Mardekár utódja

I/15 A csapóajtón túl. Vagy mégsem?

-Lemegyünk a csapóajtón. Ma éjszaka.

-Hogy mi?-sápadt el Ron.

-Nincs más választásunk. Biztosan Piton szervezte így, hogy Dumbledore elhagyja az iskolát, hogy nyugodtan lemehessen a csapóajtón. Mindenképp meg kell szereznünk a követ még Piton előtt, ha nem akarjuk, hogy Voldemort újra hatalomra törjön.

-Márpedig azt nem akarjuk.-értettem egyet Harryvel. A legkevésbé sem akarjuk. És mivel csak mi tudjuk, hogy Piton a kőre pályázik, így hát ránk hárul a feladat, hogy meghiúsítsuk a tervét.

Vacsora után feszült izgalommal várakoztunk, hogy kiürüljön a klubhelyiség és senkinek ne tűnjön fel, hogy ismét tilosban fogunk járni. Hermione a jegyzeteit lapozgatta, hátha olyan varázslattal lesz dolgunk, amiről tanultunk a tanév folyamán. Harry és Ron csöndben üldögéltek. Mindkettőjüknek a rájuk váró megpróbáltatások jártak a fejében. Én a kandalló melletti fotelban kuporodtam mellettük, és varázspálcámat forgattam a kezemben. Nem tudtam nem a jóslatra gondolni. Lehet, hogy már ilyen hamar bevégeztetik? Hiszen ma a nagyobb jó érdekében cselekszünk. Lehet, hogy nekem ez lesz a vége?

-Felejtsd el azt a buta jóslatot.-huppant le mellém Hermione, kezében a tankönyveivel.-Nem lesz semmi baj.

-Tényleg így gondolod?

-Hát...az nem igaz, hogy nem lesz semmi baj, mert ismét rengeteg ponton megszegjük a házirendet. De kétség kívül nem fogsz meghalni, ha ez járna a fejedben.

Próbáltam elhinni Hermione nyugtató szavait, de nehezemre esett. Aztán eszembe jutott valami. A Griffendélben vagyok az Isten szerelmére. Azért, mert bátor vagyok. Nem fogok berezelni ettől sem.

Idővel háztársaink sorban szedelőzködni kezdtek, és a klub lassan kiürült. Harry lehozta a láthatatlanná tévő köpenyét, megbizonyosodtunk arról, hogy mind a négyünket eltakar, majd nagy levegővétel után elindultunk a küldetésünkre, amikor:

-Ti meg mit csináltok? -csendült egy hang a szoba sötétjében. Az egyik karosszék mögül Neville mászott elő, kezében Trevorral. Meglepődöttségünkben nem is tudtuk, hogy mit feleljünk erre, ezért Neville folytatta.

-Megint ki akartok menni.-állapította meg. Tudtuk, hogy szorít minket az idő, ezért aggódó pillantásokkal néztünk össze.-Nem mehettek ki. Megint megbüntetik a Griffendélt.

-Neville, kérlek ne mond el senkinek. Nem értheted, ez nagyon fontos.-próbálkoztam. Neville azonban szemmel láthatóan elhatározta, hogy ezúttal nem hagyja magát.

- Nem engedlek el titeket! - jelentette ki, és a portrélyuk elé ugrott.- Ha... ha megvertek, akkor sem!

Hermione a pálcájával a kezében magabiztosan előrelépett.

-Bocsáss meg Neville, de nincs más választásom.-azzal a lány a pufók fiúra szegezte a pálcáját.-Petrificus totalus.

A fiú nyomban vigyázzállásba ugrott. Karja lehanyatlott, bokái összekoccantak, és egész teste megmerevedett. A következő pillanatban megingott, és úgy bukott orra, mint egy kőszobor.

-Sóbálvány átok.-magyarázta Hermione.

-Félelmetes vagy néha, Hermione, ugye tudsz róla? Nagyon ügyes, de félelmetes.

-Jaj, Neville, ugye nem haragszol nagyon?-sajnálkozott a lány.

- Később majd megérted, Neville - szólt Ron, miközben átléptünk a fiú testén.

Szerencsére senki mással nem találkoztunk, amíg elértünk a harmadik emeleti folyósó tiltott részéhez. Amikor megláttuk, hogy az ajtó résnyire nyitva áll, zavarodottan bújtunk ki a láthatatlanná tévő köpeny alól.