Mardekár utódja

I/3 Remek olvasmány lesz

-Tudod mi a dolgod Mila. Gyerünk, fogj egy marékkal a porból, állj oda és kristálytisztán ejtsd ki az úticél nevét. Na mi lesz, nem érünk rá egész nap.

Azt tettem amit anyukám mondott. Nem először csinálok már ilyet, illetve az Abszol út is ismerős már nekem. Minden varázsló család itt szerzi be a legfontosabb dolgait. Láttam már a Gringotts nevű varázslóbankot kívülről, belülről. Jártam már a Borgin és Burkesben, hiszen a szüleim élnek, halnak az antik bútorokért. Elkísértem már anyát az Apotikáriába is bájital hozzávalókért, illetve apát a Czikornyai és Patzaba, hogy felfrissíthesse könyvespolcait. De láttam az Abszol út kevésbé fényes oldalát is, a Zsebpiszok közt. Innen egy boltra emlékszem, melynek neve: Feketemágia kellékei.

A nagy marék csillogó hopp port a kandalló tüzébe szórtam.
-Az Abszol út.- mondtam, gondosan ügyelve a tiszta kiejtésre. A következő amit láttam azok a felcsapó zöld lángok voltak. Alig tartott egy másodpercig, de már az Abszol úton is voltam. Amint kiléptem a kandallóból, elakadt a lélegzetem. Még sosem láttam ekkora életet és nyüzsgést itt, mint a mai napon. Mindenhol velem egykorú varázslók és boszorkányok sétáltak a szüleikkel. Egytől-egyig minden gyerek arcán mosoly ült, ahogy egyik kirakat után ment a másikhoz. Sokan közülük még sosem voltak itt. Sokan csak most szembesültek azzal, milyen mágikus képességek birtokában vannak. Ők ámulva, kikerekedett szemmel próbálták befogadni ezt a rengeteg új impulzust.
-Ezt a szégyent.-hallottam meg anya hangját, aki szintén sikeresen megérkezett a hopp pornak köszönhetően.
-Mi a szégyen? -kérdeztem.
-Szerinted mégis mi a szégyen, Mila? Egy pillantásra se méltatsd ezt a sok sárvérűt.
Tudnom kellett volna, hogy a bevásárlás a Roxfortra nem lesz egy sétagalopp anyával. Tudnom kellett volna, hogy ez lesz. Viszont válaszolni nem tudtam, mert azonnal folytatta is.
-Céltudatosan fogunk haladni. Először a könyveket vesszük meg, hiszen azok a legfontosabbak.-mondta, azzal el is indult a Czikornyai és Patza felé. Szó nélkül követtem őt, viszont a szememet továbbra is nyitva tartottam a sok új arc láttán, tudva, hogy rengeteg leendő elsős vesz körül, akik később lehet, hogy a Roxfortban a barátaimmá válnak majd.

