Bajos lány és rosszfiú/ folytatás/ BEFEJEZETT

~43.rész~

Április 01.
Szombat.

Igen a baleset után már eltelt pár nap, igazából sok nem...de még is valamennyi. Ma van bolondok napja, ahogy régen mindig szüleim mondták, hogy ez a valódi születésnapom, hiába nem ezen a napon születtem. Azonban már rég nem bolondoztam ezen a napon, hisz a húgom elvesztése után a mosolygás is nehezen ment, de a húgom visszatért, azonban most a barátaim fordultak még ellenem, s az életem szerelme megcsalt az exével. Habár, ha belegondolok nem én voltam az első lány, akit igazán szeretett, hanem az Éva volt, az irántam való érzelme szerintem csak hasonlított arra, amit iránta érzett. Szomorú, de igaz... Így jártam.

Viszont elég a sok agyalásból, mert azért fel kéne öltöznöm, mert ma lesz egy vendégem. Nem tudom kitaláltátok-e, de Máté lesz az. Eléggé sokat lógtunk az elmúlt öt-hat napba, nagyon sokat. Tényleg nagyon jól esik közelsége és nem tagadom, de néha érzem a gyomromba azokat a fránya pillangókat, amit Noel mellett éreztem. De nem akarok még ebbe semitsem bele képzelni, mert pofára esek, mint a zsíroskenyér.

Felvettem egy fekete, kapucnis haspulcsit, amit egy fekete cica nacival párosítottam. Egy egyszerű itthoni szett, semmi extra nincs benne. Lent a konyhába az üresség fogadott... A szüleim bent vannak a húgomnál és szégyenlem, hogy én nem vagyok ott, de nem bírom nézni ahogy szenved. Persze azért nap mint nap látogatom. Egyébként szegényemnek tüdőgyulladása lett, méghozzá elég rossz indulatú, ha mondhatom így. Antibiotikummal próbálják rendbe hozni. Bele halok, ha rosszabra fordúl a helyzet.
Szóval a konyhába neki álltam palacsintát csinálni, meglepinek szántam Máténak, és később majd a húgomnak is szeretnék vinni belőle. Elővettem a hozzá valókat, majd neki álltam. Csináltam sokat, hogy majd apa is tudjon enni, anyának meg viszek, mert ugye ő bent alszik a kórházba Lilivel.
Mikor kész lettem, csak leültem a kanapéra és vártam a vendégem, Mátét.

Nem sokkal később kopogtak az ajtón...

- Szia. - nyitottam ki a fiúnak az ajtót, majd beengedtem.

- Hali. - levette cipőjét és a dzsekijét is, azután beljebb ment a házba. - Ahh, mi ez a jó illat? - szimatolt a levegőbe, amin én csak mosolyogni tudtam.

- Csináltam palacsintát, ha az megfelel. - álltam mellé, de ő még mindig a friss papacsinta illatát szagolgatta a levegőbe. Ebben az esetben teljesen olyan, mint Lilike, csak fiúba és jó pàr évvel idősebbe.

- Megfelel? Imádom a palacsintát. - ugrándozott, mint egy kisfiú.

- Teljesen olyan vagy, mint a húgom, ő is oda van a palacsintáért. - nevettem rajta.

- A palacsintát mindenki szereti, aki pedig nem az engem messziről kerüljön, mert valószínű az egy földönkívüli... - mondta határozottan, de közbe nevetve.

- Jól van te palacsinta huszár, inkább tedd le a segged az asztalhoz, hogy tudjak adni palacsintát. - küldtem az asztalhoz.

Máté sok palacsintát megevett, míg én csak kettőt-hármat. Ez eszembe juttata, hogy Noel és Lili konkrétan versenyt csinált abból, hogy ki eszik meg többet belőle. Akaratomon kívűl is elmosolyodtam, Máté pedig csak értelmetlenül nézett rám.

- Rá gondolsz, igaz? - tette fel ezt a kérdést. Biztosra tudja, hogy Noelra gondolok, de én még is próbálok neki hazudni.

- Mi? Kire? - ráztam meg a fejem, s játszottam a hülyét.

- Noel. - megforgatta szemeit, mert úgy is tudta, hogy feleslegesen kell errr válaszolnia, mert tudom miről vagy kiről van szó.

- Nem, dehogyis. Csak az ment a fejembe, hogy sokkal rosszabb vagy, mint a húgom, mert sokkal több palacsintát ettél meg, mint amennyit ő szokott. - tört ki belőlem a nevetés. Tèmát akartam váltami mielőbb...

- Akkor ezekszerint vetély társra akadt a húgod. - kacsintott rám, ami kissé megdobogtatta a szívemet.

- Na igen, ilyen erős ellenfele még sosem akadt neki. - ráztam a fejem.

