Bajos lány és rosszfiú/ folytatás/ BEFEJEZETT

~47.rész~

Április 08.

Szombat - 8:34

10:25...

15:57

17:19

18:00

18:35

Noel: Oké... A kávézóba hétkor!

Egész nap idegesen figyeltem a telefonom kijelzőjét. Minden értesítést kikapcsoltam kivéve Noelét. Amikor írt hatalmas kő esett le a szívemről. Zsoltnak nem írtam, nehogy oda rohanjanak a kávézóba mindannyian, mert én tényleg négyszemközt akarok vele beszélni. Mátét viszont kissé megijesztettem, meg fel is idegesítettem. Ezt az üzenetei alapján gondolom...

Máté❤️: Szia babym, bocsánat, hogy el kellett mennem, csak anyám kiakadt, mert nem jelenkeztem egész éjjel aztán haza kellett mennem lenyugtatnom...😔

10:00

Máté❤️: Valami baj van? Miért nem válaszolsz? Haragszol bby? 🥺😭❤️

14:28

Máté❤️: Amanda, aggódom. Írj, vagy hívj már vissza kérlek...😤

15:07

Máté❤️: Ha nem írsz, vagy nem hívsz oda megyek hozzád! Mégha nem is örülsz nekem...

16:18

Máté❤️: Bazdmeg Amanda, mi a tököm van veleeed????!!!! 😤😤

Az utolsót pár perce írta. Most nincs ingerem ahhoz, hogy vissza írjak és elmagyarázzak mindent. Amilyen gyorsan tudtam csak elkészültem és indúltam a kávézóba. Ez a kávézó szinte már az egész életünket ismeri, mindig ide járunk.

Már fél nyolc van és Noel sehol sem... Mégse jön el akkor esküszöm megverem, hogy megint átvert. Annyira idegesen ráztam már a nem fájós lábam, hogy mindenki engem nézett ebben a kibaszott kávézóban. Mikor már majdnem felhívtam ezt a barmot, pont akkor lépett be és ült le elém.

- Hegedűs Noel...mond normális vagy? Miért tűntél el így, és hol voltál? - kezdtem el egyből faggatni.

- Egyik havernál voltam. Azért tűntem el... mindegy. Csak erről akartál beszélni? - tekintetéből semmilyen érzelmet nem tudtam kivenni.

- Nem mindegy. Mi történt? - nem engedtem a téma váltásnak. Kíváncsi voltam az okára.

- Nem szerettem volna mondani, de nekem is volt régem depresszióm, de én szerencsére a pánikolást megúsztam. Azért nem mondtam, mert neked úgymond nyomósabb okod volt a depresszióra, én meg...csak Éva miatt voltam ami elég hülyén hangzik. - minden egyes szaván meglepődtem. Sosem mondta, hogy depressziós volt...

- Noel ... - egyből tudta mit akarok kérdezni, így szavamba mondtam.

- Az előbb mondtam, hogy miért nem mondtam el. Meg nem akartam, hogy az emberek gyengének nézzenek. - mesélte tovább.

- Ezért tűntél el másfél napra? - kérezgettem tovább őt.

- Tegnap suli után megint elő jöttek a tünetek, amit akkor éreztem. - hajtotta le a fejét, mintha ez szégyen lenne.