Bajos lány és rosszfiú/ folytatás/ BEFEJEZETT

~56.rész~

Szombat - 10:45.                           Május 05.

Nem óhajtottam korán kelni, habár olyan túl későn sem. Szerintem így tizenegy fele pontosan jó volt. Kómásan kimentem a konyhába, ahol Tomi anyukáját észleltem.

- Szia, jó reggelt - köszöntem álmosan és leültem az asztalhoz.

- Jó reggelt. Ilyen sokáig tanultatok az este? - érdeklődött a nő.

- Kilenckor fejeztük be. - nagyokat ásítottam.

- Durva. - arcán lepődöttséget láttam. - Csináltam neked kávét, nem tudom akarsz-e reggelizni csak mert egy óra múlva úgyis ebéd van. - mondta.

- Köszönöm. - megköszönve elvettem a kávét a kezéből, majd elkezdtem ízlelgetve meginni. - Nem igazán vagyok éhes, megvárom az ebédet. - mondtam, majd miután megittam a kávém, oda vittem a mosogatóhoz, majd vissza mentem az ideiglenes szobámba.

Vissza feküdtem az ágyba és néztem a soeozatomat. Idő közben rá írtam Noelre, hogy neki mikor lenne jó ha korrepetálnám, de persze csak azt válaszolta, hogy bármikor szóval nekem kellett döntenem az időről. Azaz kettőkor a parkban...
Nagyjából két részt tudtam megnézni a sorozatomból, mikor is kész lett az ebéd. Lementem én is és Tomi is ebédelni. A leves hús leves volt, a második pedig fasírt és krumpli püré. Teli hassal mentem fel a szobámba egy kicsikét megpihenni, hogy ne teli hassal menjek Noelnek matekot korrepetálni.

Olyan 13:45 fele indultam a parkba és kerek kettőre oda is értem. Természtesen Noel rohadtul nem arról híres, hogy időben ott van akárhol is, így most is késett. Egy tíz perc késéssel csak ide ért...

- Na végre Noel, szerencséd van mert még egy öt percet késel mentem volna haza. - panaszkodtam neki.

- Jól van, elnézést. - tette fel maga elé a két kezét védekezés képpen.

- Ülj már le. - sürgettem a fiút.

- De türelmetlen valaki. - rázta a fejét, erre én csak csúnyán néztem rá, mire végre elkezdtük az egészet.

Már akkor tudtam, hogy nehéz lesz az egész, mikor igent mondtam Noelnak. Amikor először korrepetáltam az egy szenvedés volt, de nem adom fel, már csak azért is a fejébe verem pedig nagyját én se igazán értem. Egy két órába bele telt, mire végeztünk.

- Köszi, nagyon hálás vagyok. - mosolygott Noel és látszott rajta, hogy mennyire boldog hogy érti a matekot. Hát persze, érettségi előtt ez egy álom.

- Igazán nincs mit. - bólintottam félig mosolyogva.

Nem akartam vele még órákat beszélgetni, vagy akàrmi mert szemembe hazudott és ez a két óra is rengeteg volt úgy, hogy nem bőgtem el magam, vagy nem üvöltöttem volna le a fejét.

- Azonban én léptem. - össze kaptam a cuccaimat és indultam meg... volna... Noel megragadta a csuklóm.

- Kérlek egy tíz percet még maradj. Én nem szeretnék veled haragba lenni, ha már együtt nem lehetünk. - nem tudom, nekem ez a mondat nagyon szarul esett, így könnyezve fordúltam meg és kezdtem el mondani, amit akartam.

- Én nem tudok csak a barátod lenni, ahhoz túlságosan szeretlek. Azonban nem tudok veled újra össze jönni se, mert ahhoz meg túlságosan utállak. - mondtam még mindig könnyes szemmel, a hangom egy kicsit megcsuklott.

- Ennyire megbocsájthatatlan az egész? - értetlenkedett. - Te is elejtettél egy-két hazugságot még sem haragudtam rád hetekig...

- Én nem a kapcsolatunkat tettem a tűzbe, egy nagyobb hazugsággal. Igen, egy pár dolgot elhallgattam, de tudtommal hamar tudomást szereztél róla. - vágtam hozzá, majd ott hagytam.

