Hogyan juss el A-ból C-be

"twenty-seven"

                                         •Us•

• Biztos itt hagyhatlak? - kérdezte kétkedve Charlotte a szennyeskosáron ülve. Percek kérdése volt, hogy elkezdődjön a lánybúcsú, még is torkomban dobogott a szívem, annyira ideges voltam. Nem így képzeltem el az utolsó napot. Claytonnal a tegnapi randi félénk óta egy szót se beszéltem, szobát cserélt Charlottal, aminek most kifejezetten örültem. Fájt, hogy ez a véleménye a kapcsolatunkról és még esélyt se ad nekünk, még is megmelengette szívemet az a kijelentése, hogy képes feláldozni magát ahhoz, hogy Én végleg jól érezzem magam. Csak az a baj, hogy ha Õ teljesen kilép az életemből, pont azzal fog a padlóra küldeni.

• Persze, mi baj lehet? - tettem fel a költõi kérdést, mire Charlotte csak megforgatta szemét.

Ismer.

Tudja, amint Õ is elmegy - mert a fiúk már fél órája elindultak - maximum egy órát lent maradok az Atkin lányokkal, aztán egy üveg bort és egy doboz fagyit megragadva felosonok a szobába és egy már már undorítóan romantikus filmet megnézve sajnáltatom magam hajnalig. Szerintem ez egy remek ötlet...

• Mondjuk, hogy mély depresszióba esel? - töprengett.

• Nem fogok! - ellenkeztem rögtön, miközben már vagy az ötödik réteg lakkot fújtam a hajamra.

• Ki kéne élvezned ezt a napot. Felejtsd el Claytont, elég nagy marha, ha ennyivel lerendezett. Nem gondoltam volna, hogy ennyire nyuszi, hogy a családja miatt meghátrál. - rázta meg értetlenkedve fejét barátnőm, majd felállt és mellém sétált.

• Én se gondoltam. - suttogtam magam elé, majd leraktam a csap szélére a sprét.

• Légy optimista, könnyebb lesz holnap a búcsú. - simította meg a karomat, miközben szemeim megteltek könnyekkel.

Pont ez a baj, nem akartam elbúcsúzni.

• Veled és Logannel mi lesz? - sóhajtottam egy nagyot és magamra erõltettem egy mosolyt. Legalább az Õ kedvét ne rontsam el.

• Visszajön New Yorkba Õ is, aztán meglátjuk mit hoz a sors. Szóba jött az összeköltözés is, de semmit se szeretnénk elsietni.

• Nagyon örülök nektek! - húztam hírtelen magamhoz és szoros ölelésbe vontam. Percekig álltunk és csak öleltük egymást, vicces megszólalásommal inkább véget vetettem ennek, mielőtt még sírás lenne a vége. • Na elég az érzelgésbõl, el fogsz késni! - toltam el magamtól nevetve.

• Oh, bárcsak! - legyintett egyet, miközben kisétált a fürdõbõl. Visszapakoltam a hajamhoz elõvett dolgokat, majd visszamentem a szobánkba, mivel ott felejtettem a telefonomat.

Ott hevert az ajtó melletti kis szekrényen, ezért elég volt csak behajolnom és elvennem, de amint benéztem a szobába, szemet szúrt egy ismeretlen ismerõs pink táska, ami az ágyra volt téve egy fehér cetlivel társítva.

Clayton.

Mielőtt beléptem volna a szobába, szétnéztem a folyosón, hogy van e még valaki rajtam kívül, majd magam mögött becsukva az ajtót, átszeltem a maradék teret és a szatyorhoz léptem.

Victoria Secret

Leültem az ágyra és remegõ kezekkel a félbehajtott lapért nyúltam. Rögtön felismertem Clayton cifra kézírásást és megmosolyogtatott csúnyácska aláírása.

Én drága Hamis babám!

Mérhetetlenül sajnálom, hogy tegnap így váltunk el, nem szeretném ha ez megbélyegezné a mai estédet. Érezd jól magad, bulizz nagyot és készíts ki mindenkit.