Hogyan juss el A-ból C-be

"one"

•A pretty face doesn't mean a pretty heart•

• Clayton Clark. - rázta meg jobbomat.
• Clark?!

Míg másnak ez a vezetéknév, semmitmondó, akár unalmas vagy ismeretlen, számomra egy vissza-visszatérő átok.
Vicces, hogy pár hónapja még eljátszottam a gondolattal, hogy milyen jól hangzik az, hogy Brooklyn Clark, most meg már azt gondolom, hogy inkább temessenek el élve minthogy így nevezzenek.
Azt hittem, hogy, már nem lesz akkora szerencsém, hogy bármilyen rokonával találkozzak, szüleivel is csak egyszer találkoztam a közeli zöldségesnél, ahol mosolyogva megsimogatták a vállamat, majd mentek is tovább. Az a mosoly se a kedvességről híres, inkább lesajnáló volt. Még aznap tiltottam az egész családot, mert rémálmaim voltak az a vigyor miatt.

Sokáig csak nagy kezét szorítottam lefagyva, mint aki szellemet látott. A szőke, vagyis Clayton, érdeklődve, összezavarodottan figyelt, mint aki fél, hogy perceken belül elájulok - jobban belegondolva, simán megtörténhet. Nem eshetek össze, mit mondok majd a kórházban? Rosszul lettem, mert meghallottam az exem vezetéknevét? Valószínűleg, akkor kórház helyett sárgaházba vinnének.

• Ese...Esetleg, nincs Austin rokonod? - kérdeztem rá remegő hangomon, miután sikerült rendeznem gondolataimat. Muszáj volt rákérdeznem. Talán még most eltudok menekülni. Maximum hülyének néz, de ha tényleg végignézte amit Charlottetal leműveltünk a pultnál, akkor már mindegy. Nincs mit veszítenem, legalább, ha kiderül, hogy valami köze van Austinhoz, akkor találtam még egy embert akit el kell kerülnöm.
• Austin Clark? - ráncolta szemöldökét és lépett egyet hátra miközben karba tette kezeit. Válaszként csak bizonytalanul bólintottam egyet. • Testvérem.

Óriásit koppant az álam. Mi a...
Nem részletezném, gondolataimat, túl cifra, főleg egy nőtől. De összegezve így hangzik;

• Mi rosszat tettem, hogy ennyire el vagyok átkozva?! - tettem fel hangosan a kérdést egy nagy sóhajjal kísérve.
• Ezt én is mondhatnám. - értett egyet velem Clayton. Nem értettem, hogy pontosan mire, vagy inkább kire érti. Rám? Vagy lesz egy újabb tag az Austin Clark utálok klubomban?
• Öhm...Tessék? - kaptam felé fejem, mert eddig inkább cipőm orrát nézegettem.

Az üres asztal felé mutatott, ahol eddig ült. Visszaült, bár vonakodva, de én is így tettem. Kicsit elgondolkozott, többször is szólásra nyitotta száját.

• Hát nem valami jó a kapcsolatom vele...
• Tényleg?! - vágtam szavába kissé hevesen de annál inkább hangosan mire páran felénk is néztek. A szőke is meglepődött reakciómon, de csak egy szemforgatást kaptam tőle. Meg se kérdezve, intett egyet a körülöttünk sétálgató pincérnek, rendelt egy újabb kör vörösbort és szó nélkül kifizette. Mielőtt bármit is mondhattam volna, folytatta amit félbeszakítottam.
• Ketten vagyunk testvérek. Nem értem az okát, de valahogy a szüleim jobban, elfogadják? Talán ez a jó szó rá. Sokat gondolkoztam az okán és arra jutottam, hogy valószínűleg ez azért van, mert jobban bele illik a tökéletes családi képbe. Nemrég végzett az egyetemen mint jogász, jegyese van, le nem rohad róla az ing és zakó...
• Ismerem. - vágtam újra szavába. Rossz szokásom. Meglepődött kijelentésemen, csak kérdő pillantásokkal illetett. - Khm... hát... hogy is mondhatnám... - vakartam tarkóm zavartan.
• Na, erre roppant kíváncsi vagyok. - dőlt hátra székén karjait összekulcsolva mellkasa előtt. Zavarba hozott ahogy méregetett és a téma is rátett, így meg se lepődtem amikor éreztem, hogy arcom csak úgy lángol. A srác is észrevette, ott bújkált szája sarkában a mosoly.
• Hát az exem. Előző hónapban szakított velem. - böktem ki végre. Clayton nem leplezte meglepődöttségét. Elképedve dőlt vissza és könyökölt az asztalra. Előszőr csak arcomat tanulmányozta, hogy hazudok e, majd miután rájött, hogy ez a valóság, hangos nevetésben tört ki. Fejét hátradöntve kacagott megfeledkezve, hogy éppen nem egyedül van, hanem több száz ember között. Jókedve engem is nevetésre bírt, bár magam se tudom pontos okát. Fogjuk a borra szerintem.
• Austin? Austin Clark a minta fiúcska? - kérdezte még mindig nevetve majd fütyült egyet mint aki tényleg nem hiszi el. • De menyasszonya van! Nem értem az egészet. - csóválta meg fejét értetlenül.
• Közel egy évig jártunk. Aztán hírtelen, a semmiből bejelentette, hogy neki ez már nem, a karrierjére akar koncentrálni. Másnap pedig megtudtam, hogy házasodni készül. Ennyi a szerelmi történetünk. - vázoltam fel röviden a történetünket amit a fiú elképedve hallgatott. Nem mondom, hogy kellemes volt felidézni a történteket, mert akármennyire is szidom most és gyűlölöm, ő volt az első nagy szerelmem. • Bár így visszagondolva, furcsa, hogy sose mutatott be a családjának. - fűztem még gyorsan hozzá.
• Szóval, akkor te amolyan szerető féle voltál? - rakta össze lassan a képet. Biztos őt is meglepte, hogy édes testvére mikre képes.
• Olyasmi.

