Mardekár utódja

I/12 Relaxo

A mágiatörténet kétségkívül a legunalmasabb dolog, ami a Roxfortban érhet minket. Ahogy körbenéztem a teremben, láttam, hogy mindenkit hasonló érzelmek fűznek a tantárgyhoz, mint engem. Seamus feje a padon pihent, szájából még a nyál is kifolyt. Mellette Dean könyökével támasztotta a fejét, ami időközönkét leesett a padra Seamus mellé. Lavender és Parvati egész órán suttogtak egymással, ők így próbálták elütni a végtelennek tűnő időt. Még Harry azzal küzdött, hogy szemét nyitva tartsa, mellette Ron változó időközönként felhorkantott. Egyedül Hermione próbált jegyzetelni, de néha még neki is nehezére esett a koncentráció és többször azon kapta magát, hogy az ablakon bámul ki. A mágiatörténet tanárunk egy kísértet volt, Binns professzor. Az a hír járja róla, hogy észre sem vette amikor meghalt, másnap ugyanúgy ment órára, hogy folytassa a nevek és évszámok diktálását. Azóta Binns szellemként untatja tovább a diákokat.

-A következő téma, a pálcaismeret.-mondta hihetetlenül monoton hangon. A pálcák történelme még jóval Merlin előtt kezdődött. Ennyit jegyeztem meg, aztán magától kikapcsolt az agyam.

-Minden pálca fából készül és külön tulajdonsága van. A magja lehet unikornis szőr, sárkányszívhúr...

Rápillantottam a saját pálcámra, ami ott hevert előttem a padon, mintha azt is elaltatta volna Binns professzor monológja. A bézs színű ciprusfa pálcám eddig még sosem vallott kudarcot. Minden varázsigét azonnal végrehajtott, amit kértem tőle. Eszembe jutottak Ollivander szavai. „Az már biztos, hogy nagy tetteket várhatunk magától, kisasszony. A ciprusfa pálca birtokosai nem félnek áldozatokat hozni a nagyobb jó érdekében. Legyen szó akár önfeláldozásról." Legközelebb a Teszlek Süveg hozta szóba a varázspálcámat. „Nem is kell döntést hoznom, hiszen a ciprusfa pálca már megtette helyettem." De még George Weasley is felhívta a figyelmem a pálcám különlegességére. „Utánanéztél már, hogy mit jelentenek a rúnák a pálcádon?"

A kezembe vettem a varázspálcám. Tekintetem a markolatot díszítő rúnákra vándorolt. Miért nem jutott eddig eszembe, hogy ezek valami fontosat jelenthetnek? Hiszen a süveg is ez alapján osztott be a Griffendélbe.

-Elnézést, Binns professzor.-léptem oda hozzá az óra után, mikor már mindenki elhagyta a termet. A professzor úgy meglepődött, mintha legalább száz éve nem beszélt volna négyszemközt az egyik diákjával.

-Oh. Igen, Miranda?-nézett le rám a szellem.

-A nevem igazából Mila, de mindegy.

-Elnézést, Mila. Mit szeretne?

-Csak meg szerettem volna kérdezni, hogy mit tud a tanár úr a ciprusfa pálcáról.

Binns professzor arcán most először láttam valódi érzelmeket. Szeme kikerekedett és gyorsan a kezemben tartott pálcára vándorolt. Arcáról gyorsan lesöpörte a hirtelen jött érzelmeket, majd újra rám nézett.

-Nem vagyok pálcakészítő, Mardekár kisasszony. Erről inkább Ollivander úrat kellene megkérdeznie.

-Kérem, professzor, biztosan tud valamit. -kérleltem, hiszen az arckifejezése túl meglepődött volt ahhoz, hogy ne tudjon semmit. Binns engem vizslatott, majd halkan beszélni kezdett.

-Az első varázslóháború idején az összes ciprusfa pálca tulajdonosa életét vesztette.-kezdte fojtott hangon. Még a szívdobogásom is hallani lehetett, olyan feszült figyelemmel hallgattam életemben először mágiatörténet tanáromat. -No nem puszta szerencsétlenségből. A ciprusfa pálca tulajdonosai hírhedtek az önfeláldozó hajlamukról. Mindenki, akit a ciprusfa pálca kiválasztott magának, életét vesztette a Tudodki elleni harcban. Mindannyian a nagyobb jó érdekében haltak meg, vagy pedig azért, hogy megmentsék társaik életét. Nem tudok egy ciprusfa pálca tulajdonosról sem, aki megélte volna az öregkort.