Bajos lány és rosszfiú/ folytatás/ BEFEJEZETT

~53. rész~

8:00

Tomival annyit beszélgettük az utolsó óráig, hogy elhatároztam... Bevallok mindent Máténak. Idézem Tomi szavait; "Szerintem el kellene neki mondanod. Nem csak azért, mert őt tönkre teszed ezzel, hanem azért is, mert magadat is tönkre teszed. Ne akarj rajta vígasztalódni, ha nem vagy szerelmes belé, hagyd."
Már pedig én nem vagyok szerelmes belé. Helyes fiú, és humoros, de az biztos, hogy nem ő életem legnagyobb szerelme.

Úgy döntöttem, hogy a mai nap folyamán elmondom neki. Természetesen nem a suliba, hanem vagy azután, vagy jóval délután. Habár én hülye még mindig büntetésben vagyok, szóval suliból haza jövet fele.

- Szia. - mentem oda Mátéhoz. - Ma hazakísérsz? Csak mert apám nem enged most engem sehova, meg hozzám se jöhetnek szóval... - nem kellett tovább magyarázkodnom neki, mert közbe szólt.

- Megértem. Persze, hogy haza kísérlek. - erre puszit akart adni, de én inkább gyorsan megöleltem. Miközben a fiút öleltem láttam, hogy Noel egy lánnyal beszélget. Mosolyogva beszélget vele, és mintha még flörtölne is neki, de ezt persze nem hallottam és nem akartam előre ítélni. Nem hazudok, kissé szíven ütött.

Elmentem utolsó órára, amin persze nem igazán tudtam figyelni. Már bocsi a kifejezésért, de rohadtul izgultam. Száz féle képpen gondoltam ki, hogy hogyan fogom elmondani Máténak a dolgot. Azt tudom, hogy innentől kedzve tényleg nem lesz minden ugyan az, ami volt, mert Máté lehet szétkürtöli a suliba. Habár csak magamnak okoztam a bajt, szóval megérdemlem, nem igaz?
Annyit vettem észre, hogy kicsengettek és semmit se jegyeztem fel az óra anyagából. Tökre kicseszek magammal mostánaba és úgy, hogy hétfőn érettségi... Hagyjuk is. Örömmel láttam, hogy Máté végre megvárt a suli előtt és nem haza rohant, de közben nagyon ideges is voltam.

- Szia baby. - köszönt nekem Máté. Egyébként nem szeretem ha így, vagy ehhez hasonlóan hív, mert valahogy nem esik jól tőle.

- Szia Máté. - köszöntem vissza neki minden féle becenév nélkül. Nem szeretném becézgetni, mert az nem lenne őszinte számomra.

- Hogy, hogy apád szobafogságban tart? Nem fura ez neked úgy, hogy 18 múltál? - komolyan ezt a kérdéseket annyiszor megkaptam már ma, hogy ha mindegyik kérdésnél kaptam volna pénzt, akkor gazgad lennék.

- De, fura! - válaszoltam ingerűlten.

- Jó, jó nyugalom. Bocsánat, hogy rá kérdeztem. - éreztem hangján és láttam a fintorain, hogy nem volt őszinte a bocsánat kérése.

Egyébként már úton vagyunk haza fele. Minden lépésnél hevesebben vert a szívem, nem tudtam mikor kezdjek bele. Aztán mikor észhez kaptam, hogy már nem maradt sok időnk, mert lassan a házhoz érünk és elvileg Máté is siet haza, mert délután edzése lesz.

- Figyelj. - kezdtem bele, közben a szívem majdnem kiesett a helyéről. - Valamit el kell neked mondanom, már egy ideje el kellett volna egyébként.

- Uram isten, ez sosem jelent jól, főleg a csajoknál. - még ilyenkor is viccelődőtt, mikor látta, hogy most tényleg komoly dologról akarok beszélni.

- Oké... - válaszoltam. - Ugye mint mindenki úgy te is tudod, hogy Noel az exem és, hogy megcsalt. Habár azt ki ne tudná, hisz az egész iskola előtt vitattuk meg szinte. Mindegy inkább rátérek a lényegre. Nem merem bevallani se magamnak, se senkinek, de most itt az ideje. Érzek még valamit Noel íránt, és ez akkor erősödött meg bennem, amikor megcsókolt, mikor már veled voltam. - próbáltam gyorsan kimondani, mert tudom ha elgondolkodok rajta akkor a végén mégsem mondom el, hanem mást hazudnék helyette.

- Ebben inkább az lepett meg, hogy azt mondod, hogy először! Még hányszor? - kérdezte idegesen.

- Azt hiszem háromszor. - említettem szégyenembe. Nem hittem, hogy ennyire nehéz lesz.