Hogyan juss el A-ból C-be

"four"

•Első pillantások•

• Wow! - szaladt ki Charlotte száján, miközben kiszállt az autóból és csillogó szemekkel figyelte az elénk táruló házat és a környezetét.
• Ez lenne a családi nyaraló. - mutatott Clayton a fehér épületre a mustang oldalának dőlve.

Míg a Clark családnál ez a nyaraló, másnál ez talán már a palota szót meríti ki.
Fehér falakat, néhol barnás kövek borították, vagy éppen zöld növényzet kúszott a falon. Az egész házat egy fehér fából álló terasz kerítette körül. A bejárat mellett egy bézs hintaágy árválkodott mellette pedig pár virág foglalt helyet, amik gondozás nélkül is csodásak.

Már maga a nyaraló is csodás volt, de ami körülvette, a szívem kihagyott egy ütemet és jobban megnézve, barátnőm reakciója is hasonló lehetett. A háztól annyira volt a tenger, mint tőlünk a kisbolt, vagyis egy köpésnyire.

• Francnak kellett ezt ideépíteni! - morgott Logan is kiszállva az autóból. Problémája onnan fakadt, hogy a jármű pillanatok alatt megtelt homokkal ahogy
ki-be mászott a csomagokért. Engem nem zavart, annyira elvarázsolt a látvány, a tenger hullámai és csodás hangja és a legjobb, hogy üres volt a part. Egy embert se láttam rajtunk kívül. Milyen jó lehet erre ébredni?

• Az Austin kocsija. - állt mellém Clayton és mutatott egy piros Aston Martinra.
A kellemes érzés el is párolgott testemből, ahogy megpillantottam a piros csodát.

Túl ismerős.

Helyesbítek, Austin nagy Aston Martin rajongó, New yorkban is nem egy parkol a garázsában, így fejemet adtam volna rá, hogy ide is egy ilyennel fog érkezni.

Nyeltem egyet, majd bólintottam egyet bizonytalanul és elindultam a ház felé, ahol a teraszon már Logan és Charlotte ácsorgott a csomagokkal ismét valamin vitázva.

• ... mert olyan lesz a szagod, mint valami lócitromnak! - bökte mellkason barátnőm a vele szembe álló fiút.
• Akkor bezzeg nem volt bajod amikor az ágyban... - vágott vissza rögvest Logan, de mielőtt folytathatta volna és olyat mondana, amiről egyáltalán nem akarok tudni, a kamu pasim közbe szólt miközben mi is felértünk a teraszra és a bejárat elé álltunk.
• Hagyjátok már abba! Egész úton ez ment, ez most már nem vicc! Élesben megy minden, nektek is mutatni kell a többiek felé, hogy Brookkal milyen tökéletes és kiegyensúlyozott a kapcsolatunk, de ha ti végig civakodjátok ezt a két hetet nem fog sikerülni. - osztotta ki suttogva a két "óvodást", - mert viselkedésük jobban hasonlít arra a korosztályra, mint amik ők valójában - hogy nehogy meghallja bárki is. Barátaink bólintottak egyet, ezzel igazat adva a fiúnak és felénk fordultak ezzel alkotva egy kis kört.
• Szóval, itt van már mindenki. A családom és Brianna családja is. Legyetek lazák, egy pillanatra se mutassátok, hogy ami itt van - mutatott körbe ujjával ezzel ránk utalva - az egy nagy kamu. Ha a kapcsolatunkról kérdeznek is bármit, ne válaszoljatok semmit - nyomta meg az utolsó szót, ezzel nyomatékosítva, hogy mennyire fontos - majd mi kitalálunk valamit. Még annyit k...

• Clayton, drágám? - nyitotta ki hírtelen egy ötvenes éveiben járható nő az ajtót, mire az említett személy meglepődve kapta fel fejét. A nő elegáns, bordó kosztümöt viselt, haja szoros kontyba volt fogva fejetetején, arcán pedig mint smink, csak a ruhájához illő rúzs volt. Semmi kiegészítőt nem viselt, csupán csak a nyakán egy gyöngysort.
• Oh, anyukám de rég láttalak! - tört utat magának és lépett a nő elé - aki ezek szerint az anyukája - és karjaiba zárta. Hát nem ilyennek képzeltem el az első találkozást.

Csak kínosan pillantgattunk egymásra miközben a két családtag üdvözölte egymást.

• Mivel, kisfiam mindig valami dolgod akad! - forgatta meg szemeit, de azért a mosoly ott bújkált szája sarkában. • Jaj, de udvariatlan vagyok! - tolta el finoman magától a fiát és felénk fordult. • Isten hozott benneteket itt! Logan, drágám de megnőttél! - nézett a magas barnára és őt is szorosan megölelte.

• Jó napot Mrs Clark! - mosolygott a fiú és rögtön ölelésébe bújt.

