ellenségek vagyunk, babám (kageyama ff.) /Szünetel/

nyolcadik

'OIKAWA SETSUKI'

- Biztos, hogy jól vagy? - fogtam meg Tooru homlokát. A fiú nyakig betakarózva feküdt az ágyban láztól remegve. Hülye kerdés.

- Őszintén, úgy nézek ki? - förmedt rám morcosan. A mai nap során került haza betegen a reggeli edzése után, és a nyafogásával csak még jobban nehezítette a helyzetet. - Hozzál már ide valami gyógyszert, nem veszed észre, hogy itt döglök meg előtted? - bosszankodott a haját fogdosva. - Én tényleg megfogok halni. - motyogta csendesen, majd hirtelen ráfogott a karomra. - Tsuki. A telefonomat add ide. - rángatta meg. Miért van az, hogy Lucas a húga álma miatt akar föld alá kerülni, a bátyám pedig egy kis láztól? Értem én, hogy 39 volt neki de már mire itthon voltam bőven 37 alá ment.

- Idióta, nem fogsz...

- A TELEFONOMAT! - mérgesen vágtam le az ágyára a jegyzeteket, amiket az egyik osztálytársa adott át, hogy továbbítsam Toorunak.

- Nesze! - vágtam rá a mellkasára, aminek következtében még jobban elkezdett sipítozni. - Ne sikítozz már, mint egy kislány! - fogtam be a fülemet, és az ajtaja felé vettem az irányt.

- Halló? Jajj nekem, megfogok halni. Ide kell jönnöd. Mi az, hogy örülnél neki? Iwa-chaaaaaaaaaa... - nyafogását megszakítottam egy erőteljes ajtó bevágással, és átsétáltam a szobámba. Összekulcsolva a kezeimet letérdeltem a falamon lévő Yagami Light elé, majd hosszasan imádkozni kezdtem hozzá. Mint ahogy általában minden hónapban minimum négyszer. Sajnos, figyelmen kívül hagyott, ezért ismételten nem került fel a listára a bátyám neve.

- Kérlek, kérlek, kérlek, kérlek...

- LUXUS KAJÁT HOZNI A HALDOKLÓ TESTVÉREDNEK?! - csúszott át a falak között a szomszédos szobában lévő ordibálása, így idegesen ütöttem rá szegény Light arcára.

- Egyetlen egy rohadt nevet kellett volna bele írni abba a szaros füzetbe te nyomorult ...

☆♡☆

- Szörnyű. A helyzet otthon szörnyű. - hajtottam a fejemet a térdemre testnevelés órán másnap, miközben elpanaszoltam Lucasnak, aki csak az állát dörzsölte.

- Tehát ha ez a srác bele írja a nevemet a naplójába akkor meghalok? - nézett rám ijedten, én pedig leakadva pillantottam rá.

- Látom megfogtad a lényeget. - legyintettem, és a hátamra dőltem. - Beköltözhetek hozzátok? Csak egy-két hétre. - könyörögtem. A fiú szomorúan húzta el a száját.

- Az az igazság, hogy a húgom nem régen olyanról álmodott, hogy berepül egy gyilkos szöcske a szobámban és horrorisztikus körülmények között eloltja életemet. Ezért leköltöztem a pincébe. - mesélte. Először elröhögtem magamat, majd miután a fiú ugyanolyan komoly maradt döbbenten felszaladt a szemöldököm.

- Mi? Most te komolyan...? Hülye! - ráztam a fejemet értetlen arcot vágva.

- Nem! Múltkor is megálmodta, hogy rálépek egy békára, és rá is léptem! - bólintott megborzongva az emlékeitől.

- Nagyon komoly összefüggések. - gúnyos mosolyra húztam a számat. - Szóval azt akarod mondani, hogy egy szöcske berepül hozzád? Egy szöcske? Berepül? - nevettem fel újra.

- De mondom, megnéztem és van ilyen mutáns szöcske aminek éjszaka szárnyai nőnek és... - a végét nem hallottam ugyanis a hasamat fogva könnyeztem a röhögéstől. Lucasnak jó humora van. Legalábbis reménykedjünk ebben.