Mardekár utódja

I/6 A beosztási ceremónia

Mindenfelől zsongó diákhangok hallatszódtak. A legtöbben a vagon folyósóján gyülekezve várták, hogy leszállhassanak. A vonat megállt és a tömeg elindult. Mindenhol izgatott arcokat lehetett látni, mintha nem is egy iskolába, hanem egy nyári táborba készülnének. A három fiút követve én is leszálltam a vonatról. A peronon kisebb zűrzavar alakult ki. Az emberek két különböző irányba szerettek volna menni, így sokan keresztezték egymás útját. Nyomban ki is derült, hogy miért.
-Elsősök! Minden elsős jöjjön ide!-hallottam egy mély hangot.
A hang forrása egy óriási termetű férfi volt. Arca alig látszott ki hosszú, csimbókos hajfürtjei és bozontos szakálla alól. Legalább négyszer akkora volt, mint én. Az időközben ránktelepedett sötétségben a hatalmas ember jelenléte igencsak rémisztően hatott. Azonban ahogy egyre közelebb mentünk hozzá, rájöttünk, hogy semmi ok az aggodalomra. Hiszen szemei szakálla fölött meglepően kedvesen csillogtak.
-Ez Hagrid. Csak egy háztájörző.-suttogta Draco Craknak és Monstronak.
-Gyerünk, gyertek utánam! Vannak még itt elsősök? Vigyázz, hova lépsz! Elsősök, utánam!-szólt az óriás, majd mikor a mozgolódások lecsillapodtak, úgy ítélte meg, hogy az összes elsős megtalálta a helyét, ígyhát elindult egy szűk, lejtős ösvényen. Mi pedig némán, engedelmesen követtük őt.
Az ösvény egy nagy, fekete tónál ért véget, melynek túlpartján egy hatalmas szikla, s annak tetején egy száztornyú kastély büszke körvonala rajzolódott ki a csillagos ég alatt. A Roxfort látványa minden szívet megdobogtatott. Évfolyamtársaim elakadt lélegzettel és tátott szájjal bámulták a nagymúltú iskolát. Én sem tettem másképp. Előttünk a tó szélén néhány csónak ringatózott.
-Csónakonként négy ember és nem több!-parancsolta Hagrid. Először ő ült le a csónakok egyikébe. Én útitársaimmal, Dracoval, Crakkal és Monstroval foglaltam helyet.
Mikor mindenki beszállt, a csónakok maguktól elindultak, és csak úgy siklottak a tükörsima vizen. Senki nem beszélt, mindenkit megbabonázott a Roxfort látványa, ami egyre hatalmasabbnak tűnt ahogy közeledtünk hozzá. A csónakok sorban besiklottak egy nyílásba a sziklafalban. Tudtam, hogy lassan beérünk a kastély alá. Egy földalatti kikötőben elhagytuk a csónakokat és utunk egy szűk sziklába vájt alagútban folytatódott, ami végül a kastély bejáratához vezetett minket.
A Roxfort ajtaja kinyílt, majd Hagrid továbbvitt minket. Átmentünk pár szürke folyósón. Az egyik végén egy zöld taláros boszorkány szigorú tekintete várt ránk. Hagrid átadott neki minket, majd besétált a boszorkány mögötti zártajtós terembe, ahonnan hangok százai szűrődtek ki.
-Köszöntöm az elsősöket. Én McGalagony professzor vagyok. -kezdte beszédét a boszorkány.- Hamarosan belépnek majd azon az ajtón és találkoznak társaikkal. De mielőtt elfoglalják a helyüket, beosztjuk magukat az iskolai házakba. A Griffendélbe, a Hugrabugba, a Hollóhátba és a Mardekárba.
A mondat végén McGalagony egyértelműen rám nézett. Tehát ő is tudja, hogy ki vagyok.
-Amíg itt tanulnak, az iskolai házuk lesz a családjuk. A sikereikkel pontokat szereznek, a kihágásokért ellenben pontlevonás jár. A tanév végén pedig, a legtöbb pontot elért ház megkapja a házkupát.
-TREVOR!-kiáltott fel hirtelen valaki közülünk. Az a pufók fiú volt, akivel Madam Malkin talárszabászatában kereszteztük egymás útját. Akinek az üstjét Draco Malfoy a földre dobta. A fiú előretört közöttünk, lehajolt McGalagony professzor előtt és felvett valamit a földről. Az a valami egy hatalmas varangyosbéka volt. Az a béka, amit utoljára a kilenc és háromnegyedik vágánynál láttam és amit a vonaton a bozontos hajú lány olyan lelkesen keresett. Akkor a pufók fiú csak Neville lehet. Tehát valahogy csak sikerült eljutnia az elvesztett varangyának a Roxfortba.
