•BEFEJEZVE•
••••••••
Mit tennél, ha álmaid hercegének nem te lennél az egyetlen hercegnője? Lelöknéd a fehér lováról? Leütnéd a másik hercegnő fejéről a koronát? Vagy átpártolnál a herceg testvéréhez?
Brooklyn Roberts fiatal létére már-már esküvőjé...
Utolsó emlékeim ellenére, egy erős, ölelő karok helyett egy puha valamin találtam magam. Ismeretlen volt a hely, csak az illat volt ismerős ami tompán érződött a puha tárgyon. Olyan érzésem volt, mintha felhőkön feküdnék.
Valami hírtelen megmozdult mellettem, ezzel álmodozásomnak végét vetve. Nyöszörögve fúrtam fejem a párnába és húztam mellkasomhoz lábaimat mire halk kuncogást hallottam mellőlem. Résnyire nyitottam egyik szememet és oldalra pillantottam. Clayton feküdt mellettem mosolyogva kezében a világító telefonjával mivel már ránk sötétedett. Egy újabb sóhaj után lecsuktam újra szememet és fejemre húztam takarómat, mintha ezzel elbújhatnék a világ ellen. Mozdulatomat a mellettem fekvő fiú egy nevetéssel reagálta le, mivel szerinte viselkedésem jobban hasonlít egy kisbabáéra, mint egy felnőtt nőére.
• Nem szeretem ha néznek. - jelentettem ki a paplan alól motyogva, mire válaszul egy újabb nevetést kaptam. • Nem néztelek. - reagált rögtön, mire lerántottam fejemről a takarót és mérgesen meredtem rá. • Most se, mi? - húztam fel szemöldököm.
Csak vigyorogva megcsóválta fejét és visszavezette tekintetét telefonjára ahol valaki nagyon irkált neki.
Már épp újra elhelyezkedtem kényelmesen és készültem visszaaludni, amikor hírtelen valaki kopogott. Fejemben rögtön elindultak a kis fogaskerekek és pillanatokon belül megjelent az a bizonyos vészjelző.
Akár Charlotte, akár Logan keresne minket, ők nem kopognának, nem ismerve a magánszféra szó jelentését nagy lendülettel berontanának a szobába. Ebből kiindulva, biztos nem ők állnak az ajtó mögött.
Valószínűleg Clayton is hasonló dolgokon gondolkozhatott, mivel egyszerre kaptuk egymásra fejünket és kezdtünk el fészkelődni az ágyban. Összevissza dobáltuk a párnákat, ráncigáltuk a takarót vagy lökdöstük a másikat.
• Basszus a pulcsim! - kaptam fejemhez mivel csak egy rövid crop top volt rajtam ami más helyzetben nem zavarna, de ki tudja már így is mit gondolnak rólam. Már nem volt időm lemászni az ágyról, megkerülni azt felöltözni majd vissza, így átlendítettem Clayton derekán egyik lábam és úgy próbáltam meg elérni a földön heverő pulóveremet. • Mit csinálsz? - suttogta idegesen derekamat megfogva nehogy leesek. • Gyorsabban... - kezdett el sietetni csakhogy az ajtó hírtelen kinyílt majd a túloldalon lévő be is csapta. Könyörgöm csak ne az anyja legyen az! • Ezt nem hiszem el! - fogta elszörnyedve fejét. • Ugye nem volt félreérthető? - tettem fel igazából egy költői kérdést. • Áh, persze hogy nem! Csak a csípőmön ültél ficánkolva miközben pont az mondtam, hogy gyorsabban. - tette karba kezeit és gúnyosan vigyorgott a szemeimbe nézve. • Nézd a jó oldalát, - szálltam le róla és bújtam vissza a helyemre • lehet, hogy Austin volt az. • Hidd el, - fordult felém a könyökére támaszkodva • nincs akkora szerencsénk.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
