ellenségek vagyunk, babám (kageyama ff.) /Szünetel/

tizennegyedik

'OIKAWA SETSUKI'

- Mikor is derült ki, hogy szellemi fogyatékos? - kérdezte Iwaizumi mellettem ácsorogva, mialatt a testvéremet figyelte unott tekintettel. Tooru mezben ácsorgott az udvar közepén, pólóját feltolta a hasán és úgy tett mint akinek lenne egy szösz a ruhája belsejében. Gondolom, észre sem vette a körülötte ácsorgó nyálcsorgató diáklányokat akik próbálkoztak minél feltűnésmentesebben a közelébe férkőzni.

- Már születése előtt tudták, de nem volt szívük elvetetni. - legyintettem gonoszan, a mellettem lévő pedig megértően bólintott. Pár perc leteltével a barna hajú megtalálta a keresett szöszt és nagy sóhajok kíséretével körülvéve odajött hozzánk.

- Néhány meznek szörnyű a minősége. - bólogatott próbálva meggyőzni minket arról, hogy mi is történt az előbb. - Naaaa, most miért kell így nézni?

- Én biztosan nem nézlek. - fordultam el a masik irányba.

- Én se.

- Rendben, akkor ne barátkozzatok velem mostantól.

- Oikawa Tooru, ugye? - a fiatal kémia tanárnő a szokásos zavartsággal az arcán állt oda hozzánk, mialatt kezeivel a szoknyáját markolta. Tooru először fel sem fogta, hogy mi is történt, majd pár másodperc után döbbenten figyelte a nőt, ahogy sok fiú is a távolból, akik irigykedő pillantásokkal illették a barna hajút.

- Igen, segíthetek valamiben a tanárnőnek? - villantotta meg az ezer wattos mosolyát és feltűnően kihúzta magát.

- Mivel elégtelen lett a témazáród, ezért gondoltam neked is felajánlom, hogy csatlakozz a hétfő délutáni órához, ahol elmagyarázom azokat a részeket amiket nem értetek. - csattogtatta a tollát, majd kérdőn nézett a testvéremre, aki csak vidáman bólogatott.

- Azt hiszem, hiba lenne kihagyni egy ilyen alkalmat. - célozgatott, majd miután a tanár felirta a nevét egy papírra boldogan fordult felénk. - Hallottátok?

- Igen. - vágtam rá, és most már türelmetlenebbül kezdtem el keresni a szőke hajú barátomat aki még mindig nem volt sehol.

- Te tényleg szerencsés ember vagy. - meredt rá Iwaizumi, majd büszkén vállon veregette.

- Miért szerencsés? - jelent meg Lucas mögöttem és érdeklődve tekintett végig a társaságon.

- Te hogy-hogy onnan jössz? - mutattam meglepedten hátra, ahol csak a szertárak és különböző értelmetlen helyek voltak.

- A matek tanár úgy gondolta, hogy megint a csicskása vagyok. - morgolódott de hamar túltette magát rajta, ugyanis feldobva fordult felém. - Na, akkor megyünk a könyvtárba? Kijött egy új rész a trilógiámból. - csillantak fel a szemei.

- Persze, egy pillanat. - mosolyogtam rá, majd a testvéremhez mentem. - Figyelj csak, ma később megyek haza, írtam anyának de lehet nem olvasta, szóval...

- Majd szólok neki nyugodjál már le. - csendesített el, ezután pedig értetlenül nézett rám. - Mégis hova mész? Kageyamához? - húzta el undorodva a száját.

- Igen is meg nem is. Elhívott a meccsére. - pillantottam el zavartan, Tooru pedig döbbenten figyelt.

- Hogy mi? Úristen. Jó, nem mondok semmit, de akkor is. Attól nekünk szurkolsz. - bökött rám az ujjával én pedig bólintottam. - Jesszusom. Na menjél, látni se akarlak. Ble. - rázta meg magát nyilvánosan, nekem pedig döbbenten nyílt ki a szám.

- Hogy te milyen gyerekes vagy! Iwaizumi-kun, ugye, hogy ezt nem így kéne lereagálni, mint...

- Ble. - lesokkolva figyeltem a fekete hajút, aki most úgy látszik osztotta a bátyám gondolkodását, ezért csak hitetlenül megráztam a fejemet, majd Lucassal az oldalamon a könyvtár felé vettem az irányt.