A boszorkány, kinek beszédjét félbeszakította a béka és gazdája, most szigorúan nézett Nevillere. A fiú azonnal elvörösödött és szégyenkezve visszaállt a sorba. Az előttem álló Draco alig észrevehetően felnevetett. Mindenbizonnyal ő is felismerte a fiút.
-Hamarosan kezdődik a beosztási ceremónia. Addig várjanak itt.-adta ki az utasítást McGalagony, majd ő is besétált a mögötte lévő terembe.
Mikor a nő már nem volt a láthatáron, egy szemüveges fiú szólalt meg nem túl messzire tőlem. Azonnal felismertem, ahogy rajtam kívül még sokan mások is. Ez Harry Potter volt.
-Hogyan osztanak be minket a házakba?-kérdezte Harry.
-Fred azt mondta, hogy egy nagyon fájdalmas próbát kell kiállnunk. Remélem csak viccelt.-válaszolta a Harry mellett álló vöröshajú fiú.
-Szóval igaz.-szólt Draco úgy, hogy mindenki hallja. Ezzel automatikusan a figyelem középpontjába került.- Amit a vonaton suttogtak. Harry Potter Roxfortos diák lesz.
Harry tekintete Dracoról, a fiú mögött álló kíséretére siklott. Azaz a két szárnysegédére és rám.
-Ez itt Crak, ő meg Monstro. A lány Mila Mardekár. Igen, Mardekár útódja.-mutatott be minket nem csak Harrynek, de az egész elsős évfolyamnak, hiszen most mindenki rá figyelt. Ezután rengeteg tekintet szegeződött rám. Páran összesúgtak.
-Mondtam, hogy ő az.
-Nézd a szemét.
-Biztos el van varázsolva a szeme. Másképp hogy lehetne ennyire fényes?
Némán tűrtem a tekinteteket és magamban Dracot átkoztam amiért engem is belekevert a kis bemutatkozó monológjába. Magát nem zavartatva folytatta.
-Én pedig Malfoy vagyok. Draco Malfoy.-intézte Harryhez a szavait.
A vöröshajú fiúból egy aprócska nevetés bukott ki, ami mellett Draco Malfoy természetesen nem ment el szó nélkül.
-Viccesnek tartod a nevem? A tiéd meg sem kérdezem. Vörös haj, mások levetett talárja. Csak egy Weasley néz ki így. Hamar rájössz majd Potter, hogy a máguscsaládok sem egyformák. Ne barátkozz olyanokkal, akik nem érdemlik meg. Kérdezz csak engem.-nyújtotta kézfogásra a kezét Draco.
Ezúttal belőlem tört ki a nevetés.
-Ez volt a nagy terved, Draco? Komolyan így akartad őt meggyőzni, hogy csatlakozzon a csapatodba? Szánalmas.-forgattam a szemem nevetve. Valahogy jelezni akartam az évfolyamtársaimnak, hogy engem véletlenül se vegyenek egy kalap alá Crakkal és Monstroval. Dracoval meg főleg ne. Azt hiszem ez sikerült, hiszen páran mosolyogva, páran csodálkozva néztek rám.
-Téged senki nem kérdezett. Kevés olyan ember van aki még Weasleyéknél is lejjebb tud süllyedni. Te ezt többször is megtetted. Remélem nem gondolod, hogy te jobban megérdemelnéd Potter barátságát, mint én.-köpte felém a szavakat. A bennem forró düh már éppen kitörni készült belőlem, amikor Harry megszólalt.
-Magam is el tudom dönteni, hogy ki érdemli meg.-állt a sarkára és szigorúan nézett Draco szemébe. A Malfoy fiú keze lógva maradt, Harry ugyanis nem fogadta el a kézfogását.
Draco megsemmisülten ácsorgott Harry előtt. Látszott rajta, hogy ezt nem kalkulálta bele a tervébe, miszerint összebarátkozik a híres Harry Potterrel.
Időközben a zöld taláros McGalagony visszatért hozzánk, melynek hatására Draco is visszacsoszogott a sorba. A szigorú tekintetű boszorkánnyal még ő sem akart ujjathúzni.
-Várják magukat a nagyteremben. Jöjjenek.
A McGalagony professzor mögött ékesedő kétszárnyú ajtó kitárult, így hömpölyögve elkezdtünk bevonulni a nagyterembe.
A termet több ezer gyertya világította meg, melyek a levegőben lebegtek, négy hosszú asztal fölött. Az asztaloknál már ott ültek iskolatársaink. Velünk szemben egy, a többire merőlegesen elhelyezkedő asztal terült el. Ott foglaltak helyet a tanárok. Ám ami többségünket leginkább érdekelte az a mennyezet volt, mely úgy nézett ki, mintha nyitott lenne.
