Mardekár utódja

I/14 A Tiltott Rengeteg és Mrs. Weasley levele

-Semmi. Ismétlem, semmi nem lehet mentség, vagy ok az éjjeli kóborlásukra. Ezért az igen súlyos kihágásért ötven pontot vonok le.-hozta meg az ítéletet McGalagony professzor.

-Ötvenet?-tátotta el a száját Harry.

-Fejenként.-tette hozzá az igazgatóhelyettes. Bele sem mertem gondolni, hogy mit fognak szólni háztársaink ahhoz, hogy egyszerre kétszáz pontot bukott miattunk a Griffendél.-És hogy elmenjen a kedvük a sétálástól, mind az öten büntetőmunkára mennek.

Malfoy, aki eddig kárörvendően vigyorgott mellettünk, most értetlenkedő arccal közelebb lépett McGalagonyhoz.

-Elnézést, tanár nő! Rosszul hallottam. Úgy értettem, hogy mind az öten.

-Megnyugtathatom, nagyon is jól hallotta. Bármilyen nemes szándék vezérelte, maga is megszegte az iskola házirendjét. Ki kell hát vennie részét a büntetésből is.

Most mi mosolyodtunk el halványan, miután Malfoy fancsali képpel bámult ránk. Pár perccel később megérkezett Frics és kelletlenül lekísért minket Hagrid kunyhójához. Egész úton azt ecsetelte, hogy szerinte inkább a hüvelykujjunknál fogva kéne fellógatni minket büntetőmunka helyett. Mikor megtudtuk, hogy Hagriddal a Tiltott Rengetegbe kell mennünk, a legtöbbet Malfoy panaszkodott.

-Miről beszél? Mi nem mehetünk az erdőbe. Ott...ott szörnyetegek laknak. Például vérfarkasok.

Frics ijesztő, kigúvadt szemmel hajolt le Malfoyhoz.

-Szörnyűbb dolgokat is rejteget ez az erdő a vérfarkasoknál. Na, jó éjt.-köszönt el gonoszan mosolyogva Frics, miután lepasszolt minket Hagridnak.

-Induljunk.-szólt Hagrid, mire a kis bagázs a Tiltott Rengeteg felé vette az irányt. A vadőr igencsak szomorúnak tűnt. Időközben kiderült, hogy Norbertet sajnálja, akit végül el kellett küldenie egy rezervátumba Romániába.

Már egy ideje bolyongtunk az erdőben. A feladatunk az volt, hogy unikornis tetemeket keressünk és a kentaurok kérésére eltemessük azokat. Azonban ezekre nehezebb volt rátalálnunk, mint azt elsőre gondoltuk.

-De mi lesz, ha nem mi találjuk meg az egyszarvút, hanem minket talál meg az a valami, ami megsebesítette? -vetette közbe Malfoy, aki most már nem is próbálta leplezni félelmét.

- Nincs az erdőnek olyan lakója, aki bánthatna titeket, ha velem vagy Agyarral maradtok.- felelte Hagrid. -Most pedig két csapatra oszlunk, és követjük a nyomokat mindkét irányba. Minden csupa vér ezek szerint a szerencsétlen már vagy egy napja kóborol fel-alá az erdőben. Hermione és Ron! Ti velem jöttök, erre. Harry, Mila és Malfoy! Ti abba az irányba induljatok. És soha ne térjetek le az ösvényről.

Harryvel kelletlenül összenéztünk. Mellettünk Malfoy szintén kifejezte nemtetszését.

-Legyen. De velünk jön Agyar.-mutatott Hagrid vadkanfogó kutyájára.

-Rendben. De előre szólok, nagyon gyáva. Menjünk!

Azzal két irányba indultunk, hogy kövessük a vérnyomokat. Harry ment elől. Mögötte Draco fogta a lámpást, aki mellett szorosan Agyar ballagott időnként felnyüszítve. Én zártam a sort. Az erdő Draco panaszkodásától zengett.

-Szolgamunkát végeztetnek velünk. Ha ezt apám megtudja...

-Ha nem tudnám milyen bátor vagy, azt hinném, hogy félsz.-szakította félbe Draco monológját Harry.

-Fél aki mondja, Potter.

-Halkabban, Draco! A vérfarkasoknak nagyon jó a hallásuk. Tudtad, hogy öt kilométerről is meghallják, ha hangosan veszel levegőt? És mi történik ha meghallanak?-kezdtem el szívatni Malfoyt. Direkt nagyon halkan beszéltem.-Kiugranak a bozótból és megesznek vacsorára.-emeltem fel a hangerőmet, miközben Malfoy felé ugrottam, mire a fiú összerezzent ijedtében és meg mernék rá esküdni, hogy egy aprócska sikolyt is hallottam.