Bajos lány és rosszfiú/ folytatás/ BEFEJEZETT

~50.rész~

Május 01.

Hétfő - 10:21

Pontosan, már május elseje van. Eltelt a csók után hat nap, most a hetedik szóval egy hét. Ma a munka ünnepe van, így most az országba, ahogy nekünk sincs ma iskola, és nagyon sokan nem dolgoznak. Szeretem ezt a napot, mert ilyenkor már napos az idő, és nagyon jo idő is van, ahhoz, hogy menjünk a majálisra. Minden évben megyünk, sohasem hagyom ki. Én idén a barátaimmal megyek, de szüleim is mennek Lilikével meg neki az egyik barátnőjével, szóval egyszer, kétszer meglátogatom őket is. Nem tudom mire számítsak ettől a naptól, mert Máté is ott lesz velünk, meg Noel is ott lesz és nem igazán bírják egymás fejét. Ja, igen... Máté nem tud a csókrol, csak Rebeka, meg Tomi. Ők csak annyit mondtak, hogy adnom kéne még egy esélyt a kapcsolatnak Noellel, mert látszik mennyire más, amikor vele vagyok, mint Mátéval. Persze vele is jól érzem magam, de nem vagyok olyan boldog, mint Noellal, és ezt én is észre vettem... De ez akkor sem könnyű, mert nem tudom, hogy milyen lenne már az a kapcsolat, lehet duplán féltékeny lennék, és valószínűleg nem bíznék Noelba.

De szerintem hagyjuk is, mert csak ma nem akarok ezen gondolkodni, csak végre jól akarom magam érezni.
Pont jókor zökkentett ki Rebus és Tomi a gondolatmenetemből, arra "riadtam" fel, hogy berontottak a szobámba.

- Szia. - köszöntek szinte szikronba.

- Sziasztok. - mosolyogva köszöntem nekik, majd megöleltem őket.

- Azt vágjátok, hogy megúsztuk az érettségit a héten? Negyedike péntek és ugye utána már hétvége. Úgy voltak vele, hogy átrakják Hétfőre. - mesélte Rebeka.

- Na szuper, legalább lesz több időm tanulni. - sóhajtottam. Annyira nincs kedvem ehhez az érettségihez, de muszáj, ha jó egyetemre akarok járni, és később sok pénzt akarok keresni.

- Én már most nagyon izgulok. - mondta izgatottan Tomi. Én tudom, hogy nekik tökéletesen fog menni, mert jó tanulók, és nagyon tudnak koncentrálni. Én hiába vagyok jó tanuló, attól félek, hogy nem fogok tudni száz százalékosan oda koncentrálni, főleg a helyzet miatt, ami most van körülöttem. De csak reménykedek, hogy jóra meg tudom írni.

- Szerintem most felejtsük el az érettségit. - hoztam fel egy nagyszerű ötletet.

- Jó ötlet. - rázta hevesen a fejét Rebeka.

- Milyen idő van kint? - lesegettem ki az ablakon, közben vártam a két legjobb barátom válaszát.

- Reggel nyolc körül még esős volt, de már jó idő van, meg amikor megyünk lesz vagy 20 fok egy picike széllel, szóval szerintem rohadt jó idő van/lesz. - mondta hevesen Tomi.

- El tudlak téged képzelni a tévébe, mint időjárás jelentő. Biztos sok lány rajongód lenne. - nevetve mondtam Tominak.

- Ha ha, köszönöm. - fintorgott rám, majd megdobott egy párnával.

- Kapd be. - dobtam fejjel a párnával, amivel ő is megdobott.

- Na jó, hagyjátok már abba, mert kiváglak titeket az ablakon. - mondta kissé idegesen Rebeka, meg is lepődtünk rajta. Valami most nem volt rendbe vele.

- Mi a baj? - néztem rá aggódó tekintettel. Nem igazán tudtam rajta ki igazodni, mert az előbbit viccesen mondta, de közben most már idegesnek tűnt.

- Nincs semmi baj, minden rendben, csak egyszerűen keveset aludtam. - gondterhesen törölte meg szemeit.

Sokszor elmondtam, hogy mindig Rebeka meg Tomi húzott fel engem a padlóról, ha esetleg ott voltam. Ezért most kicsit letőrt, hogy így láttam a barátnőmet. Szinte hangulat ingadozásai vannak, mert öt másodpercben vicces is volt, ideges, és gondterhes is. A legnagyobb bajom, hogy most nem tudom mit csináljak. Neki mindig volt valami jó ötlete, hogy feldobja a kedvem, de nekem most semmi nem jutott eszembe. Abba reménykedem, hogy ha már ott leszünk a majálison, akkor jobb kedve lesz, és minden rendbe lesz.