Bajos lány és rosszfiú/ folytatás/ BEFEJEZETT

~46.rész~

*Amanda szemszöge*

*négy nappal ezelőtt*
*Hétfő - április 03.*

A kórházból kijövetel nagyon haragudtam Mátéra. Megígérte, hogy elkísér, de nem tette. Erről az jutott eszembe, amikor Noel nem jött el a versenyemre, de neki tényleg fontos dolga volt. Vajon Máténak is valami fontos közbe jött, vagy csak simán nem érdekeltem? Mindenesetre már elegem volt, hogy folyamatosan pofára kell esnem, de nem akarom elhamarkodni a haragom, mert akkor saját magam hibájából esek megint pofára.

Gondolatomat egy kocsi dudálása zavarta meg. Láttam, hogy Máté az, de rá se akartam hederíteni. Gyors leparkolt és utánam rohant. Sok szólítása után megtorpanttam és úgy gondoltam, hogy meghallgatom.

- Bocsánat, hogy nem hoztalak el, de nem engedett el az a boszorkány az óráról, pedig direkt megbeszéltem az igazgatóval a dolgot, aki megengedte, hogy elkísérjelek. - magyarázkodott. - Megint elkezdett rólad kérdezősködni, majd elkezdi *Minek kísérgeted? Hagyd békén, hamár elütötted, inkább ülj vissza a helyedre*. Azt hittem megverem, de akkor ki is rúgnának. - hirtelen derekamra helyezte kezeit, ami meglepett. Nem értettem tettét.

- Rendben. - nem tudtam mit mondjak, nem haragudtam, inkább csak nyűgös voltam.

- Haragszol rám? - lágy hangja megmelengedte szívemet. Olyan cukin tette fel ezt a kérdést, hogy azt hittem ott menten elolvadok előtte.

- Talán. - játszottam márcsak a durcit.

- Nagyon rosszul esne nekem, ha megbántottalak. - nem tudtam felfogni mondatát, most tényleg ezt mondta?

- Miért? - csak ennyit tudtam kinyögni.

- Mert szeretlek! - erre hirtelen megcsókolt.

Lehet butaság tőlem, de én engedtem neki és én is vissza csókoltam. Aközben a csók közben semmilyen rossz dologra nem gondoltam, se Noelre, se semmire. Úgy döntöttem megpróbálom Mátéval, hátha elfeledteti velem Noelt. Remélem....

*Most*
Péntek - Április 07.

17:01

Igen, ezt történt aznap dél körül, amikor kimentem a kórházból. Azután Máté vissza vitt a suliba, és abban egyeztünk meg, hogy még a többiek előtt titkoljuk a friss dolgot. Élvezem a helyzetet, mert ez a friss kapcsolat feledteti velem Noelt és azt, hogy megcsalt. Úgy tűnik, mintha kihasználnám Mátét, de nem! Mert valóban tetszik, csak normális esetben nem jöttem volna vele össze. Lehet a későbbiekben ezt megbánom, de lehet nem. Ez már csak a jövő szava.

- Szóval mit csináljunk így péntek este? - kéredeztem a mellettem fekvő fiút. Éppen a szobámban fetrengünk az ágyamon.

- Hm, nem is tudom. Elmehetnénk buliba. - játszotta el, mintha tényleg tanakodna rajta.

- Persze, és akkor én hogyan táncolok? - kérdeztem.

- Sehogyan, te majd álsz és nézed, ahogy én más lányokkal táncolok. - nem esett rosszul ez a mondat, mert tudtam, hogy nem gondolja komolyan.

- Kapd be. - lazán megcsaptam mellkasát.

- Nyugalom. A szívem csak a tiéd. - arcomra helyezte kezét és lágyan megcsókolt.

- Szeretlek Máté. - mélyen szemeibe néztem és magam is meglepődtem, hogy azt a csillogást kerestem, amit mindig Noel szemébe láttam. Nem meglepő, de nem találtam.