-Nem igazi a mennyezet. Elvarászolták, hogy úgy nézzen ki, mint az égbolt. Olvastam róla a Roxfort történetében.- magyarázta a bozontos hajú lány a Weasley fiúnak.
Miközben végigvonultunk a termen, el az iskolatársaink között, néhányan összesúgtak.
-Érdekes évnek nézünk elébe.
-Az ott Harry Potter?
-Az ott Mila Mardekár?
Végül pár méterrel a tanári asztal előtt álltunk meg. McGalagony professzor felsétált a pódiumra egy rozoga támla nélküli szék mellé, melyen egy hegyes süveg csücsült. A Teszlek Süveg.
-Megfojtom Fredet. Azzal ijesztegetett, hogy párbajoznunk kell egy trollal.-suttogta a Weasley fiú.
-Akinek a nevét felolvasom, idejön hozzám. A fejére teszem az iskolai Teszlek Süveget és a süveg beosztja őt egy házba.-mondta a professzor, majd kezébe vett egy listát, ahonnan a neveket olvasta fel.
-Abbot, Hanna!
Egy copfos lány botorkált fel a pódiumra, majd leült a székre és McGalagony a fejére tette a süveget, ami pár másodperc múlva hangosan felkiáltott.
-HUGRABUG!
A jobb oldali asztalnál ülők üdvrivalgással és tapssal fogadták a döntést.
A lány után a süveg osztott már be diákokat a Hóllóhátba, a Griffendélbe és a Mardekárba is. Egy Seamus Finnigan nevű fiú után (aki a Griffendélbe került), a bozontos hajú lány következett.
-Granger, Hermione!
Óh, tényleg. Valóban ez a neve a lánynak, aki kisegített a Czikornyai és Patzaban.
Hermione fején a kalap sokat időzött. Eddig nála a legtöbbet. Ezek szerint a Teszlek Süvegnek nem volt egyszerű dolga a lánnyal. De végül döntött.
-GRIFFENDÉL!
Hermione boldogan ugrált oda a többi griffendéles közé, majd megkönnyebbülten helyet foglalt mellettük az asztalnál. A lány után Neville is a Griffendélbe került.
-Malfoy, Draco!-szólította McGalagony.
A tejfelszőke hajú fiú magabiztosan sétált a székhez. A süveg eddig még senkinél nem hozott ilyen gyorsasággal döntést, mint Draconál. Szinte még hozzá sem ért a fiú homlokához, már üvöltötte is a háza nevét.
-MARDEKÁR!
Malfoy önelégült mosollyal csatlakozott barátaihoz, Crakhoz és Monstróhoz, akik szintén a Mardekár házat gyarapították. Felvillant előttem a kép, hogy nemsokára én is ott fogok ülni mellettük. Már csak túl akartam esni a beosztáson és le akartam feküdni aludni. Úgyis mindenki tudja, hogy hova kerülök.
-Mardekár, Mila!-szólított McGalagony professzor.
Komótosan elfoglaltam a helyem a széken. Még mielőtt a professzor a fejemre tette volna a süveget, gyorsan körülnéztem a termen. Többen is beszélgetésbe kezdtek. Mindenki rám nézett ugyan, de mintha a figyelem lankadt volna. Valószínűleg senki sem számított meglepetésre. A homlokomat egyszer csak a Teszlek Süveg kezdte el melegíteni. A fülemben egy vékonyka hang csendült fel.
-Áháh. Egy újabb Mardekár ivadék. De várjunk... te igencsak meglepő vagy a számomra, Mila. Hmm...érdekes. Nem olyan vagy, mint anno a szüleid voltak, ez világos. Ész van itt bőven, azt látom. Igazságérzetből sincs hiány, illetve egy jóadag kitörési vágyat látok.
Az asztaloknál ülő diákok időközben abbahagyták a nyüzsgést és feszülten figyeltek. Arra számítottak, hogy Malfoy után rajtam sem lesz egy másodpercnél többet a süveg. Nos, én is ezt vártam.
-Nem is kell döntést hoznom, hiszen a ciprusfa pálca már megtette helyettem. A magad útját akarod járni? Rendben, hadd segítsek ebben egy kicsit...
A szívem majd kiugrott a helyéről. Legszívesebben a Teszlek Süveg minden mondatát megkérdőjeleztem volna, de nem jött ki hang a torkomon. Ezt nem értem. Miért nem mondta már ki, hogy hova rak?
-Legyen a...GRIFFENDÉL!