Mardekár utódja

II/3 A kevésbé híres Draco Malfoy

Ollivander boltja fikarcnyit sem változott mióta utoljára itt jártam. Az üzletbe belépve ugyanaz a bizsergető érzés fogott el, mint egy évvel ezelőtt, mikor anyukámmal először eljöttünk ide, hogy megvegyük az első pálcámat. A csontjaimban is éreztem a mágia jelenlétét.

-Mila Mardekár! - hallatszott egy öreg, rekedt hang. A sötét, varázspálcákkal megpakolt, poros polcsorok közül Ollivander lépett elő. Még a félhomályban is láttam, hogy arcán mosoly ült. - Minek köszönhetem, hogy ismét benézett hozzám?

-Emlékszik rám, Ollivander úr? - kérdeztem félszegen. Ollivander közelebb lépett hozzám és pislogás nélkül bámult a szemembe. Csak sejtettem, hogy mi járhat a fejében. Valószínűleg a híres Mardekár szempárt vizsgálta, mint olyan sokan mások, mikor meglátnak. Tudtam, hogy különleges szemeim vannak, mégis utáltam, ha így megbámulnak miatta, főleg most, hogy a Mardekár család számára szinte már halott vagyok. Bár valószínűleg én is ugyanezt tenném, ha egy pár smaragdzöld, enyhén világító szempár nézne vissza rám.

-Micsoda butaságot kérdezett, kisasszony. Hogy is tudnám elfelejteni azt a napot? Hiszen tavaly is mondtam. Ciprusfa pálcát átadni mindig nagy megtiszteltetés. - Ollivander mélyen lehajtotta a fejét, mintha csak meghajolna előttem. A mozdulat láttán elszégyelltem magam, hiszen nem tettem semmi tiszteletreméltót az elmúlt évben. Szégyent hoztam a családomra, a fél varázslótársadalom vérárulónak tart (köztük az egykori legjobb barátom is) és még a bölcsek köve megmentéséhez sem volt semmi közöm.

-Ollivander úr...az nem lehet, hogy... - kezdtem, de némiképp zavarba jöttem, mert Ollivander még mindig úgy nézett rám, mintha én lennék a világ legnagyobb mágusa. - Előfordulhat, hogy rossz pálcát adott nekem?

Ollivander ezután olyan arcot vágott, mintha az előbb neveztem volna szalamandrának az anyját.

-A pálca választja a varázslót, Mardekár kisasszony. - ismételte a mondatot, melyet már egy évvel ezelőtt is hallottam tőle. De ez nekem nem volt elég magyarázat.

-Akkor biztosan a pálcának van rossz ízlése. - morogtam alig hallhatóan.

Ollivander tett egy lépést hátra, és immáron nyugodt hangon folytatta.

-Tudja, amikor először belépett ide az anyja oldalán, azt hittem, biztosan tudtam, hogy melyik pálca lesz az öné.

-Egy kökény pálcát adott először. - bólogattam. - Lehet mégis azt kellett volna hazavinnem. Meg is kérdeztem, hogy mi a különbség a két pálca között, de nem válaszolt.

-Nem akartalak bajba sodorni Mrs. Mardekár előtt. Akkor valóban a kökény pálca tűnt az ideális választásnak. De sosem tévedek, kisasszony. Tudom, hogy a tökéletes pálca került magához. Tudja, a kökényből készült pálcák is nagyon különlegesek.

Nagyot sóhajtottam. Minden ami eddig Ollivander száját elhagyta, nekem csak üres beszédnek tűnt.

-Nagyon sokat nőtt egy év alatt, Mardekár kisasszony. - kezdte, majd az eddigieknél komolyabb hangnemre váltott. -Tudja, egy évvel ezelőtt úgy gondoltam, hogy William és Gizelle Mardekár lánya majd a szülei cipőjében fog járni. A kökény pálca ebben lett volna segítségére. Ez a pálca ugyanis a különösen erős varázslókat szolgálja legjobban. Rengeteg aurornak ilyen pálcája van, ahogy legalább ennyi Azkabani lakosnak is.

Lesütöttem a szemem. Tehát Ollivander egyből azt gondolta, hogy én is a fekete mágiában utazok majd.

-De abban a másodpercben, ahogy belépett az üzletembe...-folytatta a varázsló - ...nagyon erős rezgéseket éreztem afelől a ciprusfa pálca felől. - mutatott a kezemben tartott pálca felé. - Már akkor tudtam, hogy a maga neve egy nap kiemelkedik majd a többi Mardekár név közül. A ciprusfa pálca a hősök és a legendák pálcája...Nem véletlen a prófécia sem, melyet a pálca magán hordoz...