FELTÁRULT A TITKOK KAMRÁJA. AZ UTÓD ELLENSÉGEI RESZKESSENEK!
Arra sem volt időnk, hogy felfogjuk a falon olvasott fenyegetést. A döbbent csendünket a folyósó végéből érkező jóllakott diákrobaj törte meg. Mikor az első hullámban érkezők meglátták a felakasztott macskát, azonnal néma csend lett.
-Ti következtek, sárvérűek! – kurjantotta el valaki magát a tömegben.
-Most kinyírom Malfoyt. – tűrte fel talárja ujját Ron.
-Csakhogy ez most nem Malfoy volt. – fogtam le Ront. A szőke, mardekáros fiú ezúttal csendben maradt. Elolvasta a falra mázolt feliratot, majd összeráncolt szemöldökkel nézett rám.
-Mi folyik itt? Mi ez a csődület?
Argus Frics, aki bizonyára a kiabálásra figyelt fel, pillanatok alatt a folyosón termett, s most dühösen furakodott előre a diákok között. Mikor meglátta Mrs.Norrist megtántorodott, és arcára szorította mindkét kezét.
-A macskám! A macskám! - visongott. - Mit csináltatok Mrs.Norrissal?
Villogó tekintete egyenesen felém vándorolt.
-Te! -hörögte. -Te voltál! Meggyilkoltad a macskámat!
-Miért öltem volna meg a macskáját? – emeltem fel mindkét kezemet védekezőn. Úgy tűnt, a szerintem egész logikus kérdésem nem jutott el a gondnokunk agyáig.
-Megöllek! MEGÖLLEK!
- Argus!
Mielőtt a gyászoló gondnok a nyakamnak eshetett volna, a mindig nyugodt Dumbledore érkezett meg a helyszínre, nyomában pár másik tanárral. Az igazgató a kialakult káoszban is egy szempillantás alatt felmérte a helyzetet.
-Minden diák menjen a hálókörletébe. Mindenki, kivéve titeket. – azzal csontos ujjával a négyesünk felé mutatott.
-Ez a lány itt...-mutatott rám ezúttal Frics – megölte a macskámat. Nézze milyen fenyegető üzenetet írt a falra.
-Honnan veszi, hogy ő volt? – kelt a védelmemre Harry.
-Ne nézz hülyének, te... ne nézz hülyének. Oda van írva. Az utód ellenségei.
-És Mila legnagyobb ellensége minden bizonnyal egy macska. – fojtott vissza egy nevetést Ron.
-Csend legyen.
Dumbledore közelebb sétált az íráshoz a falon, majd leakasztotta a fáklyatartóról azt a szegény állatot.
-Ezért valakinek bűnhődnie kell. – siránkozott Frics.
-A macskája nem halt meg, Argus, csupán kővé dermerdt.
-Hát persze, mindjárt gondoltam. – hallatszódott a tanárok soraiból Lockhart hangja. – Milyen kár hogy nem voltam itt. Tudom az ellenátkot ami megmenthette volna.
-Csak azt nem tudom, hogy hogyan dermesztették kővé. – gondolkozott tovább Dumbledore, Lockhartot teljesen figyelmen kívül hagyva.
-Ő tudja! Hiszen ő tette. – szólt közbe Frics ismét. Én csak kapkodtam a fejem a tanárok, és a falra festett felirat között. „Az utód ellenségei". Akár én is írhattam volna. Eszembe jutott a diákseregből érkezett fenyegető hang. „Ti következtek, sárvérűek!" Ki neheztelt igazán a sárvérűekre? Mardekár Malazár. Kezdem megérteni, hogy miért keveredtem gyanúba.
-Esküszöm, hogy nem én tettem. – fordultam Dumbledore felé.
-Bizonyíték nélkül nem ítélünk, Argus. Ne féljen, meggyógyítjuk majd a macskáját. Ha jól tudom Bimba professzornak szép mandragórái vannak.
BINABASA MO ANG
Mardekár utódja
Fanfiction"-Én tudom, hogy ez nem te vagy, Draco. Ne tedd meg! Látszott rajta, hogy szenved a döntéssel. Nyakán kidagadtak az erek, majd a következő pillanatban szörnyű sírásban tört ki. -Te ezt nem értheted. Meg kell tennem különben megöl. A fiú látványa öss...
