𝔄 𝔏𝔢𝔤𝔰𝔷𝔢𝔟𝔟 𝔇𝔢́𝔪𝔬𝔫

I wanna be your pet

Miután a nő lelépett Tony mosolyogva kezdte végig nézni az otthagyott papírokat. Levette gyűrűjét és egy borítékba tette amire ráírta, hogy; "Életem legszarabb 6 éve".

-Nos, új lap. Új kezdet. Új Tony Stark.-mondta mosolyogva.

-Ami azt illeti, büszke vagyok rád. Mintha megváltoztál volna a háború óta.-mondtam vidám, keresztbe tett kezekkel.

-Hát te sem vagy semmi.-mondta nevetve, félig-meddig elpirulva.-Örülök, hogy megint megnövesztetted a szakálladat.

-Hmm..tetszik?-kérdeztem miközben játékosan megdörzsöltem államat.

-De még mennyire...tudod Steve. Azt hittem, hogy nem fog sikerülni.

-Mármint micsoda?

-Legyőzni Thanost és megmenteni a világot. Azt hittem, hogy vége van, mind meghalunk.-mondta orrnyergét törölgetve.

-Igen, tudom. De te megmentettél minket. Te voltál a legnagyobb hős és ezt nem tudjuk eléggé meghálálni.-mondtam miközben két vállát dörzsölgettem.

Tony már nem szólt semmit csak bámulta tovább a padlót. Nem is kellettek ide szavak, mind tudtuk, hogy mi jár a másik fejében.

~Tony~

A könnyek csípték a szememet de így is többet mutattam az igazi énemből Rogersnek, mint kellett volna. Eltökélten visszafogtam magamat de azért azt elkönyveltem, hogy ehhez a pillanathoz talán illik egy...ölelés.

Gondolkodás vagy bármilyen habozás nélkül két keze közé dőltem és vártam a reakciót. A szőkeség erős karjai körbefonták hátamat és szinte már fullasztó módon a kapitányhoz préseltek. Álla hegyét megéreztem a fejem búbján ahogy halk szuszogását is. Borzalmasan jó és megnyugtató érzés volt. Az idő lelassult de mégis úgy éreztem mikor eltolt magától, hogy még bőven tudtam volna maradni.

-Akkor minden rendben?-kérdezte kedvesen.

Válasz helyett durcásan bólintottam és a hatás kedvéért még a padlót is jól megnéztem magamnak.

-És akarsz még egy ölelést?-nevetett fel.

Ismét egy bólintás majd megint az izmos mancsok között találom magamat. Olyan jó érzés..a kapitány kezei puhák annak ellenére, hogy mennyit harcolt velük. Az erek megfeszülnek végig az alkarján ahogy magához szorít. Fejét és állat immáron a nyakam oldalán érzem. Puha ajkai a bőrömön pihennek és....és nyílik az ajtó.

-Sziasztok srácok!-rontott be Nat vigyorogva.-Bocsi, hogy megzavarom a csodás pillanatot de nem szeretném takarítani a szőnyeget.

-Haha, elmés.-válaszolok unottan majd kibontakozok az ölelésből.-Mi az?

-Fury hívott. Lenne egy küldetés...

-Ne is folytasd Natasha. Nem akarok..

-Tudom, hogy pihenni szeretnétek, mind azt szeretnénk de attól még mindig mi vagyunk a Bosszúállók. Lehet, hogy egy kicsit elszálltam magunktól de az Isten szerelmére. Legyőztük Thanost, a legnagyobb veszélyt. Pár óra alatt lezavarjuk az egészet.-érvelt a vöröske.

Natashának ment a legjobban az egész csapatból az, hogy rá vegyen valakit valamire. Így hát persze be adtuk a derekunkat. Pár perc múlva már a vadászgép fedélzetén tanulmányoztuk a térképet.

-Mit is keresünk pontosan?-kérdezte a szőkeség hátam mögül.

-Bármit ami furcsa lehet. Nick azt mondta, hogy egy csapat terrorista atombombát épít valahol a közelben. Szóval gamma sugárzás vagy esetleg radioaktivitás.

-Hol vannak a többiek?-kérdeztem kissé zavarodottan, valami nem stimmelt.

-Jönnek, ha bemértük a veszélyforrást.-válaszolt a vörös unottan majd lehuppant az egyik székre a hajó végében.

-Látok valamit, elég gyenge de akár ez is lehet.-mondtam pár perc múlva a jó hírt.

Őszintén nem volt most ehhez kedvem, nem sokára válok és ami még fontosabb otthon is maradhattam volna a kapitánnyal. Igyekszem letudni a lehető leggyorsabban a feladatot, hiába hangzik fontosnak nem nagyon érdekel. Már egyszer megmentettük a világot, nem tudnának a bűnözők is pihenni egy kicsit?

A gép Romanoff vezetésével ereszkedett a talaj irányába. Amint leszálltunk kinyíltak az ajtók és a feljárón láthattuk a régi csapatot. Clint, Bruce és Thor, meg persze mi. Jó volt így látni őket, hiányoztak, ez a látvány mindig olyan biztató. Lassan lebaktattunk melléjük, lezajlott egy gyors üdvözlés majd körbenéztünk. Egy magas hegy aljánál szálltunk le a géppel, a tetejét eltakarták a felhők. Két lehetőség van, vagy a hegy belsejében vannak vagy a legtetején hiszen a vadászgép alig mérte a sugárzást. Ezt meg is osztottam a többiekkel, egyet értettek velem majd megfáradva nekiindultunk a küldetésnek.

Thor megpörgette a vihartörőt és felrepült vele a magasba, alig lehetett látni a sötét felhőkön és villámokon kívül valamit. Bruce hozta a formáját és a zöld szörnnyel hatalmasat rugaszkodott a hegy túloldalára. Clint futva indult el a lent elhelyezkedő barlang irányába, Nat követte. Így ketten maradtunk a kapitánnyal, bevallom a helyzet ellenére így is nyugodt maradtam.