Hogyan juss el A-ból C-be

"eleven"

                               •Fekete csipke•

• Clayton barátnője, ébresztő! - rontott be, a hang alapján Mrs Clark a Claytonnal közös szobánkba.
Még világomról se tudtam, mivel mély álmomból ébresztett fel. A hátán fekvő Clark derekát átölelve feküdtem az ágyon, vagyis úgy aludtam. Fogalmam sincs hogy kerültem ebbe a pózba, de kapóra jött a látogatóink miatt.

Mrs Clark Briannát maga után rángatva rontott be a szobába és lépett az ablakhoz, ahol nagy hévvel megfogta a két sötétítőt és szétrántotta, ezzel beengedve a napnak a sugarait a sötét szobába.

Clayton nyöszörögve nyomta arcába a párnáját én pedig a takaró alá. Senkinek se kívánok ilyen ébresztést, pláne nem ezzel a nővel. Már most sajnálom azt a lányt, aki Clayton oldalán bekerül ebbe a családba. Számomra ez a két hét is kihívás, nem hogy egy egész élet.

• Kisfiam, ne akadályozd a barátnődet a készülődésben, sok dolgunk van! - tépte ki Margaret fia kezéből a párnát és egy egyszerű mozdulattal kihajította az ajtón. Clayton, mint valami ovis, karba tette kezeit és durcás arcot vágott.
• Anya, a neve még mindig Brooklyn. - árulta el végre a nagy "titkot".
• Jó, oké. Brooklyn ideje felkelni, bőven lesz még időtök a semmittevésre ezzel a naplopóval, de most időpontunk van a szépségközpontba.
• Hova? - bújtam elő a takaró alól. Az ágy előtt álldogált a két nő méregetve minket.
• Megyünk fodrászhoz, aztán körmöshöz és talán még egy kis masszázs is belefér. Csak mi, hárman lányok. - ecsetelte izgatottan Brianna és még tapsolt is kettőt örömében. Ránéztem az órára; 7:10. Hogy lehet ennyi energiájuk ilyen korán?
• És Charlotte? - utolsó reményem. Ha Ő nem jön, akkor megőrülök ott helyben, a fodrász székében.
• Mi van vele? - ráncolta szemöldökét Margaret.
• Ő...Ő az asszisztensem! - bicsaklott meg hírtelen hangom, a rögtönzött hazugságon. Végülis, ezt egyszer úgy is közölnöm kellett volna velük.
• Jó ötlet! - egyezett bele Brianna és ki is ment a szobából. Várakozóan Mrs Clark felé fordultunk, hogy még mit akar, vagy mire vár, mert ha rám, akkor el kell hogy szomorítsam, egy jó ideig itt fog ácsorogni, mert hogy én előtte - és a fia előtt se - nem fogok levetkőzni, az biztos.
• 10 percet kapsz. - jelentette ki mint valami őrmester és sietősen Ő is távozott.
• Reménykedtem, hogy legalább délig nem látom anyukádat. - fordultam hátamra miközben sóhajtottam egy nagyot és a plafont kezdtem nézni.
Clayton csak elnevette magát és felém fordulva karjára támaszkodott. Paplan felsőtestéről a derekáig lecsúszott, ezzel felfedve félmeztelen testét. Nem néztem oda, csak nyeltem egy nagyot. Csak szemem sarkából láttam, de épp elég volt ahhoz, hogy elrepítse gondolataimat egy teljesen másik irányba.
• Figyelsz rám? - húzott vissza a jelenbe hangja.
• Tessék? - néztem rá. Annyira elkalandoztam, hogy meg se hallottam hangját.
• Kezdj el készülődni. Ne akard megtudni, hogy mi lesz, ha visszajön másodszorra is. - húzta el a száját játékosan. Valószínűleg tapasztalhatta.
• Most az egyszer megfogadom tanácsodat. - felültem az ágyon, nyújtóztam egy nagyot, mivel végtagjaim teljesen el voltak zsibbadva. Egy véletlen pillantás esetén, észrevettem, hogy a mellettem heverésző fiúcska, mint aki meg van babonázva, úgy néz.
Nem tudom mi lehetett annyira látványos, ami érdekes lehetett rajtam abban a pillanatban, maximum a kócos hajam ami hasonlíthatott az oroszlánsörényére.
• Mit nézel annyira? - kérdeztem rá zavartan, miközben belebújtam bolyhos papucsomba és a szekrényéhez sétáltam, hogy kivegyem a mai ruháimat. Úgy döntöttem nem viszem túlzásba, egy szakadt mom jeanst választottam hozzá pedig egy sima fekete trikót és egy ugyanolyan övet csak hogy legyen mihez passzolnia.
• Csak azt próbáltam megfejteni, hogy most is az a csipke szett van e rajtad - ült fel az ágyon és a két karján megtámaszkodott. Elpirosodott arcomat próbáltam takargatni, hogy ne legyen még kínosabb a szituáció. Hogy tud ilyen gátlástalanul beszélni ilyen témákról?
• Akadj már le a bugyimról!
• Oké, akkor beszéljünk a melltartódról. - húzta pimasz mosolyra száját ezzel elő bújtak aranyos gödröcskéi, amik talán még jobban zavarba hoztak.
• Tegnap még nem rossz volt a memóriád? - fordultam teljesen felé.