Ez az amire szükségünk van.

A hologram egy nyakörvet és egy karkötőt mutatott aminek Péntek neki is állt már. Természetesen ez egy nagyon alap műszer de egyelőre elég lesz ahhoz, hogy ne zabáljak fel mindenkit a bázison.

-Ezzel még mindig nem mutattál semmi újat.-célzott az előbbi beszélgetésünkre a nyakörvre pillantva.

-Ez egy..nos ez olyan nyakörv, mint amilyet a kutyákra tesznek, ha rosszak. Őket megrázza az áram, ha elmennek. Engem elkezd fojtogatni, a karkötő pedig olyan mintha megrázna de igazából egy sokkal fájdalmasabb dolog fog lezajlani.-tördeltem kezemet kissé félve.

-Nem kell ezt tenned.-mondta a kapitány lehajtott fejjel.

-De igen Cap, pontosan ezt kell tennem. Így nem fogok bántani senkit addig amíg meg nem oldjuk ezt  baromságot.

-De ugye nem lesz komoly bajod?-kérdezte amikor a karkötőt már felraktam csuklómra.

-Ha minden jól megy akkor nem. Úgy terveztem, hogy észlelje azokat a ragadozó ösztönöket vagy megmozdulásokat amik a testemből áramlanak. Ha megérez egy olyat ami veszélyt jelent akkor már is korlátoz, ha megtámadlak akkor lép életbe az amiről az előbb beszéltünk.

-Legyen hát.-adta meg magát.-Bízom benned.-ölelt magához a lehető legszorosabban.