Bajos lány és rosszfiú/ folytatás/ BEFEJEZETT

+1

Augusztus 30.

Az osztálykirándulás óta eltelt már sok idő. Már csak egy nap és utána szeptember elseje. Ez egy szokatlan nap, mert nem a gimi falai közé fogok menni, hanem az egyetem falai közé. Ugyan is az érettségim, majdnem szín ötös lett. A matekon kívül mind ötös, a matek meg négyes lett. Az egyetemre pedig sikeresen felvettek. Na és itt az idő, hogy megtudjátok minek is fogok tovább tanulni Egyetemen. Épitőművésznek. -A képzés célja építőművészek képzése, akik képzettségük és képességük révén építész- és belsőépítész stúdiók, vállalkozások, hatóságok és egyéb intézmények alkalmazásában az épített környezet tervezésében, menedzselésében az épített és tárgyi környezet alakításában kreatívan tudnak aktív részt vállalni és kritikai véleményt formálni.- Leírom nektek érthetőbben. A lényeg, hogy tervezni fogok például, hogy egy lakás hogy nézzen ki belülről, vagy kívülről. Ismerős a szak? A szüleimnek ugyan ez a munkájuk. A nyomdokukba lépek én is. Az igazság egyébként az, hogy izgatott a téma, hogy segíthetek embereknek megtervezni a lakásuk, vagy a vállalkozásuk meg igazából amire megkérnek. Már várom, hogy tanulhassam. Egyébként a Soproni Egyetemen fogok tanulni, ahogy Noel is. Úgy döntöttünk, hogy össze költözünk, és hogy ez mennyire is jó ötlet azt én sem tudom.

Már egy hete folyik a költözködés, és ezt ma fogjuk befejezni. Ma már csak a saját cuccaink, mint ruha stb..., már csak ezek maradtak.

- Kisasszony hány doboz van ami még a ruháiddal van tele? - kérdezte Noel és az utolsó doboz ruhámat kapta fel a kezébe.

- Az az utolsó, ne rinyálj. - nevettem rajta.

- Nem gondolod, hogy szórtírozni kéne? Ennyi ruha be se fér az új lakásba. - nevetett ő is.

- De majd elajándékozok párat. - ezt már csak molyogva mondtam. Lehet beadom majd a gyerekotthonba, ott biztosan szükségük van rá.

- Létszíves minden nap hívj minket legalább egyszer. - ölelt át apa.

- Mindenképpen, méghozzá videóhívásba. - tartottam fel mutató ujjam. Igaz hétvégente tudok majd jönni, de nem az egyetem elején, egy ideig most biztos nem fogok majd vissza jönni Budapestre.

- Még mindig nem tudom elhinni, hogy itt hagysz. - Toto szemeibe könny futott.

- Azon leszek, hogy minnél hamarabb és minnél többet tudjak jönni. Akármikor jöhetsz te is, bármi baj van. Veled is fogok beszélgetni videóhívásban is, szóval jól figyeld a telefonod. - a végére már megcsuklott a hangom, elérzékenyültem én is.

- Ígérem, hogy Lilire meg vigyázni fogok ha úgy van, és jönni fogok hozzá. - ölelt át szorosan.

- Szeretlek Tomi. - öleltük még mindig egymást.

- Én is szeretlek hugicám. - mégha nem is láttam, de hangján hallottam, hogy elmosolyodik. Elválltunk egymástól és letöröltem a könnyeit, meg az enyémeimet is. Utoljára megöleltem mindenkit, akik itt voltak még a barátaimat is.

Hosszas búcsúzás után beszálltunk Noel kocsijába és amint elindult a költöztető kocsi, mi is mentünk utána. Hevesen elkezdtem integetni, de mikor már nem láttam őket abba hagytam. Egy picivel több mint két óra út után oda értünk Sopronba, az új otthonunkba. Már szépen be volt rendezve, igazából a bútorok üresen álltak, meg nem mindegyik állt a helyén. Persze ezt Noel hamar megoldotta, majd közösen elkezdtünk kipakolni. Keső estére nagyjából végeztünk is, de persze még bőven maradt munka holnapra is.