• Csak nem itt a barátnőd is? - csodálkozva pillantgatott Mrs Clark barátnőmre mire nem sok kellett, hogy hangosan elnevessem magam.
• Nem! - vágták rá tökéletesen egyszerre.
• Charlotte Ford és százszázalékosan szingli. - fogott kezet a nővel mire már a mellettem álló Clayton is majdnem elnevette magát.
• Hát azért én nem mondanám azt százszázalékosnak... - ellenkezett Logan mire Mrs Clark félbeszakította.
• Mindent értek, örülök, hogy megismerhettelek! - simította meg Charlotte vállát, majd rám nézett.
• Oh! Te pedig Clayton barátnő jelöltje vagy!
• Igen, olyasmi... - motyogtam az orrom alatt, mire a szóban forgó fiú oldalba könyökölt, hogy ha nem leszek magabiztosabb, akkor nem sikerül átvernünk őket. Bár meg se lepődnék rajta. Könyörgöm, az egész család jogászokból áll, ez az egész felér egy öngyilkossággal.
• Tessék? - húzta fel bal szemöldökét kételkedve.
• A barátnője vagyok, - nyújtottam a kezemet kézfogásra amit szerencsére el is fogadott. • száz-
százalékosan! - nevettem fel kissé erőletetten mire az elején még méregetett, de aztán Ő is elnevette magát. Aztán ki tudja, lehet csak megjátszotta.
• Na jó, - karolta át vállamat Clayton • szerintem ne várakoztassuk meg a családot.

A nő bólintott majd előre ment a házba majd a kis folyosó végén elfordult balra, gondolom a konyhába, mivel az egész házat mennyei illatok járták át.

Az izgalom már teljesen eluralkodott a testemen és mint akit a földhöz ragasztottak, meg se mozdultam.

• Nem hagyom, hogy szétszedjenek. - súgta fülembe Clayton, majd gyengéden megtolt, hogy tényleg ideje lenne bemenni. A nem rég még vitatkozó páros, megilletődve hámozta le lábukról a cipőket és rakták a többi mellé. Én is így tettem, de a barátom csak hanyagul lerúgta magáról és ahova esett, ott is hagyta.

Clayton előre indult és kézen ragadva engem húzott maga után. Még ellenkezni se volt időm, már ott teremtünk a nagy konyhával egybenyitott nappali ajtajában. Mindenki ott ült a megterített asztal mögött, a férfiak valamiről beszélgettek sörrel a kezükben miközben a nők a kész ételeket igazgatták, hogy minél, több hely legyen. Egyedül Brianna volt az, aki csöndben ült, még a kisujját se emelte meg, de ha még is, az is csak azért volt, ha netalántán oda repült egy légy és azt elakarta hessegetni. Könnyen felismertem a lányt, az a bizonyos eljegyzési kép belém égett. Talán még azt is megtudnám mondani, hogy milyen ruhát viselt aznap.

Előszőr nem vettek észre, el voltak merülve az adott témába, de miután Clayton megköszörülte hangosan a torkát ezzel felhívva magára a figyelmet, a társaság nagy része ránk nézett. Vegyes volt a reakció, valakit  nem igazán érdekelte, hogy most néggyel többen vagy kevesebben leszünk a késői ebéden, volt akinek felcsillant a szeme és olyan is volt aki csak megforgatta szemét majd már fordult is volna vissza beszélgetni.

Miután észrevették, hogy itt vagyok én is, érdeklődve várták, hogy ebből mi fog kisülni.
Senki se ismert, számukra ismeretlen voltam, mivel Austin sose mutatott be a családjának. Sok ember életében ez mindig egy görcsös téma, megismerni a párja családját és biztos én is borzasztóan izgultam volna, - bár kétlem, hogy annyira mint most- még is sokáig könyörögtem neki, hogy mutasson be. Azt hittem szégyel. Akárhányszor felhoztam ezt a témát, mindig azt kaptam válaszul, hogy a szülei már nem élnek, egy balesetben mentek el még kiskorában.
Ezért is lepődtem meg annyira amikor ajtót nyitott Mrs Clark.

Még miket titkolt el előlem ez a fiú?

• Emberek! - szólalt fel hangosan Clayton
tölcsért formálva kezeivel a szája előtt • Ő itt a barátnőm.- ölelte át megint vállaimat. Még nem igazán "fektettünk le szabályokat", hogy miket szabad és miket nem ebben a kapcsolatban. Nagyon még nem is ismerjük egymást...
• A kicsodád? - fordult meg lassan a nekünk háttal az asztalfőn ülő fiú gúnyosan nevetve. Csak felsőtestét láttam, mivel a többit a fehér virág mintás terítős asztal takarta el, de nem is kellett több, hogy felismerjem a kék inget viselő úriembert.
Lassan félig felénk fordult , mint akinek fáj a háta és igéző zöld szemeit Claytonra emelte.

Gúnyos vigyora rögtön lefagyott mikor meglátott engem. Mint aki szellemet látott, figyelt lefagyva és talán még levegőt is elfelejtett venni.

Üdv újra Austin Clark!