Hogyan juss el A-ból C-be

"twenty-eight"

•He was never mine, but losing him broke•
                                 my heart
Kora reggel a nap éles sugarai fogadtak, amik az elfelejtett behúzott sötétítõk miatt könnyen utat törtek maguknak a szobába. Mai nap, nem csak a hullámok nyugtató hangjára volt szerencsém ébredni, hanem Clayton édes szuszogására is. Vigyorogva óvatosan felé fordultam, hogy nehogy felébredjen és csak arcát néztem. Egyik karja lazán paplan fedte testemen pihent, másik pedig feje alá volt gyűrve. Arcomat elöntötte a pír, amint egyre több emlék rohamozta meg fejemet a tegnap éjszakáról.

A lopott csókok, vággyal teli pillantások, édes kis semmiségek suttogása, mocskos érintések... csodálatos volt.

• Ki találom mi jár abban a szép fejedben... - szólalt meg hírtelen Clayton csukott szemekkel, ezzel frászt hozva rám. • Hogy, hogy lehet valaki ennyire jóképű és tökéletes? - mondta rezzenéstelen arccal.

• Hogyne. - nevettem el magam, miközben felkönyököltem az ágyon.
• Ne aggódj, Én is mindig ezen töprengek, amikor meglátlak. - lágyult el hangja és kinyitotta szemeit. Kijelentése miatt széles mosoly húzódott arcomra és csöppet még el is érzékenyültem.

• Nocsak, majd még a végén kiderül, hogy Clayton Clark még is csak tud romantikus lenni. - kijelentésemre elnevette magát arcát párnájába nyomva és egy hírtelen mozdulattal, derekamat elkapva mellkasára rántott. A rögtönzött mozdulat miatt egy apró sikoly szaladt ki számon, mire odakaptam kezemet is.
• Mindig is az voltam. - mondta magabiztosan számtól pár centire. Körbenyalta száját, egy újabb csókra felkészülve, de ezt megakadályozva, ülésbe tornáztam magam csípőjén. Óriás tenyerei rögtön csípőmre csúsztak és megmarkolta.
• Tegnap eléggé lényegretörő voltál... - húztam fel jobb szemöldökömet játékosan és kezeimet mellkasára tapasztottam. Megjegyzésemre csak szemét forgatta.
• Ahogy emlékszem nem igazán ellenkeztél... vagyis a tested erről árulkodott. - vigyorgott önelégülten.

• Oh Clayton, te hangulatgyilkos! - csaptam mellkason és nevetve ráborultam. Arcomat rögtön elöntötte a pír és széles mosolyomat le se lehettet volna vakarni arcomról. Nevetve átkarolta testemet és velem együtt oldalra dőlt. Jobb kezével megragadta arcomat és habozás nélkül hosszasan és türelmetlenül ajkaimra tapadt. Úgy falta őket, mintha az idõ véges lenne.

Ki gondolta volna, hogy tényleg véges...

Belemosolyogtam a csókba hevessége miatt, mire oldalamba csípett. Hangosan nevetve toltam el magamtól fejét, de csiklandozásomat még így se hagyta abba.

• Hol vannak?! -hallatszódott fel a konyhából a rikácsoló hang. Óriási ez a nyaraló, ezért nem kis hang kell hozzá, hogy mi is felhallhassuk. Mrs Clark kora reggel már fortyogott a düh miatt.

Az ordítás miatt értetlenkedve álltunk meg épp az adott pózban, és próbáltunk rájönni, hogy mi oka lehet Margaret korai dührohamának. Percekig csak füleltünk, de mást már nem hallottunk, ezért Clayton mintha mi sem történt volna, nyugodt szívvel visszafordult hozzám, és apró puszikkal kezdte ostromolni nyakamat.  Nem telt el pár másodperc, amikor valaki az ajtónkon kopogott.

• Gyere! - szólt ki Clayton és nyakhajlatomba fúrta fejét. Aranyos mozdulata miatt ujjaimat hajába vezettem és apró mozdulatokkal masszírozni kezdtem fejbőrét.

• Jobb ha lejöttök. - hajolt be a résre nyitott ajtón Charlotte, majd már ment is tovább. Arca semmi jóról nem árulkodott, teli volt keserűséggel, fájdalommal és együttérzést tükrözött. Akkor jöttem rá, hogy az elõzõ ordítás nekünk szólt. Claytonnak a  pár perce még a boldogságtól ragyogó arca érzelemmentessé vált, szó nélkül kikelt az ágyból és a szekrénye felé sétált, hogy felöltözzön.