Among us rövid történetek [Elvetve]

Testvériség

A mai napon sikerült megvenni az Among us-t. Annyira vártam már. Aznap nem játszottam, mert nagyon fáradt voltam, de a húgom játszott vele aznap. Lehet egész éjjel fent volt, mert folyamatosan hallottam, ahogyan a billentyűzet kattog. 

De reggelre, se a szobájában, sehol sem volt. Nem válaszolt a telefonjára, és semmi üzenetet nem hagyott. Ami még a legrosszabb, hogy a szüleink épp nyaraltak, és nekem kell vigyáznom rá. Felhívtam pár barátját, de ők sem látták. A szomszédok sem tudtak semmit.

Rájöttem, hogy vannak a házban kamerák. Innom kellett volna egy kávét. Megnéztem a felvételeket, és annyit láttam, ahogy zombiként hagyja el a házat. Legalábbis úgy mozgott. Sajnos nem láttam merrefelé ment, de tudtam volna mondani még egy tippet. Az erdő.

Ha anyáék veszekednek akkor, mindig oda fut el. Fogtam a zseblámpámat, és a telomat, és elindultam az erdő felé. Nagy köd volt, szinte alig láttam. Már kezdtem éhezni, de sehol sem találtam. Aznapra abbahagytam a keresést, és felhívtam a rendőrséget. Mondták, hogy megfogják találni, de nem igazán hiszek a rendőrökben, de segítség azért kelleni fog.

Hazamentem, és megnéztem a játékot. Nem az eredeti oldalon vette, Steam-en, hanem valamiféle among-us-game.org. oldalon. Pedig megmondtam neki, hogy Steam-en vegye meg, ne más oldalon. 

Másnap újra elmentem az erdőbe keresni. Találtam pár lábnyomot. Követtem őket, és elvezzetek, egy öreg kietlen házhoz. Bementem és ott volt. Tiszta piszok volt, és a falakra vérrel valami volt írva.

-Gyere, menjünk haza. -Mondtam.

-Nem lehet. -Suttogta.

-Miért nem? -Kérdeztem.

Elővett egy kést, és rám mosolygott.

-Én vagyok az áruló!