Nem bőgve, inkább pityeregbe mentem haza. Oda érve már egy könny sem hullt ki a szememből. Megkérdeztem Tomit, hogy nem-e tanulunk újra együtt, amire ő igent mondott. Szintén rengeteget tanultunk, de én mondtam Tominak, hogy maximum hétkor, vagy fél nyolckor hagyjuk abba, mert én nem fogok megint kilencig tanulni. Így is lett, arra már bőven végeztünk. Elmentünk vacsorázni, én pedig még elmentem fürdeni és befeküdtem az ágyamba.

Azon gondolkodtam, hogy biztosan jól cselekszem-e? Jó ötlet-e elengedni Noelt véglegesen? Csak mert ha belegondolok nem biztos, hogy tudnék nélküle élni, de közben az is ott van, hogy ha megint együtt lennénk, akkor kétszer annyira bizonytalan lennék mint ezelőtt, az pedig nincs rendben. Szóval két fal közé szorultam. Most lehet sokatok hülyének néz, hogy mintha nekem az életem forogna egy fiú végett, de nem biztos hogy ti tudjátok milyen, ha valakit teljes szívetekből szerettek, aki nem csak az egyszerű pasid, hanem a lelkitársad, a legjobb barátod, szinte a szülöd, aki úgy félt, mintha a gyereke lennél, mintha a saját élete múlna rajta. Talán ezért is voltam annyira féltékeny, mert ezt mind nem akartam elveszíteni. Jól esett, hogy végre van aki igazán szeret és ezt tudja tudatni is velem. De én hülye csak arra tudtam gondolni, hogy miért pont engem választott? Mert én azt gondoltam, hogy nem lehetek boldog, mert elkövettem egy hibát három éve. Ezzel én tönkre tettem a kapcsolatunk felét. Nem védem a Noelt, mert a másik feléről mégis csak ő tehet.

Amíg ezeken gondolkodtam nem is vettem észre, hogy valaki írt. Az a valaki nem más, mint Noel volt.

Noel:  Szia.

Noel: Nem vagyok benne biztos, hogy ezt amit írni fogok még elküldöm, de ha elküldöm akkor valószínűleg sok bennem a pia.

Noel: Délután óta csak arra tudok gondolni, amit mondtál. Egyik része jól esett, a másik pedig nem. Amikor kimondtad, hogy szeretsz a szívem hevesen elkezdett verni, mint amikor először kimondtad nekem. Akkor is úgy gondoltam, hogy nem érdemellek meg, ahogy ezt a nagy szót se, és most is ezt gondoltam. Aztán amikor kimondtad, hogy utálsz, akkor mintha meghallt volna bennem valami, mert tudtam hogy én okoztam neked fájdalmat, emiatt gondolom azt, hogy mégiscsak jó lenne neked nélkülem, mégha ez fáj is. Ha ez kell akkor nem szólunk egymáshoz se, nemhogy barátok leszünk. Így mind a kettőnknek jó lesz.. Ennyit szerettem volna mondani, további szép éjszakát neked és előre is bocsánat ezért az üzenetért. 🙃

...

Ha ezt az üzenetet húszszor nem, akkor egyszer sem olvastam el újra és újra... Csak akárhányszor újra olvastam egyre jobban elkezdtem sírni. Húszadjára annyira fájt a dolog, hogy eldobtam a telefonomat, egyenesen neki a falnak. Törést hallottam, de nem érdekelt, csak sírtam tovább míg az álom el nem nyomott.

Vasárnap semmi érdekeset nem csináltam, csak szintén át tanultam az egész napot, meg néha kimentem enni, vagy a mosdóba a dolgomat elvégezni. Este kissé nehezen aludtam el, mert holnap még is egy olyan fejezet lesz az életemben, ami sok mindent meg fog határozni... Például, hogy felvesznek-e az egyetemre.

________________
Bocsánat, hogy ilyen rövid lett ez a rész, az előzöekhez képest, na meg szerintem irtó unalmas lett, de tényleg igyekszem🥺

Ha minden igaz, hamarosan jönnek nagyon izgalmas részek is❤️

Puszi a pocitokra, remélem tetszett ez a rész😍