Evés után kitaláltuk, hogy a tévén nézzünk netflixen egy sorozatot, már csak azt kellet kitalálni, hogy mit. Igazából a Stranger things, és a 13 okom volt között vaciláltunk. Végül az előzőnél maradtunk. A 13 okom volt is egy nagyon jó sorozat, de most nincs kedvem öngyilkos sorozatot nézni, miközben rólam is azt állítjás... Szóval marad az, amit mondtam.

Szerintem 6 óra töredéke alatt megnéztük az első évadát. Egy évad nem sok részes így nem volt nehéz itt ülni és kinézni már az első évadot főleg, hogy érdekes az egész sorozat, így leköti az ember figyelmét. Nagyjából dél fele jött meg Máté és most van hat óra.
Hülye ötletem támadt, mivel én legalább bele akarok kezdeni a második évadba, de nem Máté nélkül. Szóval a hülye ötlet az az lenne, hogy itt alszik nálam, mert nyolc előtt még elkéne mennem a kórházba. Ha igent mond akkor még az este nézünk egy évadot, vagy legalábbis a felét.

- El kéne indulnom a kórházba. - mondtam hirtelen, mert nem akartam hogy kevés időt legyek a húgomnál, így minnél hamarabb be akarok menni.

- Persze, megértem. Elvigyelek? Aztán majd haza hozlak és én is haza megyek.

- Nem muszáj elvinned. - mondtam vissza húzodobban.

- De muszáj! El van törve a lábad... És te nekem ne most játszd a szerény kislányt. - jelentette ki. Bele egyeztem, majd út közben valahogy megkérdezem ezt az itt alvós dolgot. Nem nagyon akartam át öltözni, így csak egy pulcsi és a farmer dzsekimet vettem fel, meg természetesen cipőt és kibattyogtam Mátéval a kocsihoz. Segített beülni, azután indultunk is.

- Máté... - fújtam ki a levegőt. Egy hete ha ismerem én még is most fogom elhívni magamhoz ott aludni. Nem vagyok normális... - Nem lenne kedved nálunk aludni? Mármint én nélküled nem nézem tovább a sorit, pedig már nagyon érdekel a második évadja. - magyaráztam ki magam, nehogy félre értse, mert tényleg nincs semmi hátsó szándékom.

- Végre, hogy megkérdezted. Viszont én simán elkezdtem volna nézni egyedül a második évadát. - vágta hozzám. Szívemig hatolt ez a mondat...

- Te kis köcsög. - kacagtam rajta és bal kezemmel elkezdtem ütögetni a combját, ugyse csinálhat semmit ellene, mert vezet.

- Viccelek, nem tudtam volna egyedül tovább nézni. Örülök, hogy megkérdezted és igen, szivesen ott alszok. - javította ki magát, mielőtt szétverem a combját. Egyik kezét elhelyezte a kormányrol a kezemre, így megakadályozva ütlegelését.

Érintése jól esett és akaratlanul is elmosolyodtam, amit ő érsze is vett. Miért vonz ennyire ez a fiú? Hiszen még Noelt se hevertem ki és bevallom sokszor nagyon hiányzik, de már rajta vagyok, hogy elfelejtsem. Azonban nehéz úgy, hogy egy suliba, egy osztályba járunk és a baráti körünk is már egy szinte.
Máté 17 éves én pediglen 18, ez nem számít pedofilságnak? Jó most valójában baromságokat beszélek, de még is az az egy év, ami abban az esetben nem baj ha a fiú az idősebb, de a lány? Egyáltalán miért gondolkozok ezen, hisz nem akarok vele összejönni, igaz? Vagy tán mégis? Na jó azt hiszem most zavarodtam össze igazán és nem tudom, hogy mi lenne a helyes döntés. Singlinek maradni és otthon sírva zabálni a nutellát, miközben Noel után sírok, vagy belekezdeni egy kapcsolatba, amit lehet majd később megbánok.
Egyáltalán biztos érzek valamit Máté iránt? Nem csak szimplán a szerelem, az ölelés, a csók és a szeretet hiányzik(?), amit lehet ettől a fiútól megkapnék, de lehet mástól el se fogadnám csak Noeltól.
Jelenleg úgy érzem, hogy az agyam össze borúl és már nem tudja mit tegyen. Kesze kusza szálak vannak bent, amit nem tud hova tenni, szóval lehet abba kéne hagynom az agyalást és végre a húgommal foglalkozni, akihez idő közben már ide értem.

______________
Halii! Már hiányzik nektek Noel, és Amanda felhőtlen szerelme?

Szerintetek kibékülnek valaha(?), hiszen Noel megcsalta szerelmét.

Gondoltam felteszek egy két kérdést, ha nem baj. Puszi nektek, további jó olvasást😘😘