•BEFEJEZVE•
••••••••
Mit tennél, ha álmaid hercegének nem te lennél az egyetlen hercegnője? Lelöknéd a fehér lováról? Leütnéd a másik hercegnő fejéről a koronát? Vagy átpártolnál a herceg testvéréhez?
Brooklyn Roberts fiatal létére már-már esküvőjé...
Az eddig hangos és nyüzsgő társaság hangulatát, ellepte a kínos csend. Mindenki vagy rám, vagy a testvérpár egyik tagjára nézett. Nem értették mi történik éppen, csak mi öten tudtuk.
Reménykedtem, hogy Austin van olyan művelt ember, hogy nem rendez a családi ebéd kellős közepén egy oltári nagy balhét. Reménykedtem benne, hogy nem akarja tönkretenni az esküvő felkészítős heteit -vagy minek nevezi.
Clayton egyáltalán nem izgult, talán azért, mert elég jól ismerte testvérét. Talán tudta, hogy itt nem fog kifakadni, mert hiába ócsárolna minket, nem tudja bizonyítani, hogy az Én és Clayton szereleme hamis vagy tényleg valós. Ha balhét is rendezne, azzal csak magát égetné le és mint vőlegény, nem biztos, hogy jó fényt vetne rá, ha az exét emlegeti aki mellesleg a testvére párja vagyis köze már nincs sok hozzá.
• Nem azért jöttem, hogy kihűlt ételt egyek, az akad New Yorkban is elég! - törte meg a csendet a mellettem álló fiú kissé oltva a levegőben tátongó feszültséget és szaladt is kézen fogva az asztalfőhöz ahova leült én pedig a baloldalára. Velem szemben egy körülbelül velünk egy idős lány ült aki kísértetiesen hasonlított Briannára, így tudtam meg, hogy van egy húga is. Persze, hogy nem elég belőle egy... Hiába ült velem szembe, mindig csak az arca jobb oldalát láttam, mivel mindig vagy Claytont nézte, vagy valamit magyarázott neki. A lényeg, hogy minden erejét belefeszítve kereste a fiú figyelmét, csak hogy azt nem kapta meg. Talán akkor vett észre engem is a Brianna klón, miután a barátom belekortyolt a sörébe és nagy tenyerét az asztalon pihenő kézfejemre csúsztatta majd megszorította és elkezdte lágyan simogatni. Mosolyogva néztem a fiúra mire vigyorogva ivott egy újabb kortyot töretlenül előre figyelve, egyenesen Austin szemébe, majd az én pillantásom újra a lányra esett aki kikerekedett szemekkel nézett rám tátott szájjal.
• Milyen csodás lesz ez a két hét! - emelte fel üvegét Clayton, mire a sok semmit tudó ember is beleegyezően, mosolyogva tették ugyanezt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
• Clayton, megmutatnád légyszíves az új vendégeinknek a szobájukat. - fordult felénk Mrs Clark mire a fia bólintott egyet és elindult a nagy lépcső felé. Szó nélkül követtük őt és kíváncsian vártuk, hogy ki hol fog aludni. A falépcső tetején egy keskeny folyosó fogadott, ami teli volt ajtókkal. Clayton meg se állt az utolsó kettőig, majd benyitott a jobb oldalon az utolsó előttibe. A falak baba kékre voltak festve, az összes bútor fehér színben passzolt egymáshoz, középen egy nagy franciaágy, mindkét oldalon egy-egy éjjeliszekrény. A szoba bal oldalán állt egy nagy szekrény az mellett pedig egy ajtó ami gondolom a fürdő. A jobb oldalon volt a sarokban egy asztalka egy székkel az mellett pedig egy nagy erkélyajtó amit kék sötétítő függöny takart el. Nagyon elegáns és letisztult volt a szoba.
Bámészkodásomat Logan zavarta meg, aki ledobta a kezében lévő csomagokat morogva, majd megjelent mögötte üres kézzel Charlotte is. Most már értem mi történt...