Majdnem minden könyv a bevásárló listáról már a kosaramban volt. Éppen az utolsó hiányzó darabot kerestem a könyvespolcokon, amikor anya jött oda hozzám a Legendás állatok és megfigyelésük című könyvvel a kezében.
-Ezt kerested, igaz?
-Igen, akkor megvagyunk.
Anya felhúzott szemöldökkel vizslatta a kosaram tartalmát, ellenőrizve, hogy mindent beszereztem e. A ráncok a homlokán erősen kirajzolódtak. Az sosem jó jel.
-Hiányzik a Mágia története.- tette karba a kezét.
-Igen, de azt láttam otthon. Úgy gondoltam azt elvihetem.- magyarázkodtam.
-Ne gondold úgy.- mondta majd elnézett a fejem felett. Feltételezem azt várta, hogy elinduljak megkeresni Bathilda Bircsók híres művét. Én azonban összehúzott szemekkel néztem rá, mert nem értettem miért ne vihetném el azt a könyvet, ha úgysem olvassa soha senki. Mikor anya észrevette, hogy nem mozdulok, felháborodva folytatta.
-Nem gondolod komolyan, hogy az én lányom régi, poros könyvekkel fog megérkezni a Roxfortba. Van fogalmad róla ez milyen rossz fényt vetne ránk, Mila?
-Ez csak egy könyv.- vontam meg a vállam.
Válaszként szúros tekintetet kaptam, mely egy kis csalódottságot is tükrözött.
-Tudod kik csinálnak ilyet? Persze hogy nem tudod. Weasleyék... Véráruló banda.- mondta, hangjában leplezetlen undorral.
Igen, Weasleyékről, már hallottam egyet s mást. A szüleim mindig rossz példaként emlegetik a nevüket. Igazából az összes bűnük az, hogy nem vetik meg a mugliszületésűeket és nem annyira tehetősek, mint mi. Apám munkából hazaérve hetente többször tart litániát arról, hogy összetűzésbe került Arthur Weasley-vel, aki szintén a Mágiaügyi Minisztériumban dolgozik. Ő a muglitárgyakat vizsgálja. Ez épp elég indok ahhoz, hogy apám ne szívlelje a vörös hajú férfit.
Anya kirohanására én csak alig észrevehetően nevettem egyet az orrom alatt, majd otthagyva őt elindultam megkeresni azt a könyvet. Még mindig nem tudtam megérteni mi lenne olyan nagy cucc abban, hogy ha egy mások által már olvasott könyvet vinnék a Roxfortba, de mindegy.
-A Mágia történetét keresed, igaz?- szólított meg egy kócos, barna hajú lány, aki ránézésre velem egyidős. -Bathilda Bircsóktól. Itt van, tessék. Véleményem szerint remek olvasmány lesz.- nyomta a kezembe az említett könyvet.
-Köszönöm.-mondtam megszeppenve.
-Egyébként Hermione Granger vagyok. És te?- kézfogásra nyújtotta a kezét a lány. Mielőtt viszonozhattam volna, anya jelent meg mellettem.
-Tedd vissza. -mutatott a kezemben lévő könyvre.
-Mi? Miért?- értetlenkedtem.
-Mint mondtam, rá sem kéne nézned a sárvérűekre. Tedd vissza és vedd le a polcról a másikat. -utasított.
-Nem.- akadékoskodtam.- Nem lesz semmi bajom, ha elfogadok egy könyvet egy mugliszületésűtől.
Azzal fogtam, és betettem a könyvet a kosaramba. Anyám némán, jéghideg tekintettel közelebb lépett hozzám, így látszódott mennyivel alacsonyabb vagyok nála. Minden szó nélkül megfogta, kivette a könyvet a kosárból és visszanyomta Hermione kezébe, aki leszegett tekintettel hallgatta végig a történteket. Majd anya levett egy még érintetlen példányt Bathilda Bircsók művéből és a kosaramba nyomta. Sarkon fordult és azzal a tipikus, büszke mozgásával kisétált az üzletből.
-Sajnálom. -fordultam Hermione felé, akit látszólag megviseltek az előbb történtek.
-Semmi baj. Tudhattam volna, hogy ez vár rám, ha a Roxfortba megyek.
A lány szomorúan hátat fordított nekem, és lehajtott fejjel lépdelt el tőlem.
Hirtelen ötlettől vezérelve utánafutottam és megálltam vele szemben.
-Tudod mit?- kezdtem, majd kivettem az anya által betett könyvet a kosárból és feltettem egy random helyre a könyvespolcon, majd kivettem Hermione kezéből a példányt amit nekem szánt és újra visszatettem a kosaramba, a lány legnagyobb meglepetésére.
-A Roxfortban találkozunk. Szia, Hermione.- intettem, majd gyorsan elmentem kifizetni a beszerzett tankönyveket. A szemem sarkából még láttam, ahogy Hermione leveszi a Mágia történetét onnan, ahova az előbb raktam és visszateszi az eredeti helyére.
Miután megvettem mindent, amire szükségem volt a Czikornyai és Patzaból, kimentem az üzlet elé, ahol anya várt rám.
Szinte rám sem nézett, amikor megálltam mellette.
-Ez így túl lassú. Add a listát.
Tettem amit mondott, a kezébe nyomtam az eddig féltve őrzött Roxforti bevásárlólistámat.
-Menj, vedd meg a talárodat, én addig beszerzem a többit.- mondta, majd ott hagyott .
Madam Malkin talárszabászata a Czikornyai és Patza mellett helyezkedik el. A tulajdonos egy alacsony, kedves tekintetű asszony, aki éppen egy tejfelszőke hajú fiú méreteit vette fel. Azonnal észrevettek amikor beléptem az üzletbe, hiszen kettejükön kívül eddig nem tartózkodott itt senki.
-Hogy ityeg, Draco?