Hogyan juss el A-ból C-be

"twenty-two"

                                •Szeretlek•

• Gondolom akkor ezzel az egyezségünk is megszakad, de ne aggódj nem köplek be. Nem leszek akadály a kapcsolatotokban, hisz a miénk úgy is csak kamu volt, nem igaz? Semmit se számított.

Kamu.

Ez volt az igazság, még is szíven ütött. Fájt, hogy azok az ajkak ejtették ki ezt a szót, amik még nem rég oly hevesen tapadtak sajátomra.

• Az Istenit, de Én Téged szeretlek!

Még az eső is jobban rákezdett hírtelen, nyers kijelentésem miatt. Nem gondolkoztam, nem fogtam fel szavaim súlyát és következményét, szimplán kicsúszott számon a bennem fortyogó düh miatt.
Mérges voltam Claytonra is, mivel nem hitt nekem és csak a nevetséges feltételezései után ment. Már csak a gondolat is abszurd, hogy Én és Austin újra egy párt alkossunk. Nem tagadom, csöppet elbizonytalanodtam az érzéseimben felé, de annyira nem, hogy gyűrűt is húzzak ujjamra. Amint lehetőségem van rá, vissza is juttatom a gazdájának.

Clayton ledermedt, még a levegő is beléfagyott.
Többször szólásra nyitotta száját, de vissza is zárta, annyira hidegzuhanyként érte kijelentésem.

Csak álltunk mindketten a zuhogó esőben, egymás arcát figyelve. Clayton arca teljesen érzelemmentes volt, Én pedig úgy zokogtam, mintha most jelentették volna be a halálos ítéletemet.

Ruháink már teljesen átáztak és testünkre tapadtak, de annyira nem érdekelt, hogy talán emiatt még tüdőgyulladást is kaphatunk, csak leakartuk zárni ezt az egész kavalkádot.

• Brooklyn! Az Isten áldjon meg, hát beteg leszel! - rontott ki az ajtón Mrs Clark kezében egy takaróval. Hozzám szaladt, rám rakta és vállaimnál fogva bevezetett a házba. Még egyszer hátra néztem vállam felett, Clayton ugyanúgy állt egyhelyben és nézte távolodó alakomat.
• Hát elmegy a gyerek! Nem csinálhatsz ilyen baromságokat. - morgott orra alatt Margaret miközben felértünk a teraszra.
• Haver, inkább beszéljétek meg. Nem jó ötlet ilyenkor vezetni, hallod?! Clayt... - hallottam meg Logan hangját, ahogy próbálja maradásra bírni barátját. Az ajtóban még hátra néztem, reménykedve, hogy semmi hülyeséget nem csinál, de már ott se volt.
• Sajnálom Brooklyn. - rázta meg fejét Logan a kocsi hűlt helyén. Nem hallottam semmit, de szájáról tisztán leolvastam.

Clayton ezzel a tettével mindent elárult.

Nem szeret.

Ez a tény pedig, még egyet csavart a már így is megtört szívemen.

Tisztában voltam vele, hogy ahogy maga a kapcsolat, úgy az érzelmek is meg vannak játszva, de így hogy ki is lett mondva, eléggé elkeserített. Magam is meglepődtem, hogy ennyire fáj és mélyre taszított.

Austin cselekvése után, már egy árva jó gondolatom sincs felé, nem hogy szeretet. A gyűlöletem felé csak még jobban erősödött. Másnak lehet örömöt jelentett volna az a gyűrű, de számomra felért egy átokkal is. Bár, Én se gondoltam, hogy ez lesz a vége.

A házba beérve elszakadtam Mrs Clarktól és felvonultam a szobánkba. Ledobáltam minden göncömet a padlóra, hiába hogy vizes, hanyagságom győzött, és beálltam a zuhany alá amiből csak úgy áradt a forró víz. Erre vágytam csak. Ott sikerült kissé lenyugodnom és gondolkodnom.

Nem akartam elhinni, hogy Clayton elvesztése ennyire elkeserít. Ha most így reagáltam rá, akkor mi lesz egy hét múlva? Bár, merem remélni, addigra rendeződik a kapcsolatunk...