Az éjszaka további része... nos, zavarosak.

Charlotte és Logan - mint később kiderült a barna neve - elég jól elboldogították egymást a pultnál, már vissza se jöttek hozzánk, sőt, valamikor az est folyamán ők haza is mentek.
Mi esténk Claytonnal leginkább Austin szidásával telt és ha hiszitek, hanem de semmi másra nem vágytam jobban. Annyira örültem, hogy végre találkoztam egy olyan emberrel, aki legalább ugyanannyira utálja mint én. Nem éreztem azt, hogy kezdek sok lenni, lehet unja már a témát. Elmesélte a kapcsolatát vele, hogy miért romlott meg ennyire, hogy családját se látogatja meg gyakran, csak ha nagyobb összejövetelek vannak ahol ,,kötelező" megjelennie. Én is kicsit részletesebben elmeséltem a kapcsolatunkat, és közben egymást is megismertük.

És itt kezdődtek a gondok.

A hosszas beszélgetés közben sorban követték egymást az alkoholok. Az elején még csak borozgattunk, aztán amikor Clayton újabbat akart rendelni, a pincér megkérdezte, hogy ajánlhat e valamit. Mi, butuskák beleegyeztünk, majd amikor megkaptuk és belekortyoltam már akkor tudtam.

Izgalmas lesz ez az este.

• Most már haza kéne mennem! - emeltem fel fejemet Clayton válláról és néztem a csillogó szemeibe amik alig találták meg a sajátjaimat.
• Csak kéne? - húzta fel kihívóan bal szemöldökét majd egy kósza tincset fülem mögé tűrt.
Vihorászva dőltem bor foltos ing fedte mellkasára, miután kinevettem magam, újra ránéztem;

• Muszáj. Majd még Charlotte azt hiszi, hogy tényleg bepasiztam! - vigyorogtam mint valami tejbe tök.
Nevetve megcsóválta fejét majd felállt, zsebéből kivett egy köteg pénzt, ami fedezte a mai fogyasztásunkat majd a kijárat felé kezdett húzni.

• Taxi vagy... - tette fel a kérdést az utcán ácsorogva.
• Gyalog menjünk, csak pár sarok. - utaltam az otthonomra. Nem említette, hogy hazakísér, de épp elég úriembernek néz ki ahhoz, hogy megtegye.

Így hát, botladozva de elindultunk.

Az utcákon sötétség honolt, csak néhol a lámpák gyér fénye világított meg pár parkoló autót vagy éppen hajtott el egy.

Némán sétáltunk egymás mellett, vékonyka kabátja vállamon pihent ezzel melegítve testemet.

Beszélni akartam vele, megfogalmazódott bennem egy olyan dolog, amiben nem vagyok biztos, hogy jó ötlet lenne megemlíteni. Végül úgy döntöttem, hogy nagy rá az esély, hogy ma látom utoljára, így mindegy mit teszek.

• Figyelj csak... - törtem meg a közénk beállt csendet.
• Hm? - nézet rám séta közben.
• Lehet elsőnek hülyén hangzik, de én gondolkoztam és van bennünk valami közös...
• Brook, jó volt ez az este, de szerintem kicsit korai még, meg nem is tudom... nem kéne összejönnünk. - szakított félbe rögtön ellenkezve.
• Mi? Jaj dehogy! Arra gondoltam, hogy megbosszulhatnánk Austint. - álltam meg egy panel előtt, ami az otthonom.
• Oh! - állt velem szembe. • És mire gondoltál?
• Ne nézz hülyének, jó? - mutattam rá ujjammal, mire majdnem elnevette magát.
• Nem foglak. - biztosított bólogatva.
• Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha eljátszanánk, hogy együtt vagyunk. Nem kell túl gondolnod, én se akarok az ágyadba mászni, majd arra keresel mást, de kezdetnek egy kis féltékenység, megkavarni a dolgokat, nem mellesleg rettentő kíváncsi vagyok, hogy az a nő mivel jobb mint én. - böktem magam mellkason. - Nem kell rögtön választ adnod rá, ha annyira akarsz, úgy is megtalálsz, de ebből nem csak én jönnék ki jól, te is. Gondolj bele. A híres Austin Clark exe a testvérével kavar. Hát nem csodás? Még egy magazin címlapján is megállná a helyét.
• Mondták már, hogy őrült vagy? - csóválta meg fejét nevetve.
• Talán..- kulcsoltam össze kezeimet mellkasom előtt. - Na?
• Átgondolom. - vállamról levette fekete kabátját és zsebéhez nyúlt. Elővett egy névjegykártyát amit átnyújtott nekem, arcon csókolt majd otthagyott. Ott álldogáltam a hidegben a bejárati előtt és a kártyát forgattam kezeim között.

Clayton Clark
Szörf Edző
Telefonszám: ****************
Florida